- Suga ... én sajnálom. - törnek utat könnycseppjeim, ezzel áztatva arcomat.
- Sajnálhatod is! - kiabálja az arcomba és elrántja előlem őt. A sós cseppek égetik arcomat és a fájdalom marja szívemet. Még utoljára rám nézz, majd kiviharzik a szobából és vele együtt az életemből is.

- Mit csinált ez az idióta? Hozzád ért? Bántott? - fogja két keze közé arcomat. Számat hiába nyitom szólásra egy hang sem jön ki belőle, könnyeim megállhatatlanul potyognak szememből.

Utálom, hogy megbántok másokat. Hogy az érzéseiket porrá zúzom. Hogy a szívüket összetörőm. Utálom, hogy másnak fájdalmat okozok.

Utálom magam.

Miért fáj ennyire? Hisz nem szeretem. Miért törtem belül még jobban össze?

- Mimi! - rázza meg erősen vállamat kizökkentve gondolataimból. - Mondj valamit, kérlek.
- Nem ő bántott, hanem én őt. - emelem rá tekintem és kérdő pillantással jutalmazz. Vállamnál fogva az ágyhoz tol, leültet és elém guggol.
- Összepakolok neked meg Seo-nak és megyünk haza, rendben? - küld felém egy biztató mosolyt és megfogja két kezemet. - Megleszel addig itt? Sietek, ígérem. - válaszul csak bólintok egyet. Feláll, de kezét megfogva megállítom, én is felállok, és erősen magamhoz ölelem.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. - kijelentésemre még erősebben ölel, majd a hajamba puszil.
- Szeretlek.
- Én is. -tátogom még jobban hozzá bújva.

Elenged egy kis idő után és zsebéből előhalászva egy nagy adag zsebkendőt nyom a kezembe, majd elhagyja a szobát.

Olyan zavaros minden. A fejemben és a szívemben is. Hogy én mindig mindenkinek csak összetöröm a szívét...

- Ne húzd tovább az időt vagy még fájdalmasabb lesz valamelyikük számára. Állj elé, nézz mélyen a szemébe és közöld vele, hogy nem akarsz tőle semmit, vagy nem tudom. - játszódnak le fejemben Jin segítő szavai. De hát a picsába is, igaza van!
Túl sokáig vártam és most is mi lett? Elvesztettem Őt. Bár ez az én hibám.

- Szedd már össze magad Mimi! - pofozgatom meg arcomat.

A szobában elfújom az összes gyertyát és kinyitom az ablakot. A lépcsőn lesétálva is elfújom őket és a nappali terasz ajtaját kitárom friss, hideg levegőt engedve a lakásba.

- Mit csinálsz? Meg fogsz fázni. - lép mögém és hátulról átölel.
- Szellőztetek. - fogom meg hasamnál lévő kezét és összekulcsolom ujjainkat. - Hogy állsz?
- A te ruháid megvannak. Tetszenek a fehérneműid. - suttogja a fülembe és elenged, így felé tudok fordulni. - Bár a nélkül sokkal jobban tetszenél. - nyalja meg ajkait.
- Már értem miért ilyen perverz Jimin. - húzom mosolyra számat. - De ha csak úgy tetszem, akkor más kezét fogdosd, ne az enyémet. - hagyom ott és Seo szobája felé veszem az irányt.

Gardrób szekrényéhez lépek, kikapok belőle egy táskát és belepakolom a szükséges dolgokat. Elkészülve itt is kinyitom az ablakot, hiába nem volt a helységben egy meggyújtott gyertya sem.
Táskáját a vállamra kapom és még egyszer körbe nézek nem e felejtettem el valamit.

- Most haragszol rám? - jelenik meg az ajtóban, neki támaszkodik az ajtófélfának, majd kezét maga előtt összefonja.
- Én? Nem, ne nevettess. - legyintek egyet. - Ha egy kicsit kiszellőzik a ház, akkor mehetünk, bár nem muszáj megvárnod, egyedül is visszasétálok. - lépek ki a szobából otthagyva őt az ajtóban.
- Tudod, hogy nem úgy értettem. - jön utánam a konyhába.
- Kérsz teát? Vagy máris mész? - veszem elő a kannát és a tea filtert a szekrényből.
- Mimi. - lép mögém.
- Ha indulsz, megteszed, hogy a kanapéra teszed a táskám? - rakom fel a vizet forrni.
- Mimi! - emeli meg kissé hangját. - Sajnálom, hogy ha megbántottalak. - ellépek előle és a forró kannát a pultra teszem. - Figyelsz te egyáltalán rám?

