Bemutatkoznék, bár szerintem több embernek is ismerős lehet a nevem. Christopher Robert Evans vagyok, de általában Chris Evansként szoktak emlegetni. Igen, én vagyok az a férfi akit Amerika legjobb seggeként szoktak felhozni. Van egy eszméletlen aranyos, és szeretnivaló kutyám Dodger. 2017-ben fogadtam örökbe őt, és szerintem nekünk van a legtisztább kapcsolatunk. Imádom őt. Mit kellene mesélnem magamról még? Egy csodás és szerető családban nőttem fel, a szüleim, testvéreim mindenben mindig támogattak. Ennek köszönhetően lettem szerintem az aki ma vagyok. Hálás vagyok nekik. A szerelmi életem? Ahogy tudhatjátok voltak hosszabb és rövidebb kapcsolataim is, még nem találtam meg az igazit. Azonban tegnap este az a lány..! Ő olyan különleges volt!
Épp a barátaimmal mentünk el vacsorázni, végre megörülve hogy sikerül találkoznunk. Ritka alkalmak egyike mikor mind ráérünk. Megkaptuk a rendeléseinket, kellemes étel és ital fogyasztása mellett, rendkívül hangulatos estének mutatkozott. Nagyon sokat beszélgettünk hogy mi történt velünk azóta amióta nem találkoztunk. Azonban megpillantottam egy lányt, aki szintén egy kisebb csapattal érkezett. Eszméletlen szép volt. Egy fekete ruhát viselt, egyszerű volt mégis különleges. Hosszú, barna haja volt ami ki volt engedve és a füle mögé helyezve hogy ne zavarja az este alatt. Visszafogott sminket viselt, ami csodásan kiemelte a szemeit. És a mosolya? Észvesztő! A tekintetünk találkozott és ott mintha az idő megállt volna. Nem tudtam levenni a szemeim róla, azonban gondolom picit zavarba jöhetett mert elpirult és a csapat irányába szegezte újra a figyelmét. Próbáltam elterelni a tekintetem róla de nem ment. A szemeim folyamatosan az ő tekintetét keresték. Későre járt, így elköszönve a barátaimtól indultunk meg az ajtó felé, és úgy éreztem még utoljára rá kell néznem. Reméltem, hogy egy utolsó pillantásra is de a szemeink találkoznak. És megtörtént. A gyönyörű íriszkék szemei az enyémmel szemeztek. Az arcomon egy apró mosoly jelent meg, így hagytam hátra ezt a különleges lányt és estét. Azonban az este további részében mégis miért járt rajta az eszem? Bármit tettem ő jutott eszembe. Az a csodás szempár ami annyira megbabonázott abban a pillanatban, hogy azóta nem tudom kiverni a fejemből. Tudtam, hogy az esélye hogy őt újra lássam, az egy a millióhoz így az esélyek lattolgatása után, álomra hajtottam a fejemet. De akkor mégis miért is gondolok még most is rá? Tegnap este óta nem tudok koncentrálni, tudnom kell ki ő. Vagy legalább mégegyszer látnom őt. Mikor Bradnek elmeséltem, aki a menedzserem azt gondolta biztos kicsit többet ittam a tegnap este és azért beszélek ilyeneket. Egyre jobban elfogadva a tényt, hogy ez a lány egy plátói múzsa volt a tegnap este gondoltam kiszellőztetem a fejem. Szeretek futni, kikapcsolja az embert. Így hát felkaptam egy melegítő nadrágot, egy pólót, egy sportcipőt. Fülhallgató a fülbe, kulcs a zsebbe és indulhattam is. Amerika kapitány szerepe óta szeretek odafigyelni arra, hogy formába tartsam magam. De mondjuk, sokszor azon múlt a futási távolságaim aránya hogy milyen hangulatban voltam. És hogy most milyenbe voltam? Magam se tudom. Boldognak nem mondtam volna magam, de mégis szomorúnak se. Hisz ő egy lány, akiről semmit nem tudok, nem találkozunk újra így végülis nem éri meg szomorkodni miatta majd elmúlik. Siettem haza, mert forgatás volt délután így még le akartam zuhanyozni, picit rendbe rakni magam. Ahogy elkészültem már ültem is a kocsiba és indultam a forgatási helyszínre. Ezek voltak az első forgatási napok, eddig felolvasások voltak a szereplőkkel. A stylist kezei közé kerültem először aki odaadta az aznapi szerepöltözékem, majd irány a sminkes. Sharonnal már több munka alkalmával találkoztam, ő csinálta most is a sminkem. Jó munkát végzett általában. Kellemesen eltudtunk beszélgetni, néha olyan érzésem volt mintha zavarba lenne körülöttem. Lehet kedvel? De a beszélgetést se tudtuk befejezni mert indulnom kellett a felvételre. Elkezdődött a felvétel, és a legtöbbet kihozva a jelenetből próbáltam a legjobbat nyújtani. A második felvétel előtt azonban smink igazítás, hajigazítást kért a rendező. Megjelent a fodrász aki rendbe hozta a kicsit összekocolódott frizurám. Épp a hajamban maradt apró tincset próbáltam arrébb helyezni, mikor megjelent előttem egy lány.
-Jó napot! Brooklyn vagyok! Én fogok ma a segítségére lenni a sminknél!-mondta mosolyogva. Aztán rámnézett. Ő volt az. És tudtam a tekintetéből, hogy ő is felismert. Csak figyeltem a szemeit, majd a kínos csendet megtörve nyújtottam a kezem az irányába.
-Szia, Chris! Chris Evans!-mutatkoztam be neki.
-Örvendek Chris!-fogott velem kezet, de látszott hogy zavarba van. Tehát Brooklyn a neve. Csodaszép neve van. Olyan kellemes csengése van. De most miért is elemzem én itt a nevét? Koncentrálj Chris! Azonban nehezen ment úgy hogy a lány, itt állt az orrom előtt. Ahogy igazította a sminkem, látszott a tekintetén mennyire profizmussal dolgozik. Minden részletre figyelt. Nagyon alapos munkát végzett.
-Kész is van!-mondta majd összepakolva a cuccait lépett vissza a stáb mögé. Nem tudtam levenni a szemeim róla, ahogy már csak a stáb tagok felé mosolyog olyan édes. Ez a lány teljesen elvette az eszem. És mielőtt ezt ő észrevehette volna mennyire megbabonázott, a rendező hangja zökkentett ki engem, így visszatértem a szerepemhez. Ezt mondják az emberek első látásra szerelemnek?