Brooklyn szemszöge:

Ez a visszaköltözés nem is annyira jó buli miután az ember rá jön mennyi munka és teendő áll még előtte. Az égővel szórakozok lassan húsz perce mikor csengettek. Nem vártam vendéget, így fogalmam sem volt ki lehet az. Azonban ahogy kinyitottam az ajtót, kicsit se hittem volna, hogy Chrissel találom szembe magam.
-Szia Brooklyn! Arra gondoltam, nincs kedved esetleg pizzázni?-kérdezte ahogy a dobozt a kezében tartotta. Elmosolyodtam. Meg akartam őt lepni amiért olyan aranyos volt velem reggel, de nem gondoltam hogy újra ő fog nekem meglepetést okozni.
Egy mosollyal az arcomon hívtam őt be. Láttam ahogy a szemével a szobát nézi. Biztos neki is sok emlék jutott az eszébe úgy mint nekem mikor visszatértem. Nem akartam megzavarni, így elindultam hogy az utolsó égőt is a helyére rakjam azonban a kezei elkapták a kezemet.
-Ki akarod cserélni?-kérdezte ahogy a tekintetünk találkozott.
-Kiégett aztán elég sötét van így itt!-mondtam elmosolyodva.
-Hagyd, kicserélem én!-indult fel a létrára.
-Dolgozni jöttél vagy vacsorázni?-kérdeztem nevetve.
-Annál nagyobb lesz az étvágyam!
Miután segített egy-két dologban boldogan fogyasztottuk a pizzát, és beszélgettünk arról mi történt velünk. Azonban nem gondoltam, hogy egyetlen egy kérdéssel kiugrassza a szívem a helyéről.
-Brooklyn te már nem érzel úgy mint én? Én a három év alatt egy percre se tudtalak elfelejteni téged! Neked sikerült?
-Chris én...!
-Inkább ne! Ne mond ki!-mosolyodott el zavarába.-Látom a szemeiden...inkább ne mond ki!
-De Chris...!
-Köszönöm, hogy veled tölthettem az estét! Aludj jól Brooklyn!-állt fel és indult a kijárat felé.
-Tévedsz ha azt hiszed elfelejtettelek egy percre is...!-mondtam de már nem hallotta.
A felolvasások ezután a nap után nem voltak olyanok mint régen. Chris távolságot kezdett tartani. És ez valamilyen szinten fájt.
Elkezdődtek a forgatások, a legelső pár napban helyben történtek. Fura volt Chrissel egy jelenetben szerepelni. De mégis akárhányszor együtt szerepelhettünk boldog voltam. Azonban Nick a következő jelenetekhez egy másik helyszínt választott. Így együtt utaztunk Chrissel a kiválasztott helyre. Az autó egy hotelnél rakott ki minket. A stáb előbb érkezett, hogy mindent előkészítsenek. A recepción álltunk, hogy megkapjuk a kulcsaink azonban meglepetésünkre egy kulcsot rakott a férfi a pultra.
-Itt valami tévedés van! Két egy ágyas szobát foglaltak nekünk!-mondtam a recepción lévő férfinak.
-Máris nézem!-mondta ahogy a gépet kezdte nézni.-Sajnálom hölgyem de itt úgy szól a foglalás a nevükre hogy egy francia ágyas szobát szeretnének!
-Biztos Nick rosszul foglalta le a szobát!-mondta nekem Chris.-Értjük! Akkor szeretnék én kivenni egy, egy ágyas szobát!-mondta ahogy előhúzta Chris a bankkártyáját.
-Sajnálom uram, de telt ház van nálunk!
-Nincs egyetlen egy szabad szobájuk se?-kérdezett vissza Chris.
-Sajnálom Mr. Evans de nincs!
-Akkor egy pótágyat kérhetnénk a szobába?
-Sajnálom, de az se megoldható!
-Milyen szálloda ez!-dünnyögtem mire Chris elmosolyodott.
-Majd megoldjuk, köszönjük!
Ahogy beléptünk  a szobába egy csodás lakosztályban találtuk magunkat.
-Van kanapé, majd én alszom itt te meg aludhatsz az ágyban!
-Alszok én a kanapén!-erőltettem. Igaz a kanapé a szobába volt az ággyal de még sem kell együtt aludnia az embernek.
-Biztos hogy nem! Aludj nyugodtan az ágyban!
Eljött az este és én zavarban éreztem magam Chris előtt. Nem mintha nem látott volna engem egy szál hálóingben vagy köntösben. Chris elhelyezkedett a kanapén de láttam, hogy mennyire nem találja a helyét. Forgolódott. Gondolkodás nélkül cselekedtem. Felálltam és óvatosan mellé bújtam a kanapén.
-Te mit csinálsz?-láttam a szemeiben hogy meglepődött. Eszembe jutott mikor ugyanígy cselekedtem régen.
-Fázok...!-mondtam neki ugyanazt az indokot mint akkor.
-Odaadjam a takaróm?-kérdezte de én mást akartam. Lassan közelebb húzódtam ahogy egyre szűnt meg köztünk a távolság.-Brooklyn...!
-Még mindig olyan jó az illatod...!
-Brooklyn mit csinálsz most?
-Szörnyen hiányoztál a három év alatt!-mondtam ahogy az arcomat a mellkasába temettem.-Egy pillanatra se felejtettelek el soha se...!
-Brooklyn...!-mondta a nevem és én ránéztem mosollyal az arcomon.
-Még mindig nagyon szeretlek téged...!-mondtam ki végre. Ő pedig azonnal az ajkaimra tapadt. A szívem majd kiugrott a helyéről. De boldog voltam.
-Kicsim...!-mondta ahogy megsimogatta az arcom egy széles mosollyal az arcán.
-Még mindig eszméletlenül csókolsz!-mondtam ahogy elmosolyodtam.
-Még mindig leírhatatlanul szeretlek!-mondta ahogy újra az ajkaim érintette.-Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!-húzott boldog nevetéssel magához. Végre újra egymásé lettünk. Vagyis csak azt hittem....mert mint utólag kiderült mindez csak egy gyönyörű...álom volt.