9.fejezet
Hajnalodott mikor kinyitottam a szemem egy kosár volt elettem benne egy nyers hússal és egy üzenet "köszönöm hogy nem etmeg " már tudtam hogy az anyuka volt. A húst meg ettem reggelinek a kosarat ki mostam hogy ne maradjon véres oda mentem az alma fához és szedtem almát és egy kis bogyókat epret, áfonyát, málnát és egy kis ribizlit a kosarat leraktam az alma fához leültem a kosár mellé és folytattam a könyv olvasást amit apánál elkezdtem. Próbálom nem arra gondolni hogy ki miatt van a halála. Eltelt 3 óra még mindig ugyan azt a könyvet olvastam csak közben egy almát is ettem azért fura volt hogy egy sárkány olvas miközben az egyik kezében meg egy félig megevet almát tart nem minden napi. 10 perc múlva megjelent az anyuka hogy almát szedjen megint mikor meglátott oda ment - szia mit olvasol? - megfordítotam a könyvet és a címre mutattam - tudsz olvasni? - bólintottam hogy igen - és tudsz írni? -erre is bólintottam hogy igen - és számolni? - erre is bólintottam hogy igen - tudsz beszélni? - válatvontam mert nem tudom de inkább hagyom olvasás közben egy alma ráeset a fejemre amitől felnéztem és láttam egy közelgő 5 lovagot. Gyorsan elbújtam a fa mögé és onnan lestem az egyik leszállt - drágám mit keresel te itt? - hogy jóbban lássam egy kicsit odébb léptem mikor ráléptem egy ágra mindenki meghalótta oda néztek én meg rosszkor bújtam vissza - egy sárkány gyorsan állj mögém - a lovag habozás nélkül kirántotta a kardját és a többi lovaggal nekem szaladt. A fák miatt nem tudtam elrepülni ezért csak futni tudtam, megölni meg senkit nem akartam úgyhogy csak futottam futásközben vissza néztem hogy követnek e de nem. Abba hagytam a futást és amit vissza fordultam amerre futottam és neki ütköztem az egyik lovagnak annyira megijedtem hogy hátra estem -hova ilyen gyorsan sárkány neked hála végre elismert lovag leszek ha megölek és a fejedet meg kiakasztom a falra mint a legnagyobb dicsőségem trófeája - sajnos tennem kellet egy kivételt feláltam és a lovagra ugrottam levettem a sisakját és a tűzokádással halára égetem a fejét az egész erdő a fájdalmas kiáltásával zenget hogy minden lovag meghallotta aki az erdőben volt ezért gyorsan elrepültem egy szabad résen nem annyira élvezem ha valakit megölök de ha muszáj. vissza mentem a barlangomba és felkaptam minden cuccomat egy zsákba mert keresek egy másik barlangot de egy nyugalmasabb helyre ahol senki sem fog megtalálni remélhetőleg egy vízesés mellet találtam egyet ami már foglalt volt egy másik sárkány élt benne - hé mit képzelsz keres magadnak - azonnal elmentem mert nem csak hangja volt erőszakos. lassan estevolt elfáradtam a repülésbe és megint egy ismerős érzésem volt mintha átéltem volna de ez most nem lényeg hanem hogy találjak egy új barlangot. pár perc menetel közben találtam egy várat de már rájöttem hogy rossz irányba mentem mert az a vár volt ahol hemzsegtek a lovagok ezért minél hamarabb elmentem onnan egy vándor kereskedő épen velem szembe állt de nem vett észre mert egy vén vak ember volt meg sajnáltam elővettem egy papírt és vakírást lyukasztottam hogy " segíthetek a cipelésben " és a kezébe adtam - igen köszönöm fiatal ember - fiatal sárkány de ő nem tudja az öreg felmászott a kocsira - kövesd az utat amígelnem érsz a várhoz kérlek meg fogtam a kocsit és elindultam még jó hogy az egyik könyvben volt egy vak ABC a zsák cuccomat meg az öreg mellé raktam pár óra kocsikázással később megérkeztünk leraktam a kocsit elvettem a holmimat de az öreg megfogta a kezem és kezet rázott, csodálkozott egy kis ideig de folytatta- köszönöm, még ilyet egy sárkány segít egy vak embernek - az öreg elengette a kezem és elmentem nem tartot sokáig az út mert úgy döntöttem hogy kockáztatok és vissza megyek a barlangomba 4 óra múlva vissza tértem a zsákomat leraktam és a levél ágyamra dőltem és elaludtam.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top