A tegnapi nap folyamán voltak az utolsó vizsgáim. Azonbelül is a szóbeli része.

Nem mondom, eléggé paráltam tőle, hisz pl. Szakmai vizsgámra semmit nem készültem nagyon.

Aztán, mikor ott álltam és behivtak, már nem volt vissza út. Csak is az járt a fejemben, hogy ezért szenvedtem négy évet, nem bukhatok meg.

Jött az angol, majd a magyar, töri és végül a szakmai.

Töri sikerült pont azt a tételt húznom, amit nagyon nem akartam és kb. egyszer elolvastam és jól van. De természetesen sikerült belenyúlnom. Nem mondom, mikor meg láttam, hogy az Európai Uniót húztam, megfontoltam, hogy kérek másik tételt és feleződjenek a pontjaim.

De eszembe jutott az, amit a Biosz tanárom mondott, mielőtt bementem vizsgázni: Bármi is történjen, bármit is húzól, ne add vissza, csak bízz magadban.

És így lett. Legyőztem és nem adtam fel. Szerencsére a források sokat segítettek, valamit az "isteni sugallat". Khm..

A szakmai szóbelim már kész kabaré volt, ott még több "isteni sugallatot" kaptam.😂 De azért a 4 év alatt ragadt rám valami, a koszon kívül.

De talán a legnagyobb boldogságot az okozta nekem, amikor átnyújtották nekem az érettségim, mellé pedig dicséretben részesültem magyar nyelv és irodalomból, valamit angol nyelvből szóbeli feleletem miatt.

Ekkor többentem rá, hogy kifizetődött az a rengeteg munka és energia, amit a tanulásba fektettem, még ha néha egészen reggeltől, késő éjfélig tanultam.

Valamint az, hogy az elnök örömmel hallgatta a szóbeli feleleteim.

Úgyhogy, ha jövőben ti is érettségiztek, majd ne féljetek. Csak bízzatok magatokban. Hozzá teszem,olyan embereknek is sikerült, akik semmit sem tanultak.

Jobban belegondolva pedig, kissé fájdalmas is volt elköszönni az osztálytársaimtól a Banketen és rájönni arra, hogy soha többé nem leszünk már a 12/C osztály. Ha nincs ez az osztály,nincs Josh és Eric, nincs Daniel és Tony. Ez örök emlék marad.

Most pedig, az életem az írásnak, a sorozatoknak és az animeknek szentelem.

Ja és mindent dobok a tűzbe.

Deliiora visszatérek a 14 éves énemhez.😂😂😂