Reggeli után felmentem Tae szobájába és eldőltem az ágyon. Már félig aludtam, mikor bejött Yoongi. Úgy tettem, mintha aludnék. Utána bevágtatott V is. Csendben hallgatóztam.

- Miért nem tudsz leszállni Mi Young-ról?- kérdezte idegesen- Fogd már fel, hogy gyűlöl téged! Meg is értem miért nem akar soha többet látni!- akadt ki Tae.
- Honnan tudsz te arról, hogy nem akar látni? Hmm? Nem hiszem, hogy gyűlölne mikor ő jött reggel felkelteni és azt súgta a fülembe, hogy "Olyan aranyos vagy, mikor alszol"- utánozta hangomat Yoongi. Majdnem felnevettem, de inkább meg sem mozdultam.
-Chh persze. Mindenkinek jobb lenne, ha elmennél ebből a rohadt lakásból!- ordította el magát Tae- Mi Young-nak lenne a legjobb! - mutatott felém és meglátta a kinyitott szemeimet.
- Majd ha a szemembe mondja, hogy húzzak innen a francba akkor!- emelte fel hangját Suga és a ledermedt Tae irányába figyelt. Ő is lefagyott. Hangosan felnevettem.
- Látnotok kéne magatokat!- nevettem tovább.
- Te... te nem is alszol?- kérdezték egyszerre. Heves bólogatásba kezdtem és felálltam. Arcomat átvette a düh minden árnyalata.

- Na, idefigyeljetek! Mind a kettőtökből elegem van!- ordítottam el magam- Mind a ketten ebben a kurva lakásban maradtok és én húzok innen el a picsába!- kivágtattam a szobából és Jimin-t láttam meg magam előtt. Nem figyeltem rá. Leszaladtam a lépcsőn, majd könnyeimmel küszködve kiléptem az ajtón és drámaian becsaptam.

 Elkezdtem szaladni a közeli park felé. Már 20 perce futhattam, mikor megláttam egy padot. Leültem, felhúztam a térdeimet és átöleltem. Az idő is olyan volt akár a hangulatom. Érzem, ahogy egy kéz megérinti a vállam és felnézek. Jimin aggodalommal teli szemmel tekintett rám. Szemeimbe könny gyűl, és csak annyit veszek észre, hogy hátulról átölel.

- Szeretnél róla beszélni?- kérdezte lágy hangon.
- I-igen.- néztem rá könnyes szemekkel és leült mellém.
- Minden a koncert előtti egy órában kezdődött, mikor Tae behivatott egy biztonsági őrrel a Vip részre.- kezdtem bele. Csak meséltem és meséltem, ő pedig csendben hallgatott. Már a ma reggelinél történt dolgot mondtam neki, mikor megszólalt.
- Láttuk, ahogy megsimitottad a karját és ezért mosolyodtunk el. Viszont Yoongi nem.- nézett mélyen a szemeimben.
- Tudom.- súgtam neki.- Reggeli után bementem Tae szobájába és eldőltem az ágyon akár egy krumplis zsák. Már félig aludtam, mikor berontottak a szobába és elkezdtek kiabálni. Mindent szóról- szóra hallottam és ezek szerint te is.- néztem fel rá és bólintott egyet.
- Ezt nektek kell megoldani.- közölte velem.- Neked kell tudnod kivel akarsz lenni és ki lesz az akit eltaszítasz magad mellől. Tudom nehéz döntés, de nekik is időre van szükségük és neked is.- nézett rám.
- Mikor lettél te ilyen bölcs?- kérdeztem leesett állal.
- Titok.- kacsintott rám.- Na gyere, menjünk kajálni egyet.- mosolygott rám.
- Oké!- ugrottam fel a padról.- Jimin várj...- fordult vissza és elém sétált- Én... köszönök mindent.- nyögtem ki és erősen megöleltem. Látom rajta, hogy meglepődött, de visszaölelt.
- Na gyere menjünk, mert éhen halok!- húzott maga után.

 Az utunkat egy eldugodtabb kajálda felé vettük, hogy ne ismerjék fel a rajongók és nehogy összekombináljanak minket. Egész este egymásról kérdezgettünk, de nem hoztam szóba a múltam. Hazudtam neki mikor róla kérdezett. Hadd éljen tévhitben. Még nincs felkészülve a lelkem, hogy elmondjam neki is a történetet, de szerintem az övé sem. Majd meglátom milyen kapcsolatot fogunk kialakítani és, hogy fogok tudni bízni benne. Gondolat menetemből Jimin szakított ki.

- Gyere ideje hazamenni.- állt fel az asztaltól.
- Várj még nem fizettem!- halásztam elő a pénztárcám, de lefogta a kezeimet.
- Míg nagyban gondolkoztál addig elintézem.- mosolygott rám.
- De-de...-ellenkeztem.
- Istenem gyere már.- kezdett el húzni.
- Eléggé lehűlt az idő.- állapítottam meg mikor kiléptem az ajtón.
- Tudom. Gyere ide!- húzott magához és megfogta a kezem.
Fejemet automatikusan lehajtottam ne lássa paradicsom színű arcomat. - Nem akarok tőled semmit- mondta.- Nehogy félre értsd! Mármint nem akarok barátságnál többet. Csak, majd meg fagysz és pulóvert nem tudok adni, mert rajtam sincs. Viszont ahogy érezhetted a kezeim forróak.- nevetett tarkóját dörzsölve.

Megálltunk a Bangtan lakás előtt és szemeibe néztem.

- Én annyira köszönöm! Mindent! Hogy meghallgattál, nem hagytál ott és mellém álltál. Még egyszer nagyon köszönöm!- hajoltam meg előtte.
- Nem kell ennyiszer megköszönnöd.- nevetett fel.- Gyere ide!- tárta szét karjait egy nagy ölelésre. Jó erősen beszippantottam édes illatát. Ezt az idilli pillanatot egy kiáltás szakította meg.
- Ti meg mi a jó francot csináltok?