Brooklyn szemszöge:

Azt hittem a legrosszabb dolog ami történhet velünk azon már túl vagyunk. Tévedtem. Lehet nem a legrosszabb, hisz Hannah elvesztése minden bizonnyal egy életen át kísérteni fog, de jelen pillanatban az egyetlen támasz, kapaszkodó amiben hittem az is kicsúszott a kezeim közül. Épp a válási papírokat intézzük Chrissel. Nem hittem, hogy a házasságunk valaha is idáig jut. Itt ül velem szembe és összetört pont mint én. Hogy hogy kerültünk ide?

Egy héttel ezelőtt:
-Vigyázz magadra! Mindenképp hívj taxit ha iszol, nehogy vezess!-mondtam neki aggódva.
-Most pont ugyanúgy beszéltél mint az anyukám!-nyomott egy csókot a homlokomra.-Ne aggódj! Ez csak egy gyors fanmeeting! És nem, nem fogok vezetni ha iszok ne izgulj!
-Nem akarom, hogy bajod essen!-folytattam.
-Kicsim! Száz ilyenen vettem már részt, ne aggódj! Nem fogok autóba ülni rendben? Kiveszek egy szobát a szállodában és másnap reggel amint tudok már jövök is vissza hozzád! Így jó lesz?
-Jó!-vettem egy mély levegőt. Megnyugodtam.
-Gyere ide!-húzott magához.-Ha nem a rajongóimról lenne szó most itthon maradnék veled!
-De a rajongók az elsők! Ez a főszabály!-mosolyogtam rá.
-Még! Ha családunk lesz akkor már nem!
-Akkor siess haza hogy minél hamarabb folytathassuk a babaprojektet!-csókoltam meg.
-Egy gyors projekt mielőtt elmegyek?-húzott vissza a derekamnál.
-Csábító ajánlat de menned kell!-túrtam a hajába.-Szeretlek Chris!
-Én is nagyon szeretlek!-csókolt meg.-Szeretlek!-kezdte az arcom beborítani csókokkal.-Szeretlek! Szeretlek!-képtelen voltam nem elmosolyodni.
-Menj már!-mosolyodtam el.
-Akkor is szeretlek!-folytatta.
-Chris! Menned kell!-kaptam el az arcát és egy csókot nyomtam a szájára.-Én is szeretlek! De indulj mert elkésel!

Chris minden egyes alkalommal mikor ideje engedte írt egy apró üzenetet. Este azonban feltűnően csend volt. Így egy üzenetet hagytam neki, hogy minden rendben van-e. Azonban nem számítottam arra ami ezután történt. Megcsörrent a telefonom, a férjem neve virított ott. Boldogan vettem fel a telefont.
-Chris! Jesszus, megijedtem hogy...!-kezdtem majd a szívem megállt. Azt a hangot hallottam amit soha se akartam.
-Ez az Chris! Még, még, még!-sikoltozta egy nő. Felismertem a hangot...Nicole volt. Nem bírtam tovább hallgatni azonnal kinyomtam a telefont. Teljesen lesokkolva álltam a konyhapultnál ahogy a fejembe cikáztak a gondolatok. Chris megcsalt engem? Ameddig tudtam a könnyeim visszatartottam de ott abban a pillanatban mindennek vége volt. A könnyeim szüntelenül mosták az arcom. Biztosra akartam menni ezért összeszedtem magam és kocsiba szálltam. Azonnal a hotelhez indultam ahol megszállt. Három órát vezettem, fáradt voltam, a szemeim szörnyen fájtak de nem érdekelt. Tudni akartam az igazat. A portán nagy nehezen miután bizonyítottam, hogy én vagyok Chris felesége felengedtek. Félve kopogtam be majd az ajtó kinyílt. Nicole állt ott egy szál köntösbe ami alatt tisztán látszódott hogy csak fehérnemű takarja.-Oh Brooklyn!-mosolygott rám.-Te mit keresel itt?
-Hol van Chris?-törtem be az ajtót.
-Oh nem kéne!-hallottam magam mögött Nicolet. Majd megpillantottam Christ az ágyba, félmeztelen.-Nem mondtad, hogy a férjed az ágyban ennyire jó!-jegyezte meg ahogy a haját a válla felett hátradobta.-Ha tudom hamarabb beadom a derekam!-képtelen voltam bármit is mondani. A szavak nem jöttek. Abban a pillanatban a szívem darabjaira hullott. Minden szó nélkül távoztam. Nem tudom mennyivel jöhettem, de amilyen gyorsan csak tudtam haza akartam érni. Minden cuccomat ahogy csak tudtam bőröndbe raktam. Miért tette? Folyamatosan ez a kérdés járt a fejembe. Talán a sok gondolat és a könny miatt nyomott el az álom. Ez miatt pedig akarva akaratlanul is találkoztam Chrissel.
-Szia kicsim!-hallottam a hangját. A gyomrom összerándult.-Brook!-megjelent a szobában ahol a bőröndbe pakoltam be az utolsó darabokat.-Brook...kicsim!-hallottam a hangján a meglepettséget. Képtelen voltam bármit mondani, próbáltam nem elsírni magam.-Brooklyn...mi a fene folyik itt?-lépett közelebb.-Mi ez a bőrönd?
-Ha lehet csak az ügyvéd által keress....!-indultam ki a bőröndökkel a kezembe az ajtón.
-Mi...micsoda?-kapta el a kezem.-Brook! Kicsim! Mi a fene folyik itt? Ez valami hülye vicc?
-Vicc...az...!-indultak el a könnyek a szememből.
-Brooklyn! Kicsim! Mi...mi történt?-kapott újra a kezem után.
-Ne érj hozzám!-rántottam el a kezem.
-Kicsim!
-Hányszor...?
-Mi hányszor?-értetlenkedett.
-Hányszor...feküdtél le vele...? Hányszor...?!-törtem meg előtte.
-Mi...miről beszélsz?
-Meddig akarsz hülyíteni? Csak...csak mond el az igazat!
-Nem tudom miről beszélsz!
-Láttalak Nicolelal Chris...! Ott voltam...láttalak titeket!-szorult össze egyre jobban a szívem.
-Brooklyn...!-de nem mondott mást.
-Értem...! Amint lehet intézzük el a papírokat...!-folytattam az utam a kocsihoz. Amint beültem láttam ahogy utánam futott. Én pedig azonnal a gázra léptem. Nem akartam a hazugságot hallgatni...most már nem.