Másnap reggel az ajtóm dörömbölésére keltem fel és természetesen az ajtóban feküdtem a tegnapi ruhámban és elfojt sminkkel. Nem érdekelt ki az.

Utamat a fürdőbe vettem, hogy egy forró zuhanyt vegyek, de még mindig ütötte az ajtót. Befeküdtem a vízzel teli kádba és nagy zajra kapom fel a fejem. Épp másznék ki a vízből, mikor Yoongi beront a fürdőbe és felsikkantok. Egyszer még megölöm ezt az idiótát!

Szemeivel alaposan végig mér. Már épp kitörni akartam, mint egy vulkán, de megszólalt.

-Hmm.- nézet a szemeimbe egy perverz mosoly kíséretében- Legközelebb szívesen segítek fürödni.-kacsintott rám.
- Menj már ki Min Yoon Gi!-kiáltottam el magam és végre kilépett a helyiségből. Perverz dög.

 Felkaptam magamra egy fekete rövidnadrágot, egy szürke haspólót és a hajam leengedve hagytam. Kiléptem a fürdőből és lesétáltam a lépcsőn. Minden egyes lépésem vízhangzót a lakásban. Utálok egyedül élni, de ez ellen nem tudok semmit sem tenni. Mikor leértem a nappaliban megpillantottam Yoongi-t, ahogy képeket nézeget. A kezében azt a képet tartotta amit a baleset napja előtt készítettünk a szüleimmel és Tae-vel. Rám kapta a tekintetét és sajnálattal teli szemmel nézett rám. Ezt utálom a legjobban. Azt se tudja mi történt és semmi köze sincs hozzá. Mire észbe kaptam megölelt és a fülembe súgta "Már mindent értek. Sajnálom.".

-Ne sajnáld!-löktem el magamtól-Nem értesz te semmit és nem is fogsz!-kiáltottam el magam-És most fogd magad és takarodj el a házamból! Soha többet nem akarlak látni!-csuklót el a hangom és egy könnycseppet hullajtottam.
Nem ellenkezett. A bejárati ajtóban még visszafordult felém.
-Biztos ezt szeretnéd?- kérdezte reménnyel teli hangon hátha meggondolom magam. De nem fogom. Tudom mit akarok. Soha többet nem látni.
-Igen!- kiáltottam el magam.

Elment végleg, de jobb lesz így mindenkinek. Eldöntöttem, hogy többet gondolni se fogok rá. De segítségre van szükségem. Már egyből tárcsáztam is Jin számát.

-Halo?
-Szia Mi Young Woo vagyok. Ráérsz egy kicsit?- kérdeztem elcsukló hangon.
-Persze! De mi történt?
-Ez nem telefon téma. Otthon vagy?
-Igen gyere át nyugodtan!- mondta és lediktálta a címet.

 Felsiettem a szobámba és felkaptam magamra egy fekete kapucnis pulcsit, egy fekete farmert és a fekete convesrem. Felkentem egy kis alap sminket és már indultam is. Ahogy kiléptem az ajtón beraktam a fülembe a fülhallgatóm, a hangerőt maxra állítottam és a Someone like you-t ismétlésre tettem.

 Körülbelül 20 perce sétálhattam mikor eleredt az eső. Kapucnimat feldobtam a fejemre és bekapcsoltam a Rain című számot.
Még 15 percet sétáltam és megálltam egy óriási ház előtt. Biztos jó helyre jöttem? Egyedül lakik ebben a nagy lakásban Jin? Kérdések rengetege lepte el a fejem. Becsengettem és meglepetésemre Jimin nyitott ajtót.

-Szia. Gyere beljebb!- mosolygot rám.
-Szia. Azt hiszem rossz helyre jöttem. Jin-hez indultam, de hát kicsit eltéveszthettem az utat.-nevettem fel kínosan.
-Hát-nevette el magát- mind a heten itt lakunk.- mosolygót rám- Ha jól hallom pont Jin jön le a lépcsőn.

És tényleg ő volt az. Közelebb lépet és szorosan megölelt. Jól esett az ölelése. Hirtelen elugrott tőlem.

-Jesszusom! Te tiszta víz vagy! Gyere velem!- nem tudtam ellenkezni, mert egyből a lépcső felé kezdet el húzni. Az emeleten egy óriási folyosóval találtam szembe magam. A végébe kezdett el húzni. De ledermedtem. Tae állt meg előttem póló nélkül. Kidolgozott felső testét végig szemléltem. Mikor felnéztem perverz mosolyával találkozott a tekintetem, mire elpirultam.

-Tetszik mi?-kérdezte mély dörmögő hangon. Csak nyeltem egy nagyot, de nem néztem rá.
-Gyere már!-szólt rám türelmetlenül Jin- Nem hiszem, hogy beteg szeretnél lenni.-elkezdet húzni és végre beértünk a szobájába.

Meglepődtem a szobáján. Nagyon egyedi. Rózsaszín falak és Super Mario plüss figurák. Kezembe nyomot egy törölközött, egy rózsaszín pólót és egy fekete cicanadrágot. Kérdőn néztem rá.

-Tudom nem a te színed a rózsaszín, de mást nem tudok adni. És ne kérdezd honnan vannak ezek.-nevetett fel-Most pedig irány a fürdő! Vegyél egy forró fürdőt! Addig készítek teát és valami vacsorát. A konyhában találkozunk!-mondta és kilépet a szobából.
-De hol a fürdő?- kérdeztem magamtól egy kicsit hangosan mire benyitott Suga. Mit keress itt? Istenem de hülye vagyok! Kellett nekem ide jönnöm!

-Te itt?-lepődött meg.
-Ha tudtam volna, hogy itt vagy ide se jöttem volna. Most inkább elmegyek.-kirontottam a szobából.

Már a nappaliban jártam mikor megfogta a kezem és magához rántott. A többiek mind elkerekedett szemmel néztek.

-Inkább elmegyek én. Te pedig nem mész sehova.-a végét már szinte parancsolta. Ne, hogy már ő döntse el, hogy én mit csinálok! Láttam ahogy Tae közeledik Yoongi-hoz. Elrántottam a kezem és kimentem a bejárati ajtón. Nem érdekelt, hogy otthagytam a cuccaimat elkezdtem a szakadó esőben hazafele szaladni.
 Mikor a lakásom utcájába értem láttam ahogy valamelyik ház égett és a tűzoltók próbálták eloltani kisebb sikerrel. Mikor közelebb értem akkor láttam, hogy az az én lakásom. Elkezdtem szaladni az égő épület felé, de valaki utánam kiáltott. "Ne menj oda!"  Tae volt az, de én csak eszeveszetten futottam mire hátulról megragadott és lefogott. Elkezdtem ütni ahol csak értem, de nem engedett a szorításból. Végül feladtam a harcot. Térdeim összecsuklottak és megeredtek a könnyeim.
"Minden emlékem odaveszett."-súgtam magamnak és magával ragadott a sötétség.