Brooklyn szemszöge:

-Kicsim!-csókolta meg a homlokom. Lassan nyitottam ki a szemeim, mire a legtökéletesebb férfi a világon rámmosolygott.-Mennem kell dolgozni! Megleszel?
-Már menned kell?-néztem hátra az órára.-A francba!-öleltem át a derekát.-Nem akarom, hogy még menj!
-Később ha van kedved, gyere be a forgatásra! Kint hagyok az előtérben egy belépőkártyát amivel be fognak tudni engedni a csekkolóponton! Rendben?
-Szeretnéd ha bemennék?
-Régen is jobban ment a forgatás mikor ott voltál mellettem!-kacsintott rám amire elmosolyodtam.-De tényleg mennem kell! Aludj még rendben? Csak szólni akartam, hogy ne lepődj meg ha reggel nem találsz melletted!
-Rendben!-biccentettem a fejemmel ahogy a szemeim újra csukódni kezdtek.
-Szeretlek Brook!-nyomott egy utolsó puszit a fejem búbjára.
-Én is szeretlek!-dünnyögtem félig álmomban.
-Tudom!-simogatta meg az arcom. Majd elhagyta a házat. Őszintén máskor is hagyott egyedül napokra, de ez valahogy más volt. Talán mert egy idegen házban és városban vagyok. Persze elég otthonos kis lakás ahogy berendeztük és a drága kis szőrös barátaink is itt vannak velünk, de nem olyan mint otthon. Mit kezdjek én egésznap magammal? Nem mehetek azonnal Chris munkahelyére, amúgy sem lesz ideje rám. Ezekkel a gondolatokkal próbáltam lendületet venni a naphoz.
-Bailey! Dodger!-kerestem a kutyáinkat.-Hát itt vagytok! Nem akartok sétálni?-kérdeztem tőlük, valami ,,válaszra" várva.-Nem? Komolyan? Ennyire lusták vagytok?-guggoltam le hozzájuk ahogy megsimogattam a buksijukat.-Rendben! Én elmegyek futni de majd jövök! Nem rosszalkodni, és nem csapni őrült bulit nélkülem!-hagytam el a házat. Chrissel tegnap elsétáltunk egy park mellett, gondoltam arra felé elmegyek futni, az tökéletes hely lesz. Fülhallgatók a helyükön, bemelegítés végrehajtva indulhatunk is. Nagy lendületbe voltam, talán mert folyamatosan Chris járt a fejembe. Képtelen vagyok egy pillanatra is kitörölni őt a fejemből. Ennek a figyelmetlenségemnek köszönhetően ütköztem bele egy nőbe.-Oh, elnézést!-vettem ki a fülemből a fülhallgatót.
-Nem tudsz figyelni?-kezdett ideges lenni a nő.
-Sajnálom, véletlen ütköztem beléd!-kértem még egyszer elnézést.
-A vakoknak nem itt kellene futnia!-folytatta a mérgelődést a fekete hajú nő. Látszott rajta, hogy nem éppen egy könnyű eset.
-Hogy mi?-kezdtem én is ideges lenni.
-A vakoknak nem itt kellene futkosnia!
-Véletlen mentem beléd! Elnézést kértem! Mi a problémád még?
-Gyűlölöm a magad fajta embereket!
-A magam fajta embereket?
-Átlagon aluliakat! Máskor nyisd ki a szemed!-folytatta az útját.
-Ez...!-kerestem a szavakat. De túlságosan felhúzott, így mély lélegzetvételekkel próbáltam magam lenyugtatni. Amint visszaértem a futásból vettem egy meleg zuhanyt, majd felöltöztem. Eleinte hezitáltam bemenjek e Chris forgatására de meg akartam őt lepni. Így elindultam. A csekkolópont felé sétálva a táskámba dobott kis kártyát kerestem mikor véletlen neki mentem valakinek.
-Már megint te?-hallottam meg az ismerős hangot.
-Oh...!-néztem fel ahogy kihúztam a táskámból a kártyát.
-Te követsz engem?-kezdett hangosabban beszélni mire a biztonságiak is kijöttek.
-Miért követnélek?-nevettem el magam.
-Minden rendben Mrs. Garcia?-kérdezte a férfi.
-Ez a nő követ engem!-mutatott rám.
-Nem követlek! Ide jöttem, a férjem meglátogatni!
-Ch, még hogy a férjed!