Erősen megragadja vállamat és maga felé fordít. Hátrálni kezdek, de azt a pár lépést is sikeren megszakítja közöttünk. Teljes testével hozzám simul, és a pulthoz szorít. Egy pillanatig sem szakítja meg a szemkontaktust, így szemébe mélyen belenézve felfedezem benne a huncutság, a vágy és a mérgesség hármas keverékét.

- Mikor indulsz? Most? Vagy még előtte adsz egy búcsú puszit az arcomra? - húzom mosolyra a számat és az említett helyre mutatok.
- Elég, ne húzz fel, mert rosszul jársz. - húzza nagy vigyorra száját, majd közelebb hajol pár centit hagyva ajkaink között. - Ne felejtsd el, hogy hol alszol ma este.
- Egy percig sem felejtettem el. Pont az ellentétét gondolom. - érintem ajkamat az övére. - Már alig várom. - felelem és eltolva magamtól a nappaliba megyek, hogy bezárjam a terasz ajtót, mert kezd kissé hideg lenni.

Minden egyes pillanatát élvezem, hogy szívathatom, pedig a történtek után nem ilyennek kellene lennem. Szomorúnak kéne lennem, sőt ahogy ismerem magam, sírnom is kéne. De, mintha mi sem történt volna, folytatom azt, amiért jöttem. Ez nem jó jel...

Seo szobájának ablakát is bezárom és az emelet felé veszem az irányt. A vendégszobába belépve arcomat megcsapja a kintről bejövő hideg levegő. A szél feltámadt, az ég beborult, mintha leszakadni készülne. A hold is előbújik néha a felhők mögül.
Nehezen becsukom az ablakot és a függönyöket megigazítom. A pezsgős üveg szilánkjainak már semmi nyoma, összeszedte őket és fel is törölt.

- Játszunk egy kicsit! - csapom gondolatban össze két tenyeremet és a konyhába megyek.

A bár széken ül, maga elé bámul és amint meglát minden egyes mozdulatomat szemével követi.

- Melyik a kedvenc teád? - kezdem nézegetni a tea filtereket.
- A lényeg, hogy édes legyen. - feleli, és szemem sarkából látom, ahogy megnyalja halvány rózsaszín ajkait.
Számat széles vigyorra húzom, és a dobozból kiveszek két darab borsmentás filtert, majd a még forró vízbe teszem.
Az asztaltól elhozok egy széket és ráállok, hogy elérjem a szekrény legfelső polcán lévő cukrot.

- Köszönöm Seo, hogy olyan magasra pakoltad fel, tényleg minden tiszteletem. - húzom össze mérgesen szemöldökömet és nevetése üti meg fülemet.

- Ne röhögj. - nézek rá mérgesen, de csak tovább nevet.
- Segíteni akartam, de inkább néztem, ahogy szenvedsz. - vigyorog. A széket visszaviszem, majd mikor visszaérek, lehajolok a citromléért. A nevetést hirtelen abbahagyja és nagy csend telepszik a helységre.
A kész teát bögrébe öntöm, és az egyiket leteszem elé, majd az enyémmel a kezemben a kanapéra ülők.

- Ez mi? - fordul felém fancsali képet vágva.
- Borsmenta. A kedvencem. - húzom széles mosolyra számat és furán néz tovább rám. - Finom mentolos. - harapok alsó ajkamba, tovább ingerelve őt és reakciójára várok. Teljes testével felém fordul, és a bögrébe iszik, nagyokat nyelve, meg nem szakítva a szemkontaktust. Ki iszom a bögrém tartalmát és megnyalom ajkaimat, még jobban felhergelve őt. Felállok, elveszem mellőle, majd elmosom.

- Ne csináld ezt. - törlöm meg vizes kezemet.
- Miért? - kérdezem és mögém lép.
- Ezért. - feleli és dudorodó ágyékát derekamnak szorítja.
- Ahj Taehyung. Kicsi Taehyung. - fordulok felé és ingatom meg fejem. - Ez még csak a kezdet. - harapok ajkamba miközben oldalra pillantok.
- Menjünk. - nyel egy nagyot, én meg egy nagy mosolyt villantok. Ezt a játszmát én nyertem!

