Chris szemszöge:

Ennél szebb reggelt nem is kívánhattam volna. Ez a csodálatos nő itt alszik a karjaimba. Szorosan tartom, nem akarom elengedni. Milyen békésen alszik. Próbálok mozdulatlan maradni, nem akarom felébreszteni. Lassan fél órája bámulom, de nem tudok betelni vele. Amióta megláttam őt az étterembe teljesen megbabonázott. És most hogy végre itt van velem, minden gátlás nélkül egyszerűen imádom. Imádom hogy egy ilyen lányt magaménak tudhatok. Az arcába kúszott hajtincset óvatosan próbálom kivarázsolni az arcából, de az érintésemre elkezdtek a szemei kinyitódni. Azok a csodás kék szemei. Elmosolyodott ahogy meglátott.
-Jó reggelt!-köszöntöttem halkan ezt az eszméletlen csodás nőt.
-Jó reggelt!-mosolyodott el a karjaimba.
-Jól aludtál?-kérdeztem ahogy az újra arcába szökött hajtincset igazítottam a füle mögé.
-Soha jobban!-nevette el magát.-Rég volt ilyen kellemes éjszakám!
-Úgy látszik akkor nem csak én aludtam kitűnően!-húztam oda magamhoz ahogy a homlokára nyomtam egy apró ,,jó reggelt" puszit.
-Tetszik ez az ébresztő!-jött zavarba, de őszintén annyira imádom mikor ilyen. Annyira édes.
-Akkor mostantól muszáj lesz így kelnünk!
-Besurransz a házamba hogy reggelente így ébredhessek?
-Vagy sűrűbben kell itt aludnod!-vetettem fel neki a könnyebbik opciót.-A surranáshoz nem igazán értek, sőt még betörésben se volt részem!
-Ez pedig izgalmasabban hangzik! Legalább a következő szerepedhez lenne kis tapasztalatod!-nevette el magát.
-Miért? Szereted a rosszfiúkat?
-A nagymamám mindig azt mondta hogy a férfiaknak egy fokkal kell csak jobbnak lenniük az ördögnél....és Lucifer...!-gyorsan a kezemet a szájára helyeztem.
-Nee! Nincs Lucifer! Még féltékeny leszek!
-Pedig nem rossz pasi!-ugrott gyorsan fel a kanapéról.
-Gyere csak ide!-keltem fel a kanapéról. Indultam az irányába, ő pedig körbe körbe kerülgette a konyhapultot.-Állj meg Brooklyn!
-Hülye lennék megállni!-futott tovább körbe. Én pedig egy hirtelen mozdulattal visszafordultam így egyenesen a karomba rohant.
-Mond újra!-hajoltam közelebb az ajkaihoz.
-Miért? Ha kimondom mi lesz?-nehezedett a légzése.
-Próbáld ki és megtudod!-mondtam neki ahogy a szemeimmel az ajkait pásztáztam végig.
-Lucifer nem is rossz...!-de nem engedtem hogy befejezze. Az ajkaira tapadtam. A félelmeinket, gátlásainkat amik akkor voltak mikor megismerkedtünk mintha percről percre vetköztük volna le. Mert most már ő is szorosan a nyakamat átölelve élvezte ajkaink csatáját. És nem. Nem akartuk abbahagyni. Felemeltem a pultra majd a lábai közé helyezkedtem hogy minél jobban hozzáférjek az ajkaihoz.
-Lassítanunk kell...!-mondta a csók közepette, és igaza volt. Nem akartam siettetni őt. Különleges volt ő számomra. Nem akartam, hogy olyan legyen mint a többi lánnyal volt. Így elmosolyodtam, egy apró puszit nyomtam a homlokára.
-Mi legyen a reggeli szépségem?-kérdeztem ahogy a hűtő felé vettem az irányt.
-Őszintén most nekem nem nagyon van időm reggelire, mennem kell munkába!
-De hisz ma nincs forgatás!-néztem rá.
-De én businesswoman vagyok! Muszáj vagyok az én klienseimmel is foglalkozni!
-Micsoda szavakat használsz!-nevettem el magam.-Bejelentkezhetek én is hozzád?-mentem vissza hozzá, ahogy a szemeimmel a szemeibe néztem.
-Hm, eléggé telt ház van nálam! De mondjuk este egy vacsira megpróbálhatlak beszorítani!-mondta ahogy egy gyors csókot nyomott a számra majd lesegítettem a pultról és a fürdő felé vette az irányt.
Ahogy zuhanyzott, gyorsan én is átakartam öltözni, hogy elvigyem a munkába. Épp félmeztelen felsőtestemre akartam valami felsőt felvenni mikor épp megjelent a fürdőből. Az arca hirtelen elvörösödött, kezeit a szeme elé rakta és hátat fordított nekem. Elnevettem magam.
-Ne légy szégyenlős! És zavarba se kell lenned! Szokj hozzá ez a tiéd mostantól!-mondtam neki, majd ahogy megfordult és észrevette hogy még mindig felső nélkül állok előtte újra hátat fordított nekem.
-Chris nem vennél fel valamit?-kérdezte zavarba jött hanggal.
-Nem tetszik amit látsz?-ugrattam őt.
-Ne-nem arról van szó! Csak...csak vegyél fel valamit légyszíves! Még a mentő szívrohammal fog engem elszállítani innen!
-Erre nézhetsz már felkaptam a felsőt!-mondtam neki mire ő végre felém fordult. Nem tudtam nem jót nevetni a szituáción.-És még nem láttál mindent!-mondtam halkan de hallhatóan amitől megint füle tövéig elvörösödött az arca.
-Öhm...én megyek! Majd este akkor beszélünk!-rohant volna a kijárat felé zavarába de én elkaptam a kezét.
-Hova rohansz? Azért öltöztem fel hogy elvigyelek!
-Hogy?-nézett rám.
-Elviszlek téged!-mondtam neki mosolyogva majd kinyitottam neki az ajtót.
-Nincs más dolgod? Nem akarlak feltartani!-kérdezte ahogy a kocsi felé vettük az irányt.
-Nincs! Gyere ülj be!-nyitottam ki neki az ajtót.-Ha végeztél szólj és megyek érted rendben?-kérdeztem ahogy beültem mellé.
-Valami eszméletlen dolgot tehettem előző életembe ha téged kaptalak az élettől!-mondta mosolyogva.
-Én eddig ebbe nem hittem...de most hogy velem vagy egyre jobban úgy gondolom, hogy léteznek csodák, mert te vagy eddig a legnagyobb csoda az életemben!