A sebhelyes lovag máshova cipelt olyan sokáig cipelt hogy már a hatás elmúlt próbáltam kiszabadulni de nem sikerült . A tervet meg jól elszúrtam szúr rá jőttem hogyan juthatok inen ki úgy rádoltem a sebhelyes lovagra hogy megszurtam ő meg fájdalmában elengedet de fájdalmasan gyorsan feláltam és elindultam valamerre de annyira szerencsétlenül hogy zsákutcába mentem gyorsan kimentem és már láttam a fényt ismét már a szélén voltam mikor a barlang kapuja bezárodot, a lóvagok bekerítettek de a vézna lóvag elém ált - meg parancsoló hogy hagyd abba - de már ráuntam megforditottam és az éles karmómat a torkához szorítottam a sebhelyes lovag meg teljesen aggódó tekintettel nézte én a kapura biccentettem a sebhelyes lovag meg parancsolta hogy nyisákki a kaput de a lovagot még mindig nem engedtem ell mert ha elengedem akkor repüsközben leszednek a nyilasok úgyhogy magam al vittem a lovag csak hangósan ordított a félelemtől pár perc repülésközben ledobta egy halom széna kazalba én viszont haza repültem mármint a barlangba ledöltem és próbáltam elfelejteni mindent hála az égnek hogy nem kell iten bajlódni a nyeregel mert elszakadt végre szabad vagyok mintha elsem rabóltak volna arra gondoltam hogy meglátogatom apát de majd holnap, ma elfelejtettem ezt az egészet ezt pedig úgy hogy végre normálisan kipihenem magam.