Neymar a mondatot hallva vissza letette a csészét az asztalra, majd rám nézett.

- A világ nem körülötted forog, Hil! - jelentette ki, a csészét pedig szájához emelte, és kortyolt egyet a kapucsínójából.

- Ezt nagyon jól tudom! - mondtam dühösen, egyben lekezelően, miközben én is a számhoz emeltem a forró csokival teli csészét.

- Egyébként, honnan szeded ezt a badarságot? - kérdezte már-már nevetve. De nem az az őszinte nevetés volt. 

- Nem csókoltál volna meg - kontráztam, majd kinéztem a kávézó ablakán. Mivel Neymar nem válaszolt rögtön, visszanéztem rá, és valamin nagyon gondolkozott.

- Mondtam már, szimpla fellángolás - tekintetét pedig a kinti eseményekre szegezte.

- Én is ezt mondanám - motyogtam az orrom alatt. Hála az előttem ülő brazil nem hallotta meg, hanem tovább nézte a járókelőket, akik melegen felöltözve sétáltak Barcelona utcáin.

- Mennem kell! - törte meg a csendet Neymar, miközben órájára pillantott. Bólintottam, utána azt füllentettem, hogy nekem is elintézni valóm van, így ő kifizette a két italt, majd együtt mentünk ki a kávézó ajtaján.

- Miért hazudtad azt, hogy együtt vagyunk? - tettem zsebre a kezem, miközben ránéztem.

- Örülhetnél neki, hogy hazudtam - pillantott rám egy másodpercre, majd elmotyogott egy sziát, és elviharzott.

Mivel az albérlet, amit kivettünk-Rafaella győzködése miatt, mivel mikor meglátogatja Neymart itt szokott megszállni-alig tíz percre volt a kávézótól, ezért sétálva tettem meg a távolságot.

- Hol voltál? - rohant le Rafaella, amikor beléptem a nappaliba.

- Kávézóban a bátyáddal.

- Na, tetszel neki? - kérdezte, miközben a konyhába sétáltunk. Megráztam a fejem nemlegesen.

- Kate?

- Denisszel van - lépett be a szobába, és valóban ott voltak mind a ketten. Kate éppen Denis száját rúzsozta a vadi új vörös árnyalatú rúzzsal.

- Végre, itt vagytok! - sóhajtott fel Denis, akinek úgy látom, még a szemhéja is be van festve. Még pedig lilára.

- Tök jól nézel így ki! - kuncogtam, majd levettem a kabátomat, és a székre tettem.

- Pff, tudom! - legyintett büszkén mosolyogva, én pedig megforgattam a szemem.

- Akkor rosszul tudod! - szólalt meg Rafaella, szúrósan Denisre nézve. 

- Mi történt, amíg nem voltam itt? - kérdeztem köztük kapkodva a fejem.

- Kész, komisz - sóhajtott fáradtan Kate, majd felállt, és a másik szobába ment.

- Semmi! - válaszolt túl hamar Rafaella, Denis pedig rákapta a fejét.

- Méghogy semmi? - állt fel a földről a fiú, kezét pedig keresztbe fonta a mellkasán.

- Bökjétek már ki, hogy mi történt? - kiáltottam fel kissé hisztérikusan.

- Csókolóztunk! - mondta Rafaella halkan, lehajtva a fejét.

- Hát, de ez jó! - virultam fel, de amikor megláttam, hogy mind a kettő elvan szontyolodva, köhintettem egyet, és abba hagytam az ujjongást. - Vagy nem? - néztem felváltva rájuk.

- Nem, nem jó. Sőt borzalmas - túrt a hajába Rafa.

- Miért? - nem értettem semmit.

- Mert utána a csaja felhívta, hogy hiányzik neki és jó lenne ha találkoznának - nézett mindvégig megvetően Denisre.

- Mint nekem! - nevettem fel kínosan, és visszaemlékeztem, hogy Jessi küldött sms-t Stegennek, miközben mi szenvedélyesen csókolóztunk.

- Ezt muszáj volt? - nézett rám a brazil húga, miután Denis gyorsan elköszönt, és lelépett.

