Brooklyn szemszöge:

Éreztétek már úgy, hogy a szívetek majd kiugrik a helyéről ha arra a személyre gondoltok akit szerettek? Az enyém pont ilyen, főleg a tegnap történtek után. El se hiszem, hogy képes volt mindent hátrahagyni miattam. De boldog voltam, nagyon boldog. Gondoltam ma én lepem meg, hogy a stúdió elé megyek.
-Baba! Hát te?-hallottam meg az ismerős hangot.
-Oh, itt van Mr. Stan uraság?-fordultam a hang irányába.
-Stan uraság épp hogy beesik a forgatásra!-mosolyodott el.
-Ebben semmit se változtál!-mosolyodtam én is el.
-Miért állsz itt? Chrishez jöttél?-kérdezte.
-Igen, őt várom! Gondoltam meglepem!-válaszoltam.
-Még...!-nézett az órájára.-Legalább másfél óra van a forgatásból! Azt mondta most gyere?
-Mi? Oh, basszus félreértettem volna?-vakartam meg a fejem.-Akkor majd visszajövök!
-Mi? Miért jönnél vissza?-kapta el a kezem.-Gyere, menjünk be!-húzott a kapu irányába.
-De engem nem engednek be! Nincs belépőkártyám!-ellenkeztem.
-Gyere, majd elintézem!-vonszolt magával.
-Elnézést Mr. Stan de a hölgynek van belépőkártyája?-állt utunkba az őr.
-Nincs!-válaszoltam azonnal.
-Akkor nem engedhetem be!
-Dehogynem, ő Mrs. Evans és higyje el nem akarja Mr. Evanst idegesen látni! Hisz látta mire képes a Bosszúállókban nem?-adta elő magát Sebastian.
-De a szabályzat...!-folytatta volna az őr.
-Ugye nem akarja folytatni? Tudtam én hogy nem!-rángatott magával nem törődve azzal az őr mit akart mondani.
-Ugye ezért nem fogják kirúgni?-pillantottam hátra.
-Dehogy, hisz velünk vagy! Amúgyis ismered Johnt nem?
-John?
-John Dahl! A rendező!
-Mi? John rendezi ezt a filmet?-néztem rá széles mosollyal. Jól ismertem őt, hisz egy-egy mellékszerep erejéig játszottam a filmjeiben.
-Ezt mondom te butus!-nevette el magát.-Gyere, ha minden igaz erre lesz a férjecskéd!-vitt be a forgatás helyszínére. Egy két emberrel ahogy találkozott kezet fogott, majd jelzett a fejével, így a szemeim azonnal megpillantották a férjemet. Képtelen voltam nem elmosolyodni ahogy megláttam. Mintha ezer éve nem láttam volna, annyira boldog voltam hogy újra megpillanthattam. A szívem hevesen vert, minden egyes pillanatban. Majd egy szimpla véletlen folytán a szemeink találkoztak és ő a jelenet kellős közepén csak engem nézett, szüntelenül.
-Chris! Chris!-hallottam ahogy szólítják a rendező mellől.-,,Ezt én akartam..."-súgták a szöveget de ő továbbra is engem nézett.
-Állj!-hallottam a rendező hangját.-Történt valami Chris?-kérdezte.
-Elnézést, csak...valami elvakított!-mondta széles mosollyal és a csapat nagy része azonnal az okot kereste ami a páromat kizökkentette.-Oh, hisz ez csak a feleségem!-mondta boldogsággal a hangjában. Természetesen erre egy ,,oh" olvadozásos hangot hallottunk a nők nagy részétől, a férfiak nagy része pedig egy elégedett mosoly után folytatták a munkájukat. Persze, John azonnal észrevett és felismert így tárt karokkal fogadott.
-Brooklyn drágaságom!-jött felém, én pedig boldogan öleltem őt meg.
-Szia John!-köszöntöttem mosolyogva.-Ne haragudj, nem akartam megzavarni a forgatást!
-Zavarni? Te? Ne viccelj! Hogy vagy? Olyan rég hallottam felőled!
-Jól vagyok, köszönöm!
