nos igen, a cím nem véletlenül kapta ezt a megnevezést, ugyanis magyarázattal tartozom nektek. 

tudjátok jól, hogy sosem voltam az és nem is leszek az, aki kiteregeti ide vagy bárhová a magán életét. ez most sem lesz másképp. viszont előre szeretném tisztázni, hogy ez nem egy önsajnáltató bejegyzés, nem azért írom le, hogy aztán kapjam a pátyolgatást, a kedveskedő szavakat vagy épp a sajnálatot. azért mondom el, mert tisztellek és szeretlek annyira benneteket, hogy ezt elmondjam nektek és lássátok az utóbbi napokban/hetekben hozott döntéseim miértjét.

mindenkinek vannak rossz napjai és jó napjai. mindig jön valami nehézség, amit majd át kell vészelni és nem szabad feladni. nos, én feladtam. legalábbis így gondoltam az elmúlt hetekben. 

az élet egy ritka önző és csúf játék, sosem tudhatod előre, hogy mi fog veled történni a jövőben. ugyanakkor mégis előre tervezünk, nem is gondolunk arra, hogy bármi rossz fog történni, ami talán felboríthatja majd az egész életünket. s lám, én sem számítottam rá. 

azt gondoltam: végre minden kezd helyre jönni, nem gondoltam arra, hogy esetleg lenne velem valami baj. 

de az sors közbe szólt és szemem elé dobta a valóságot. szembesített azzal, hogy valami nem oké, csak arra nem gondoltam, hogy pont ilyen problémával kerülök majd szembe. 

aznap megfogta az egyik legfontosabb családtagom a kezem és elmentünk egy nagyobb tudású emberhez, ki tényleg megerősítheti az esetleges feltevésünket. egy órát töltöttünk a folyóson, majd kettő percet a szobában, és még másik kettő percet azután, hogy elmondta mit is talált. akkor ott egy vadidegen személytől egy olyan szót hallani, amit sosem akartál igen fájdalmasan tud esni, de talán abban a pillanatban igazán még csak fel sem fogtam. 

elmondta, hogy tovább kell vizsgálatra mennem és majd akkor dől el, hogy az adott dolog: jó vagy rossz lesz e, de mellé tette: a lehet szót. 

ez a lehet szó akkor ott, pedig reményt adott, ugyanakkor el is vette azt. 

akaratlanul is elsuhannak az agyadon a lehetőségek. ha jó, akkor nem lesz semmi baj, de rossz ott már két véglet van. az egyik, hogy meggyógyítanak a másikat pedig nem szeretném kimondani, sem leírni. 

aztán már csak nevettem. nevettem azon, hogy nem is én lennék az, akivel mindez megtörténik. lassan felfogtam a szavakat, ám nehéz elfogadni, hogy: mi van ha? ez a kérdés mindenhol ott van bármilyen szart is zúdítson a nyakadba az élet. 

ezután már csak gondolkodtam és gondolkodtam és rájöttem: nincs miért keseregjek. az életem könyvében más úgy is meg van fogalmazva a sorsom, csak épp még felolvasva nincs, de egyszer minden oda leírt mondat és betű elfog hangozni, bármennyire akarjuk vagy épp nem akarjuk. csak arra gondolok, hogy minden rendben lesz és pozitívan kell a dolgokhoz állnom. 

azt is megértem, ha haragszotok rám, hisz tényleg kételyek között vagyok vagy épp voltam, ugyan egy dolgot kérek tőletek: időt. 

egy döntésben már azonban biztos vagyok: bármi is legyen, nem fogom itt hagyni a wattpadot és addig fogok írni, ameddig csak tudok, hisz legalább akkor azt csinálom, amit szeretek. 

ameddig szüneten leszek mindent még inkább átgondolok majd és talán akkor mást is megfogok tudni és nem kell az érkező viharon gondolkodnom. sajnálom ha esetleg kissé nem érhetően fogalmaztam, de úgy gondolom egy-két dolgot le lehetett szűrni az egészből, még ha konkrétan nem is mondtam ki.

viszont egy valamit ígérek nektek: 

Akkor fogom abba hagyni az írást, amikor életet adom szervem dallama végleg elhallgat majd, s helyét a csend strófája veszi át.

nos mint mindig, most is: luv ya, guys!