Brooklyn szemszöge:

Ahogy felébredtem Chris már nem volt mellettem. Ez a munka minden reggel hamar kikényszerítette az ágyból. A tegnap este igazán kellemesen telt és képtelen voltam nem mosolyogni rajta. Felkelve, a kis szőrgombócokat kikerülve indultam a fürdőbe a szokásos reggeli rutinomra. Igazán ijesztően néztem ki, így muszáj vagyok magammal valamit kezdeni. Miután egy elfogadható külsőt varázsoltam magamnak elindultam a konyhába, ahol az asztalon megpillantottam a reggelit amit Chris készített nekem, és a vázába egy csokor fehér tulipánt. Ez a férfi igazán tudja, hogy kell elérni, hogy az ember gyomra liftezzen a boldogságtól miatta. Egy apró üzenet is volt mellette: ,,Egyetlen Brooklynom, remélem ennek a kis meglepetésnek hála jól indul majd a reggeled! Alig várom, hogy lássalak! Folyamatosan te rád fogok gondolni, remélem ez kölcsönös lesz! Szeretlek!". Nem is volt kérdés, hogy ez a levél elérte a kívánt hatást. Nem tudtam nem rá gondolni. Bármit csináltam, bárhol voltam a férjem jutott eszembe. Látni akarom őt, érezni akarom őt. A telefonom csörgése zökkentett ki és persze, miért is ne gondolataim férfijának neve látszódott.
-Jó reggelt az én csodálatos feleségemnek!-hangzott a hangja amiből tisztán kivehető volt ahogy ezt mondta végig mosolygott.
-Csodálatos feleség? Akkor én milyen szavakat használjak rád?-kuncogtam.
-Álmaid férfija?-viccelődött.
-Álmaim férfija elérte, hogy egész nap csak rá gondoljak szüntelenül! Ez nagyon nem fair dolog ugye tudod?
-Miért? Mit tett az a szégyentelen hogy csak rá gondolj?
-Túlságosan édes dolgokat!-jegyeztem meg mosolyogva.
-Itt az egyetlen ami édes az te vagy!
-Folytasd csak! Úgy látszik lassan egyedül kell játszanom, pár nélkül!
-Most...ugye nem?-hallottam a hangját amitől nem tudtam nem elnevetni magam.
-Most elképzelted?
-A baj, hogy nem csak képzelni akarom, hanem látni is!
-Én pedig érezni! Micsoda kívánságlista nem?-szórakoztam vele.
-Most elérted, hogy tíz perccel meghosszabbítsák a szünetem!
-Oh, csak nem szorongató a helyzet?
-De, túlságosan is!
-Te kezdted Mr. Tökéletesség!
-Bárcsak folytathatnám!
-Hát van tíz perced...az sok mindenre elég!-haraptam az alsó ajkamba, amit szerencsére hogy nem látott mert már biztosan vadul harcolnának ajkaink.
-Tíz perc neked is elég nem?-tudtam mire gondol.
-Mióta vagyunk olyanok mint a tinédzserek?-nevettem el magam hangosan.
-Ne tereld! Attól, ugyanúgy szorító a helyzet!
-Hát ha itt lennél lehet tudnék rajta segíteni de sajnos most magadra vagy utalva...ahogy én is magamra!-jegyeztem meg.
-Mond, hogy nem az a szexi fehérnemű van rajtad!
-Nem!-húztam hosszan az e betűt de úgyis tudta, hogy hazudok. Hisz ezt akarta tegnap, én meg teljesítem.
-Adj öt percet!-hallottam.
-Mi?-kérdeztem azonnal vissza.
-John!-hallottam ahogy kiabál valakinek.-John!-nem értettem mi folyik most ott. Vártam arra, hogy Chris újra a telefonba szóljon.
-Chris?-szólítottam de megszakadt a hívás.-Csak nem izgattam fel annyira!-nevettem fel hangosan ahogy az előtte lévő kis beszélgetésre gondoltam.-Bailey! Dodger! Nem vagytok éhesek?-szólítottam a kutyákat, akik boldogan futottak a konyhába. A facsart narancslevem ittam mikor kocsinak ajtó becsapódását hallottam. De mielőtt az ablakhoz értem volna az ajtó kinyitódott.-Te meg...?-kezdtem volna de olyan hirtelen kapott az ajkaim után, hogy be se tudtam fejezni a kérdésem.
-Ugye nem csak szórakoztál velem?-szakadt el az ajkaimtól ahogy szorosan húzott magához.
-Mivel kapcsolatban?-húztam az agyát. Bár még azt is nehezen akartam felfogni, hogy csak ez miatt képes volt otthagyni a forgatást?
-Ne csináld Brook! Így is nehéz helyzetben vagyok!-tudtam. Tudtam, hogy nehéz helyzetben van, mert ahogy magához húzott éreztem.
-Segítsek rajta?-csókoltam meg a nyakát, amivel tudtam, hogy az őrületbe tudom kergetni.
-Brook!-szólt rám de én folytattam. Rossz voltam...borzasztóan rossz, de valahogy élveztem.
-Most akkor végül is elvégzed a piszkos munkát helyettem?-súgtam a fülébe.
-Remélem nem a takarításra gondolsz piszkos munka alatt!
-Vehetjük takarításnak is!-haraptam meg a fülcimpáját.
-Rég szorított ennyire a boxer!-jegyezte meg én pedig azonnal ránéztem.
-Tehát ha még most mondjuk...levenném a ruhám és meglátnád azt a szexi fehérneműt mi történne?
-Ne vedd le! Még ne! Előtte keressünk valami kényelmes helyet!-nevette el magát.
-Azt hittem az asztalra dobsz!-biccentettem az irányába.
-Olyan sokáig lehet nem lenne kényelmes!
-Sokáig? Nem csak tíz perced van?-értetlenkedtem.
-Miért? Te tíz perc alatt végzel?-nézett az íriszkék szemével.
-Veled? Amilyen nehéz helyzetben vagy két perc alatt is!
-És mit szólsz hozzá ha az egész napot kényeztetéssel töltenénk?-kezdte csókolni az én nyakam amitől a fejem hátra hajtottam, elérve hogy jobban hozzáférjen a bőröm minden egyes kis szegletéhez.
-Nem fogod megunni a nap végére? Hisz...legalább az tizenkét menetet jelent!-gondolkoztam hangosan.
-Megunni? Veled? Na ne viccelj! Még kevés is lesz!-folytatta a csókok osztását.
-Akkor mire vársz még?-súgtam neki. Bár amint ezt megkérdeztem a karjai könnyed mozdulattal kaptak fel. Egy pillanatra se szakadt el az ajkaimtól.-Pedig azt hittem szexi vetkőző műsort tarthatok majd neked!-mondtam nevetve ahogy súrolták egymást ajkaink.
-Bemutatót? Pont most? Biztos hogy nem!-kapta el újra az ajkamat.-Így is alig bírom ki már!-értünk be a szobába, ahol azonnal elkezdtük a ruháink földre landolását.-De az tény, hogy nagyon szexin áll!-nézett rám ahogy a fehérneműhöz értem.
-Szerintem egy valami állna nekem jobban!
-Mi?-döntött hanyatt a háton.
-Oh, nem szóltam! Értetted te a célzást!-kacsintottam rá.
-Hogy én mennyire szeretlek!-harcoltak vadul ajkaink. Az hogy hányszor jutottunk a csúcsra? Őszintén a harmadik után már nem számoltuk. De ez legyen is a mi titkunk.