szerelem  (főnév) -gyöngéd ragaszkodás, erős, önzetlen vonzalom egy személyhez vagy dologhoz.

Kedves Jeon Jeongguk!

Ismered azt az érzést, mikor annyira vágysz valamire, valami megfoghatatlanra, amely átmelenget egy hűvös éjszakán és vigaszt  nyújt a bajban? Ami körberagyog, annyira, hogy még a vak is látja? Ami minden percben mosolyt csal az arcodra, hogy aztán darabokra törje a szíved?  Ami annyi boldog percet ad, hogy aztán keserűséggel megtelve minduntalan szabadulni akarj tőle?

Ami édesen kínoz, hogy aztán fojtogatva megöljön?

Amire ha nem vigyázol egy szimpla nyári szellő elrepítheti örökre?

Amit én bolond hagytam, hogy kicsusszan a kezem közül?

Ez az érzés talán a szerelem, bár inkább nevezném őrült ragaszkodásnak, önzetlen törődésnek, kegyetlen őszinteségnek, feltétel nélküli bizalomnak vagy örök hűségnek.

Mert  ezek nélkül nem igazi a szerelem.

És hogy miért beszélek erről, a köztünk történtek után?

Egyszerű.

"Hogyan szeretsz engem Taehyung?" —az egyetlen visszatérő kérdésed még mindig elevenen cseng a fülemben.  Itt az idő válaszolnom rá.

Igazából nehezen találom a szavakat, pedig annyi mindenről szeretnék neked beszélni.

El akarom mondani a bennem rejlő érzéseket.

A gondolataimat.

Az álmaimat.

Az emlékeket.

Mindent, ami én vagyok.

Akarom, hogy tudd, mennyire is fontos vagy nekem és a felemésztő hiányod mennyi kínzó percet adott.

Akarom, hogy tudd, nélküled semmi vagyok, te vagy az egyetlen, aki miatt megéri életben maradnom.

Ez pedig lehet önzőnek tűnik, tekintve, hogy a napokban az összes eddigi férfinak  írtam egy levelet, akik iránt valamilyen érzelmet tápláltam.

Nem tagadom, hogy szerettem őket, sőt, azt sem tagadom, hogy fontosak nekem.

Viszont van az a pont egy ember életében, mikor megtalálja az igazit.

Mikor érzi azt a bizsergést, amely átjárja az egész testét, mikor minden apró érintéstől megdobban a szíve, mikor megérzi kedvese illatát és megremegnek a lábai.

Mikor egyetlen szó tőle elég arra, hogy romokba döntsön, de ugyanakkor fel is emelhet az egekig.

Mikor tudod, hogy elvesztetted mégis mindent megtennél érte, mert tudod, nélküle a te életed semmi.

Fogalmam sem volt mi az igaz szerelem, addig a pillanatig, míg tekintetünk nem találkozott.

Egyetlen szemkontaktus elég volt ahhoz, hogy tudjam, mindenem hozzád tarzozik.

De túl ostoba voltam, hogy ezt veled is közöljem.

De itt a bocsánatkérés nem segít, pedig teljes szívemből el tudom mondani, hogy sajnálom.  Borzasztóan sajnálom, hogy nem mondtam el neked ezeket a szavakat, akkor, mikor még számított.

Sajnálom, hogy gyáva voltam és hagytalak elmenni.

De talán egy 5 seconds of summer dal pár sora jobban leírja az érzéseim, mint én magam.

"We're too young, too dumb
To know things like love
But I know better now"

És talán ez volt az oka annak, hogy elszalasztottalak.

Mert túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy tudjuk mi is a  szerelem.

De hála neked, már megtanultam.

Ismered azt az érzést, mikor annyira vágysz valamire, valami megfoghatatlanra, amely átmelenget egy hűvös éjszakán és vigaszt  nyújt a bajban? Ami körberagyog, annyira, hogy még a vak is látja? Ami minden percben mosolyt csal az arcodra, hogy aztán darabokra törje a szíved?  Ami annyi boldog percet ad, hogy aztán keserűséggel megtelve minduntalan szabadulni akarj tőle?

Ismered Jeongguk, de még mennyire, hogy ismered!

Ez az érzés a szerelem, minden szépségével és gyötrelmével együtt.

A szerelem, melyre te tanitottál s amit buta módon csak utóbb realizáltam.

De nem akarok siránkozni, sem bűntudatot kelteni valamelyikünkben.

Köszönöm neked ezt az érzést, a csodás pillanatokat és azt, hogy ráébresztettél: nem lehetek örökké a múltam rabja.

Remélem emlékszel még az ígéretünkre, és arra, hogy nekem a világ minden kincsénél is többet érsz.

Gyere vissza, Jeon Jeongguk!

Szeretettel, Kim Taehyung!