-Hallottam mekkora sikereket értél el amióta nem találkoztunk! Igazán büszke vagyok rád!
-Tudod, hogy sokat köszönhetek neked is! Hisz a filmjeidben igazán megtisztelő volt játszani!
-Megtisztelő volt, hogy velem dolgoztál! Ha tudom, hogy itt élsz akkor azonnal hívtalak volna a filmembe játszani, mint főszereplő!
-Ez igazán hízelgő, de csak egy kis időre jöttem amíg a férjem itt van!
-Gratulálok a férjedhez! Chris igazán remek ember!-simogatta meg a karom.
-Csodálkozom is néha hogy sikerült őt megnyernem magamnak!-nevettem zavaromba.
-Kicsim!-futott hozzám Chris ahogy szorosan megölelt.
-Szia! Gondoltam benézek hozzád, hogy megy a film!-néztem a szemeibe.
-És ezzel el is vesztettem az összes férfit a forgatás alatt!-jegyezte meg a rendező.
-Miért?-nevettem el magam.
-Láttad te hogy néztek téged?-kérdezte mosolyogva John.
-A-a! Biztos hogy nem! Ő az enyém!-ölelt át hátulról Chris, mint aki ezzel is tudtára akarta adni az embereknek hogy hozzá tartozom. De nem bántam.
-Neked nem vissza kellene menned a jelenetet játszani?-néztem hátra.
-Te hibád! Elvakítottál mindenkit a szépségeddel!-mondta széles mosollyal John ahogy ott hagyott minket.
-Hiányoztál!-nyomott egy puszit a fejem búbjára.
-Te is nekem! De tényleg vissza kellene menned!
-Megvársz?-bújt a nyakhajlatomba.
-Odakint!
-Nem!-dünnyögte.-Itt szemmel tudom tartani a fiúkat!-mondta kis védelmezően.
-Értettem!-mosolyodtam el.-Idebent megvárlak!
-Nem akarlak elengedni!
-A helyedbe szépfiú sietnék!-majd a fülébe súgtam.-Egy újabb darab van rajtam!-erre azonnal kinyitotta a szemét.
-Ugye most nem ugratsz?
-Nem! Csak te rád vár, úgy hogy a helyedbe gyorsan túl esnék a jeleneten!-amint ezt kimondtam egy gyors csók után már újra a szerepébe bújva játszott a kamerák előtt. Normális hogy az embernek ennyire dobog a szíve? Hogy-hogy nem ért még szívinfarktus? Gyorsan eltelt az idő, így a forgatásnak is vége lett. Chris kézen fogva húzott magával az öltözőbe.
-Gyere be!-csukta be mögöttünk az ajtót.
-Érdekes film lesz! Abból amit láttam, biztos óriási sikere lesz!-néztem körül Chris öltözőjében.
-Tudod mikor lenne még érdekesebb?-vette le a felsőt amit a filmben hordott. Azonnal elémtárult a csodás felsőteste amitől nehezebben kaptam levegőt.
-Mi-mikor?-dadogtam ahogy reméltem nem csöppen el a nyálam.
-Jól vagy?-mosolyodott el Chris ahogy a kidolgozott felsőtestével elém sétált. Persze nem mintha nem láttam volna még eddig, de minden alkalommal ha meglátom Mr. Tökéletességet a lélegzetem nehezül.
-J-jól!-válaszoltam ahogy éreztem az arcom elönti a forróság. Lázas lennék?
-Tudod...!-ért a derekamhoz.-Ez az asztal elég masszív!-lépett közelebb és ahogy hátráltam az asztalnak ütköztem.
-Chris a munkahelyeden vagyunk!-helyeztem a mellkasára a kezem. Rossz ötlet volt. Abban a pillanatban megéreztem mennyire nehezen kap ő is már levegőt, elöntött a vágy. Vadul estünk egymás ajkainak ahogy azonnal az asztalra ültetett és szabadított meg a felesleges ruhadaraboktól.
-Tényleg gyönyörű darab!-mondta széles mosollyal ahogy megpillantotta a kebleimet takaró textilt.-És tényleg csak rám várt!
-Fogd be!-húztam vissza hogy újra érezhessem az ajkait.