Brooklyn szemszöge:

-Biztos nem akarod, hogy veled menjek?-kérdezte Chris. A konyhában az utolsó ételt csomagoltam neki.
-Két nap Chris és jövök vissza!-válaszoltam.
-De veled mehetek! Legalább anyuékat is meglátogatjuk!-erőltette továbbra is.
-Chris ha velem akarsz jönni, csak mond azt!-nyomtam egy csókot a szájára.
-Tudod, hogy a világ végére is veled mennék!-húzott vissza magához, ahogy a lábára ültetett. Szorosan öleltem át a nyakát.
-Világ vége? Miért mennénk olyan messzire?-mosolyogtam rá ahogy gyengéden a hajába túrtam.
-Olyan gyönyörű vagy!-mondta.
-Ne csináld! Így hogy hagylak itt?
-Egyszerű! Ne hagyj itt!-ölelt át.
-Ezt muszáj vagyok elintézni otthon! De esküszöm sietek vissza! Rendben?
-Nem akarom hogy elmenj!
-Két napra csomagoltam ebédet és vacsorát!
-Nem kellett volna ezzel sem fáradnod! Két napig max rendeltem volna!
-Legalább amíg eszed, rám gondolsz!-álltam fel.
-Folyamatosan rád gondolok!
-Én is rád, de tényleg mennem kell!-mosolyogtam vissza rá, ahogy a bőröndömért futottam.-Remélem nem felejtettem el semmit!-gondolkoztam ahogy a kabátomért nyúltam. Chris felállt a székből ahogy egyenesen hozzám sétált és hátulról átölelt.-Oh, de az én csodás férjemnek egy csókot adni!-fordultam meg a karjaiban.
-Eggyel nem tudok betelni!
-Gyere ide!-öleltem át.
-Még ha tudom is hogy visszajössz...akkor is úgy érzem mintha búcsúznánk!
-Búcsúzunk, de nem örökre!-simogattam meg az arcát.
-Biztos nem akarod, hogy kivigyelek a reptérre?
-Nem, neked menned kell dolgozni! Mindjárt úgyis ideér a taxi!
-Szeretlek Brook!-mondta nekem ahogy utoljára egy csókot nyomott a számra.
-Én is téged Chris!-majd az autóba beszállva hagytam el az utcát. Az autóban végig Chris járt a fejembe. Nem tudom mi változott de az utóbbi időben annyira más volt a kapcsolatunk. Persze jó értelembe. Tudtuk mindketten mennyire szükségünk van a másikra. A gondolataimból a telefon zökkentett ki.
,,Már most hiányzol." jelent meg a szöveg a képernyőn. Elmosolyodtam és a válasz nem is volt kérdés. ,,Te is nekem, Mr. Tökéletesség." Majd megcsörrent a telefon ahogy épp leparkoltunk a reptér előtt.
-Halló? Tudakozó? Megmondanák miért nem tudom kiverni a fejemből a világ legszebb nőjét?-hallottam a hangot amitől hevesen vert a szívem.
-Sajnos ebben a tudakozó nem tud kielégítő választ adni!-mosolyodtam el ahogy elindultam az épületbe.
-Tehát nekem kell válaszolnom rá?
-Meglehet!
-Mert teljesen megbabonázott!
-Csak nehogy a babonázás közepén elkéssen a munkából kedves hívó!
-Kedves? Ne flörtöljön velem! Nekem feleségem van!
-Micsoda mázlista nő!-beszéltem vele ahogy egyre közelebb kerültem a felszálláshoz.
-Inkább én vagyok mázlista hogy a férje lehetek!-nem tudtam válaszolni, bármit mondott a szívem egyre jobban éreztette velem mennyire mellettem akarom őt tudni.-Brook? Minden rendben?-hallottam az aggódó hangját.
-Ugye...ugye nem szeretsz bele soha senki másba...?-csúszott ki a kérdés.
-Brook...! Történt valami?
-Csak....nagyon szeretlek!-folyt le egy könny a szememből.
-Kicsim! Ugye most nem sírsz?-hangzott a kérdés.
-Nem!-töröltem le az arcomról.-Nem sírok!
-Brook...!
-Mennem kell...! Majd beszélünk, rendben?-szedtem össze magam.
-Rendben...!-hallottam Chris hangját, majd megszakadt a kapcsolat. Nem tudom mi történt hogy hirtelen így megtörtem. De a kedvem hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot vett. Ültem a gépen a kijelölt helyemen és a gondolataim cikáztak.
-Kisasszony! Minden rendben? Hozhatok valamit?-kérdezte a stewardess.
-Köszönöm, minden rendben!-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Rendben, bármiben segíthetek szóljon nyugodtan! Nemsokára indulunk, legyen kellemes útja!-nagyon kedves hölgy volt.
-Köszönöm!-majd újra a gondolataimba mélyedtem. Majd a mellettem lévő ülésre ülő személyre tévedt a szemem.
-A válasz nem!-kapkodott levegőért.
-Te...?!
-Hogy hogy kerültem ide? Tudtad, hogy tripla árért bármelyik pillanatban kapható jegy a járatra? És még ekkora mázlit, hogy pont melléd szólt a jegy!
-Neked...neked nem kellene itt lenned!-csuklott el a hangom.
-Biztosra kellett mennem, hogy megkapd a választ!
-Chris...!
-Szeretlek! Téged szeretlek! És csak is téged foglak szeretni életem utolsó lélegzetéig! Érted?-fogta közre az arcom. Én pedig azonnal szorosan öleltem át.-Most pedig van pontosan két óra és harminchét percünk beszélgetni!-nézett az órájára.
-Meg fogsz unni!-mosolyodtam el.
-A-a! Hallani akarom minden gondolatod!-nézett rám csillogó szemekkel.
-Csak te töltöd ki minden gondolatom!
-Oh, felszállás!-fogta meg a kezem.
-Mit csinálsz?-kérdeztem széles mosollyal.
-Fogom a kezed! Tudom, hogy izgulsz a repülőn!
-Már nem...már kicsit sem!
-Szeretlek Brook!
-Szeretlek Chris!-csókoltam meg.