- Oldani akartam a feszkót - ültem le a fotelba, lábaimat pedig a karfára tettem.
- Nem nagyon sikerült.

- Látom  - sóhajtottam. - Amúgy csak mondom, láttam Denisen, hogy nézett rád.

- Lenézően? - kérdezte unottan.

- Szerelmesen - sóhajtottam szívemre téve a kezem. Rafaella felnevetett, de amikor látta, hogy én komolyan gondoltam, elkomorult.

- Ne menjünk ebbe bele, kérlek! - sóhajtott, miközben újra a konyhába sietett.

- De miért? Szerintem összeilletek! - könyököltem rá pultra, a fejemet pedig a tenyerembe raktam.

- Tudod drága Hilary, nem a külső alapján kell megítélni azt, hogy az emberek összeillenek, vagy sem - töltött narancslevet a pohárba.

- Milyen bölcs vagy! - kiáltottam fel halkan tettetett meglepődéssel.

- Tudom - vigyorogva és büszkén seperte a vállát.

- És egoista, mint Denis! - ültem fel a bárszékre.

- Minden mondatodban benne kell neki lenni? - kérdezte megforgatva a szemét.

- Igen.

- Megyek sétálok egyet - vette le a kabátját a székről, majd felvette.

- Denisszel találkozol. Tudom! Nem kell eltitkolnod! - vigyorogtam rá.

- Befejezted? - vont kérdőre dühösen.

- Még csak most kezdtem el.

- Akkor be is lehet fejezni - tette nyakába a sálat.

- De nem szeretném - nyavalyogtam.

- Akkor lecsaplak! - nézett rám kihívóan.

- Pff, te egy légynek sem ártanál, nem hogy még a legjobb barátnődnek - nevettem.

- Ezúttal kivételt tehetek! - kiabált vissza az ajtóból, majd becsukta, én pedig a szobába mentem Katehez.

- Mi a baj, kincsem? - ültem le mellé az ágyra.

- Szeretnék találkozni apával - mondta felém nézve. Nyeltem egy nagyot, és gondolkodtam, hogy mit kellene erre mondani. De nem tudtam semmit sem kitalálni.

- Mikor? - sóhajtottam felállva az ágyról, hisz mégis csak megszegtem az ígéretem, annak kapcsán, hogy Stegen nem találkozhat Katettel.

- Mindegy. Csak szeretnék vele egy kis időt eltölteni. Hiányzik! - hajtotta le a fejét. Nekem is Kate! - gondoltam magamba, de rögtön elűztem a fejemből.

- Akkor felhívom. Jó? - kérdeztem, miközben jó szorosan megöleltem. Bólintott, én pedig kimentem a szobából, egyenesen a konyhába, mivel a kabátomba hagytam a telefont. 

Megkerestem a hívott számok között, és rányomtam a zöld ikonra, majd a fülemhez emeltem a mobilt.

- Szia Hilary, miért hívtál? - kérdezte halkan a vonal túloldalán Marc.

- Szia, ráérsz most? - dadogtam zavartan.

- Persze, miért? - vidult fel a hangja.

- Kate találkozni szeretne veled. Hiányzol neki!

- Nekem is hiányzik. És nem csak ő. Te is - nem tudtam mit mondani. Egyszerűen leblokkoltam. Kate születése után egyszer sem telefonált, sőt még egy nyamvadt üzenetet sem küldött, hogy mi van velünk. Most pedig annyira hiányzunk neki?

- Akkor húsz perc múlva a közeli kávézóban jó lesz? - tereltem el gyorsan a témát.

- Nekem megfelel.

- Oké, akkor húsz perc múlva. Szia! - meg sem várva válaszát nyomtam ki a telefont, majd a szobába mentem vissza Katehez.

- Na? - kérdezte kíváncsian.

- Húsz perc múlva a kávézóban találkozunk  - sóhajtottam, ma legalább harmadjára.
- Oké, akkor megyek készülődni - állt fel vigyorogva, és a fürdőbe ment, én pedig hanyatt dőltem az ágyon. 

Vajon mi fog belőle kisülni? Szerintem semmi jó.

2018. 07. 27

❣