őszinte(ség)  (melléknév) –nyíltan beszélő személy, aki érzelmeit, gondolatait ferdítés, kertelés nélkül közli, kinyilvánítja mások előtt.

Kedves Kim Seokjin!

Még elevenen él bennem a pillanat, mikor először találkoztunk.

Már akkor felnéztem rád, mondjuk elég átvitt értelemben, hisz fél fejjel magasabb voltál nálam.

Épp munkába igyekeztem, hiszen késésben voltam. Nem figyeltem oda és csak rohantam előre, kerülgetve az embereket. A kedvenc kávézóm előtt elhaladva, viszont megbotlottam, és az épp kifelé tartó személyed kapott el.

A baj az, hogy a hófehér ingemre ráömlött a tejeskávéd.  Így pedig, foltos inggel nem mehettem be a munkahelyre.

Amúgy is, több mint 2 órás késésben voltam.

Szitkok hada szaladt ki a számon, te pedig nevetve nézted az idegbeteg viselkedésem.

Ennyire nevetséges  voltam?

Utólag visszagondolva, már én is csak nevetve gondolok erre az emlékre, bár néha elszorul a szívem, ahogy eszembe jutnak az utána történő események.

Belenéztem a csokoládébarna szemeidbe és arcod minden apró milimétere elvarázsolt.  Régóta tudtam, hogy ugyanolyan kapura játszom, de te voltál akkortájt a leggyönyörűbb férfi akivel találkoztam.

A mosolyod megigézett, és a belőled áradó almás fahéj illat megrészegített, mikor a közeledben voltam, nem tudtam tisztán gondolkodni.

Tudod Seokjin teljesen elvetted az eszemet. Olyan voltál számomra, mint a drog, meglepő módon függeni kezdtem tőled a legelső találkozásunk óta.

Az már csak a hab volt a tortán, hogy aznap le is feküdtünk.

Remélem te is emlékszel.  Remélem téged is kísért az összes igaznak hitt érintés, az összes keserűen édes csók. Remélem hallod a hangod, amint édes hazugságokat suttogsz a fülembe.

"Mindennél jobban szeretlek Taehyung."

"Te vagy az egyetlen."

"Nélküled semmi vagyok."

De legfőképpen azt remélem tiszta szívemből, hogy a feleségedet is ugyanezekbe az igazul csengő hamis ígéretekbe ringatod nap mint nap, mikor melletted alszik el.

Mondd csak, ha akkor nem veszem fel a telefonod, soha nem jövök rá arra, hogy egy játékszer vagyok?

Meddig folytattad volna azt, hogy két vasat tartasz a tűzben?

Vagy még mindig ezt csinálod?

Tudod mit, felejtsd el, már nem számít.  Ez a te életed, úgy teszed tönkre, ahogy neked jól esik, csak arra szeretnélek rávilágítani, hogy a feleséged nem érdemel egy ilyen bánásmódot.

Nem érdemli meg, hogy megcsald.

Kérlek fogadd meg a tanácsom Seokjin.  Én már nem haragszom rád, nem gyűlöllek, de ha meglátlak az utcán szeretném ha idegenként kezelnénk egymást.

Mert nekem te nem vagy már más, mint egy ismeretlen, aki egyszer régen megtanított arra, hogy mennyit ér az őszinteség egy kapcsolatban.

Ég veled, Kim Seokjin!

Búcsúzóul, Kim Taehyung