-Senki. Se. Mozduljon.-szólt Kurosi vigyorogva. Erza szikrázó szemmel meredt ellenfelére. Natsu ugrásra készel álllt. Az egyetlen,ami vissztartotta,az a derekára kulcsolódó két kar volt. Lucy rémülten kapaszkodott Natsuba,ugyanis a kard helye vészesen közel volt Juvia torkához. Gray tekintetében őrület csillogott. Már nagyon elege volt ebből a fazonból. Kurosi láthatóan élvezte helyzetét. Mindig egyre és egyre közelebb tolta a kardot a lány torkához,ami a fiúból morgást váltott ki. Majd játszadozni kezdett. Fogta a fegyvert,majd az élét Juvia fehér arcára fektette,de úgy,hogy azért még  a nő torkán is legyen penge. Végigsimított a karddal Juvia bőrén,mire abból élénkvörös vér serkent ki. Végigcsorgott az porcelánsima bőrön,karmazson csíkot hagyva maga után. Gray már mindent vörösben látott. A visszafolytott dühtől remegett,és minden pillanatot kielemzett,hátha talál egy pontot,amikor a fegyverforgató nem figyel oda annyira. 

-Hmm látom a munkatársaim már megszerezték amiért jöttünk. Mennék én,de oooolllyannyira élvezem a helyzetet. Mint egy rossz mese!! És én vagyok a főgonosz!!!!-kacagott Kurosi. Kegyetlen tekintetével végigpáztázta a tömeget. A legtöbben ijedten húzódtak hátrébb,a nők szemében a félelem könnyei csillogtak. A Fairy tailes tagok mind dühhel néztek a férfira. Egyik sem mozdult,de látszott rajtuk,hogy a legkisebb óvatlanságot is észreveszik. Gajeel keze már vaskalapácsként várt a megfelelő pillanatra. Natsu öklei is lángoltak,bár óvatosan,nehogy megégesse velük az őt visszatartó Lucy karját. A szőke lány már csak egyik karjával csimpaszkodott a sárkányölőbe,a másik az övén lévő kulcstartó tok felé vándorolt. Connelék fegyvere betöltve várakozott,mellettük Cana. A nő minden ujja között kártyák várakoztak. Erza fegyvertelen volt,de az ő sebességével ez sem jelentette azt,hogy ne lenne képes akármelyik pillanatban leszedni Kurosi fejét. Elfman a húga és a nővére elé kitett karral várakozott,Evergreen keze a szemüvegén pihent. Laxus,aki eddig Mirával táncolt,most feszülten(rejtett poén xD)ácsorgott. 

-Jól van jól van!! Látom mindenki a pokolba kíván már,nem is húznám tovább az időt. Remélem még találkozunk Fairy tail. Adjátok át üdvözletemet Juvia-channak!-mondta lassan Kurosi,majd úgy mint a múltkor,eltűnt. Juvia teste a földre zuhant. Ekkor hirtelen minden újra megmozdult. Az emberek sikítva menekültek haza az eszelős elől,aki elkapott egy Fairy tail tagot. A céh tagjai pedig társnőjük felé ugrottak. Juvia már nem volt eszméletlen. Tisztán hallotta Kurosi utolsó,hozzá intézett szavait. Gyűlölet fogta el. Színtiszta gyűlölet. Hirtelen karokat érzett maga körül. 

-Juvia! Juvia kelj fel!!-ordibált Gray,miközben a nő testét emelte föl a macskakövekről. A zafírkék szemek kipattantak,és rögtön keresgélni kezdtek. 

-Yato-chan! Yumi-chan!! Hol vannak?-kérdezte,és a szívét jeges rémület öntötte el." Juviának meg kell találnia őlet! Juvia megígérte hogy megkeresi a szüleiket!!"Juvia agyába visszatért az az este,amikor a síró kisgyerekeket átölelve megesküdött,hogy visszaviszi őket a szüleikhez. 

-Elvitték őket.-mondta komoran Erza. Hiába. Az egész céh megszerette az életvidám,Juviáért rajongó gyerekeket. 

-Ne..ne ne ne ne ne......nem lehet....Juvia...-a mágusnő szemét elfutották a könnyek. Felpattant,és rohanni kezdett,nem törődve a fejébe hasító fájdalommal. Gray utánakapott,de a kék hajú szépség gyorsabbnak bizonyult. Ide oda rohangált,és szólongatta a kicsiket. Időközben esni kezdett. Nagy,kövér,jeges esőcseppek hullottak alá,majd szétrobbantak,amint kemély felülethez értek. 