-Van kártyám is!-mutattam neki. Majd a következő jelenetre nem számítottam. A táskáját kezdte túrni majd pánikolt arccal fordult a férfi irányába.
-Ez az én kártyám!-mutatott a kezembe lévőre.-Biztos kiejthettem és ő elvette!
-Biztos benne Mrs. Garcia?-kérdezte a férfi.
-Igen, itt volt a táskámba és nincs itt!
-Ez nem igaz!-néztem a férfira.-A férjem adta ezt a kártyát!
-Sajnálom de nem engedhetem be!-vette ki a kezemből.-Mrs. Garcia menjen csak!-mutatott a bejárat irányába a férfi. Egy nagy lendülettel dobta oldalra a haját és kényes járással indult be az épületbe.
-Kérem engedjen be a férjem bent van!-néztem a férfira.
-Sajnálom kisasszony de nem engedhetem ha csak nem szerepel a listán!
-Nem hiszem...!-sóhajtottam.-Sehogy se juthatok be?
-Csak a stáb tagok mehetnek be! Illetve aki kártyával rendelkezik!
-De annak a nőnek se volt kártyája!
-De ő színésznő, itt dolgozik!
-Színésznő...az látszik!-ingerült voltam amiért nem jutottam be.-Elnézést!-szóltam a férfi után.
-Tessék!
-Akkor ha nem is jutok be, itt megvárhatom a férjem?
-Ez a terület ahol áll már nem a mi hatáskörünk!-lépett vissza a kis kabinban. Eltelt lassan másfél óra amióta itt állok. Majd megláttam a nőt akivel egy nap alatt kétszer is összehozott az élet.
-Te még mindig itt vagy?-kérdezte kényesen.
-Ki ő?-kérdezte az oldalán egy férfi.
-Egy vak, hazug nő! Ő az akiről meséltem!-válaszolt.
-Te nem tudsz egy kis tiszteletet mutatni az emberek irányába?-kérdeztem ahogy nagyon felhúzott az emberekhez való hozzáállásán.
-A magad fajta emberektől undorodom!-épp vissza akartam vágni mikor egy ismerős hang csapta meg a fülem.
-Hát kit látnak szemeim?
-Seb!-ismertem meg a rég látott barátom.-Hát te?-ölelt át szorosan.
-Sebastian lenne a férjed?-hallottam a nő hangját Seb mögül.
-Mi?-fordult irányába.
-Te vagy a férje?
-Hé Sebastian! El a kezekkel a feleségemtől!-hallottam meg a világ legszexibb férfijának hangját. Majd megpillantottam ahogy tárt karokkal várta hogy a karjai közé fussak. Én pedig hezitálás nélkül rohantam a karjai közé. Szorosan ölelt, ami azonnal elfeledtette velem az eseményeket amik ma történtek.-De hiányoztál már!
-Te is hiányoztál!-öleltem őt szorosan.
-Tehát Brook a meglepetés amiről meséltél?-sétált hozzánk Seb.
-Meglepetés?-néztem Chrisre.
-Tudom mennyire jóba vagytok, gondoltam jó kis meglepetés leszel számára!
-Az volt!-mosolygott rám.-Hisz lassan a gála óta nem találkoztunk!
-Miért nem jössz sűrűbben hozzánk?-kérdeztem mosolyogva.
-Mostantól fogok!-vágta rá azonnal.
-Szavadon foglak!-nevettem el magam.
-Oh, de udvariatlan vagyok ő itt Nicole és Patrick! Nicole a női főszereplő, Patrick meg a stylistunk!-mutatott be Chris a nőnek aki annyira ellenszenves volt és a mellette álló férfinak.-Nicole, Patrick ő az én csodaszép feleségem Brooklyn Grey!-mosolyodott el.
-Brooklyn Grey?-hangzott a férfitól a kérdés.
-Ismeritek egymást?-nézett rá Chris.
-Nem, de nagyon sokat hallottam róla!-változott meg hirtelen a férfi tekintete az irányomba.-Szia Brooklyn, Patrick vagyok!-fogott velem kezet.
-Nicole...! Nicole Garcia!-jegyezte meg a nő ahogy felém tartotta a kezét, de a tekintete továbbra se változott. Lenéző volt. De láttam ahogy a férjemre nézett. Tudtam most én jövök.
-Brooklyn...Brooklyn Evans!