bizalom (főnév) -a meggyőződés érzése, hogy egy személy vagy egy esemény az elvárásainknak, elgondolásainknak megfelelően fog viselkedni, alakulni.

Kedves Kim Namjoon!

Az esőcseppek halkan zenélnek az ablakomon, versenytáncot járva az elmúlással.

Tudod szeretem az esőt, hiszen olyankor úgy érzem  valakinek olyannyira fontos vagyok, hogy könnyeket hullajt értem.

De ha leszakad az ég, a gondolataimat ellepik a közösen töltött emlékek ködje.

Minden apró perc eszembe jut.

Ahogy azon a meleg, nyári napon a felhők bánatuk cseppjeivel mosták tisztára a kopott utakat.

Ahogy az emberek gyors léptekkel mentek száraz menedéket keresni.

Ahogy én az ablakomban ültem, egy bögre forró teával.

És ahogy egy különös férfi bicikliének kereke megcsúszott a járdán, ezzel az illető előre esve találkozott a sáros betonnal.

Ez voltál te, Kim Namjoon.

Egy őrült fickó, aki esőben is inkább biciklivel közlekedik.

Mondd, óvatosabb vagy mostanában?

Leszaladtam eléd, hogy megbizonyosodjak, nincs e semmi bajod.

Viszont vérzett az orrod.

Felajánlottam a segítségem, amit te nehezen, de elfogadtál, így röpke percek leforgása alatt a házamban ültél, tisztán, szárazan és egy dagadó, vörös orral.

Bocsánatot kértél a kellemetlen helyzet miatt, viszont én nevetve legyintettem.

Felajánlottam a barátságom, amibe készségesen beleegyeztél.

De akkor még nem tudtam, mennyire is fájni fog a barátodként viselkedni.

Sokszor találkozunk a kis incidens óta, sőt, fölöttébb közel is kerültünk egymáshoz.

Közvetlen és kedves voltál velem, mindig mosolyogtál, így az apró nevetőráncok aranyossá tették gödröcskés arcod.

Mindig tudni akartad, hogy jól vagyok -e, törődtél velem és nálad jobb barátot kívánni sem lehetett volna.

De az idő múlásával én beléd szerettem.

Te pedig ezzel azonos időben megkérted a barátnőd kezét.

Úgy tettem, mint aki  veled együtt boldog, annak ellenére, hogy belül szétszakított a fájdalom.

A tudat, hogy nem lehetsz az enyém.

Az ingerek pedig gyűltek és gyűltek, mindaddig míg egyszer kifakadtam, ronda dolgokat vágtam a fejedhez, egy végérvényesen kiléptem az életedből.

Ott hagytalak téged, a teljes bizonytalanságban, azzal a hittel, hogy csak egy nyűg voltál számomra.

Ezzel elvesztettem az összes belém fektetett bizalmad, azt, ami miatt minden apró titkodat megosztottad velem, azt, ami miatt a barátodnak tekintettél.

És azt, amit én nem tudtam értékelni.

Mert  nekem a szerelmed kellett, a bizalmad helyett.

Viszont jobb ha tudod, Kim Namjoon, hogy sikerült rájönnöm  arra: nincs szerelem bizalom nélkül és nincs bizalom szerelem nélkül.

Hiányzol, hiányzik a barátságod, és minden együtt töltött idő.

Remélem egyszer meg tudsz nekem majd bocsájtani azért, mert tönkre tettem azt ami köztünk volt, és ígérem, tanultam a hibámból.

Az esőcseppek megtanítottak bízni  és szeretni, értékelni és segíteni.

Légy boldog, Kim Namjoon!

Esőcsepped, Kim Taehyung!