/2 óra múlva/

-Juviaaa!! Juvia hol vaaagy???-sétált végig Lucy az egyik utcán. Lassan 2 órája hogy Juvia elrohant. Azóta nem ment vissza a céhbe. Először mindenki visszament a Fairy tailbe. Ott várták az esőlányt,de az csak nem akart jönni. Egy óra múlva néhányan a keresésére indultak. Lucy azóta járta a várost egy esernyővel. Erza,Natsu,Gray és Gajeel szintén ugyanezt tették,csak másik utcában. 

-Ajj már!! Hol lehet ez a Juvia!?-kérdezte magától a szőke lány többedjére. Hirtelen futó lépések hangját hallotta meg maga mögött. 

-Lucy!-hallotta meg a csillagmágus Erza hangját. A nő esernyő nélkül rohant felé,és az arcára döbbenet volt kiírva. 

-Erza! Mi történt?-kezdett szaladni Lucy is,majd amikor egymáshoz értek,Erza hadarni kezdett. 

-Visszamentem a céhbe,hogy megnézzem nincs-e ott Juvia. És amikor odaértem,láttam,hogy véndégeink érkeztek. A nőnek hosszú feketés-kékes haja van,és zöld szemei,a féfinek barna haja,és barna szemei. Aztállították,hogy segítséget kérni jöttek. Nagyon hasonlítanak Yatoékra. Megtaláltad Juviát?-darálta egy levegővétel alatt. Lucy kikerekedett szemmel nézett vörös barátnőjére. Megrázta a fejét,majd Erzával együtt folytatták a keresést. 

Juvia a Kardia székesegyház tetején állt. Hagyta,hogy az esőcseppek végigcsordogáljanak az arcán,lemosva ezzel könnyeit. Juvia összetört. A gyerekek tartották benne a lelket. Gray összetörte a szívét. A gyerekek segítettek újra összeilleszteni ezeket a darabokat. Juvia imádta Yato-chant és Yumi-chant. Nagyon szerette volna,ha a gyerekek rátalálnak a szüleikre. 

-Yato-chan..Yumi-chan...várjatok Juviára! Juvia megment titeket! Juvia megígérte nektek!!! Juvia....-a kék szépség arcán újra megindultak a könnyek. Magát ostorozta. Végig rossz előérzete volt,de nem figyelt. Az a buta,reménykedő szíve. Az sodorta bajba a gyerekeket. Ekkor Juvia motozásra lett figyelmes maga mögül. 

-Juvia! Hála a jó égnek!-Gray végre megpillantotta az 1 órán keresztül keresett kék fürtöket. Már csak ez az egy hely maradt,ahol nem keresték a mágusnőt. 

-Gray-sama...-motyogra Juvia. Letörölte a könnyeit,és próbálta felvértezni szívét.

-Juvia menjünk vissza a céhbe. Mindenki rád vár. Lucy,Erza,Natsu,Gajeel és én már egy órája keresünk. És ha jól értettem Lucy és Erza hadarását,akkor valakik várnak a céhben. Valami mágusok talán,akik hasonlítanak Yatoékra. -mondta Gray. Miközben beszélt,mindvégig Juvia szemeibe nézett. És Juvia sem szakította meg a szemkontaktust. Ez Graynek új volt. Nem sokszor látta az elmúlt időszakban,hogy a lány zafírszemei az ő feketéjébe fúródnának. Amint befejezte a beszédet,Juvia már meg is lódult. Ám a tarkójába ismét belehasított a fájdalom,és majdnem végigszánkázott a székesegyház tetején,ha Gray el nem kapja a derekát. 

-Juvia vigyázz magadra!-fordította Gray maga felé a kék hajú lányt. Ám így az arcuk vészesen közel került egymáshoz. Juvia pár másodpercig dermedten állva figyelte,a számára oly' kedves arcot. Majd eszébe jutott,miért indult. Pillantása lesiklott a lábára,majd kibontakozott az őt tartó meztelen kezekről. 

-Köszönöm Gray-sama! De a ruháid..-kezdte,mire a fiú magára nézett,és meglepetten felkiáltott. 

-Ez meg mikor... Esküszöm életem legnagyobb ellensége a ruha!-vakarta meg a tarkóját a jégmágus. Kínosan elnevette magát,és legnagyobb meglepetésére Juvia is csatlakozott. 

-Szép vagy amikor nevetsz.-mondta halkan Gray. Magában akarta,de úgy tűnt a szavak mégiscsak elhagyták a száját. Juvia kikerekedett szemmel nézett Grayre. A fiú a hajába túrt,majd elindult felelé. 

-Gyere menjünk!-kiáltott fel a vízmágusnak. 

/A céhben/

-Megjöttünk!-lépett be Gray és Juvia a céh ajtaján. És valóban. Az egyik asztalnál egy fiatal pár ült. Amint Juvia belépett,a fekete hajú nő felpattant,és odarohant hozzájuk. 

- Maga Juvia-san igaz?-kérdezte könnyes tekintettel. A kék hajú nő bólintott.-Akkor maga volt az aki megmentette a gyermekeimet?-kérdezte,miközben a szeméből patakzottak a könnyek. 

-Maga...Yato-chan és Yumi-chan anyukája??!-Juvia hitetlenkedve nézett a fekete hajú nőre. És tényleg. Ugyanaz a haj és szem mint Yuminak. Ugyanazok a vonások mint Yatonak és Yuminak. Juvia a férfire kapta a tekintetét,aki folyamatosan őt figyelte. És ő is. A szeme,a haja mind mind olyan mint Yatoé. A vonásaiból mindkét gyereknek jutott. Juvia szemét ismét elfutották a könnyek. 

-Yato-chan.....Yumi-chan....-a nő hangja remegett.-Touka vagyok. Touka Akatsuka. Ő pedig itt a férjem Aguri. A gyermekeinket keressük. Yato és Yumi Akatsukát.-mondta,miközben sírt. 

-Üljön le Akatsuka-san! Juvia elmondja hogy volt,de akkor kérem ön is mondjon el mindent.-sétáltak vissza az asztalhoz Juviáék,majd a házaspár beszélni kezdett. 

-Mindig is a Shirota család egyik bányájánál dolgoztunk. Mindketten mágusok vagyunk. Aztán megszülettek az ikreink. Yato és Yumi. Akkoriban én voltam a felügyelője a bányának. Ám egy merénylet következtében,amit az én dolgom lett volna leállítani,berobbantották az egész bányát. Odalett minden. A munkások szerencsére akkor épp ebédszüneten voltak,de a bánya megsemmisült,benje több ezer kibányászatlan gyémánttal. A házunk is a közelben volt,így az is tönkrement. Nem volt semmink. Köpcsönt kértünk Shirota-samától,amit meg is kaptunk,de nagy volt rá a kamat a bánya miatt. Az az állás jól fizetett. De kirúgtak a robbantás után. Már akkor éreztem,hogy a gyermekeinkeben nagy erő lapozik,amikor még beszélni sem tudtak. Bégül kaptam egy állást,és elkezdhettünk törleszteni. Sikerült lakást bérelnünk,és fenntartani magunkat valahogy. Ám egy alkalommal,amikor elmentünk Tsubaki-samahoz hogy egy újabb részletet odaadjunk,magunkkal vittük Yumiékat is. Az hatalmas hiba volt. Hiába próbáltam palástolni az erejüket,nem volt hatásos. Így észrevették. Elvették tőlünk a gyermekeinket,és összezavarták az emlékeiket. Lassan 1 és fél éve nem láttam a gyerekeimet. És nemrégamikor ismét könyörögni mentünk,kaptuk a hírt,hogy eltűntek. Nem sokkal utána ráleltünk egy plakátra,ami azt hirdette,hogy elveszett gyerekek keresik a szüleiket. Mindenképpen meg akartuk próbálni. Szóval most itt vagyunk. Kérjük Juvia-san,ha tudja hol van a lányom és a fiam,kérem könyörögve. Segítsen!!-Aguri könyörögve nézett Jzvia szemébe. Ő mondta el a történetet,mert látta a feleségén,hogy nem lenne képes rá. 

-Juvia nagyon rossz hírekkel szolgálhat. Yato-chant és Yumi chant ma rabolták el. De Juviával voltak. És így,hogy Juvia tudja hova kell menni, megkeresi őket. Nyigodjanak meg! Juvia visszahozza Yato-chant és Yumi-chant!-Juvia a reszkető Touka vállára tette a kezét. Szegény nő csak zokogott. Ekkor Erza jött oda. 

-Kérem nyugodjanak meg. Tudunk adni akár önöknek szállást. Holnap pedig megkezdjük a mentőakció megszervezését.-mondta a vörös hajú nő,majd elvezette a házaspárt. 

Készen lettem ezzel is. Be kell valljam,hogy a fejezet utolsó egy-kétszáz szavát könnyes szemmel írtam. Időközben ugyanis elolbastam a Fairy tail 537.részét. És nagyon sírtam. Nem akarok spoilerezni,hátha még valaki nem olvasta,de annyit elárulok,hogy egy hatalmas Zevis rész,amit lerajzolok,ha szeretnétek. Már csak 9 rész,és befejeződik. Addig is puszi,és a 537-es fejezet elolvasásához zsepit készítsetek. Szükségetek lesz rá! Puszi!!

Dorka-chan