*

- Miért voltatok ilyen sokáig? - húzogatja szemöldökét és felakasztom kabátunkat a fogasra.
- Ideje lenne barátnőt szerezned, hogy ki tud élni rajta a vágyaidat. - szól be neki Tae. - Vagy pár utcával arrébb van egy sztriptíz bár. Jimin szerint van ott egy-két jó csaj. Már, ha érted mire gondolok Jeonguk. - ülök a kanapéra az említett személy mellé, mire Seo-ra néz és vigyorogni kezd.
- Szétnézhetnénk együtt V. - néz rám is Kook. - A csajok ellesznek, nem kell aggódnod. - jelenik meg széles mosoly az arcán.
- Nekem más dolgom van estére. - kacsint rám és mindenki engem kezd nézni.
- Jin, van még füldugód? - kérdezi Hoseok.
- Arra semmi szükség nem lesz. - kezdek tiltakozásba.
- Nem rád gondoltunk, ha nem Tae-re. Elég hangos szokott lenni. - súgja Chim a fülembe és nevetni kezd.
- Mi? - döbbenek meg és elképedve nézek hol Tae-re, hol pedig Jimin-re.
- Csak vicceltem. - nevet tovább.
- Te barom! - verek erősen a vállába.
- Ne rá pazarold az erődet. Hosszú lesz az éjszakátok. - szól be Seo és a többiekkel együtt nevetésbe kezd.
- Na, le lehet szállni rólam. - állok fel. - Itt a cuccod. - dobom oda a táskát Seo-nak. - Örülj neki, hogy nem Tae pakolt be neked, különben egy pár fehérneműidet Jungkook-nál találnál meg.
- Mert neked ő pakolt? - néz rám kérdőn.
- Nem mindegy?
- Most mi bajod van?
- Lényegtelen. - rántom meg a vállam. Nem muszáj neki mindenről tudni.
- Na, ha befejeztétek ezt az értelmetlen beszélgetést, akkor eldönthetnénk, mit csináljunk. - szólal meg Namjoon.
- Felelsz vagy mersz, filmezés, társasjátékok, twister... - kezdi számolni az ujjain Hoseok.
- Twister! - vágjuk rá egyszerre Seo-val.
- Ne már! - vág sápadt arcot Jin és a többiek is bólogatni kezdenek.
- Nem vagytok elég hajlékonyak? Vagy csak féltek egy kis vesztéstől? - kezd nevetni Seo.
- Akkor játszunk! - csapja össze kezét Hobi.
- Úgy érzem nyerni fogok. - szólal meg Jimin mosolyogva.
- Azt te csak szeretnéd. - nézek rá összehúzott szemekkel.
- Fogadjunk! - hozza fel az ötletet Jungkook.
- Rendben! - megy bele Seo a játékba.
- Ki van benne? - néz a fiúkra. Ki más is lenne, mint a két jó madár? Jeonguk és Taehyung.
- De egy gyáva nyuszik vagytok. Mimi?
- Benne vagyok. - pacsizok össze Seo-val.
- Ha kettőnk közül valamelyikünk nyer - kezd bele Tae - akkor Seo JK-é egy éjszakára. Te pedig - mutat rám - az enyém vagy.
- Szükség lesz arra a füldugóra. - súgja kissé hangosan Jin fülébe.
- J-hope! - nézek rá összehúzott szemekkel.
- Viszont, ha mi nyerünk, akkor egy kis saját kezű hajfestésben részesültök. - csapja össze két tenyerét Seo egy gonosz mosoly kíséretében.
A kezemet nyújtom, Tae pedig belehelyezi nagy kezét.
- Rap Mon, elvágod? - fordítom felé fejemet. Elvágja, így érvényét nyeri a fogadásunk.
- Fél óra múlva itt találkozunk. - jelenti ki Seo és mindenki a dolgára siet, egyedül csak én maradok a nappaliban.

A bejárati ajtó egy nagy csattanással kicsapódik, felállok, és az előtérbe megyek. Haja csapzott, arca sápadt és bűzlik az alkoholtól.
- Yoongi. - fogom meg karját még mielőtt neki menne a falnak.
- Miért vagy ott mindenhol? Miért lebeg az arcod állandóan a szemem előtt? - nyom erősen a falhoz és fejemet oldalra fordítva meglátom Jin-t a lépcsőn állni. - Tudod mit? Szarok rá! Vele ellentétben én próbáltam harcolni érted, de figyelembe se veszed. Lemondok rólad! Kizárlak a szívemből és a fejemből is! - kiabál az arcomba.
- Suga, elég. - húzza el előlem.
- Még nem fejeztem be, engedj el! - rántja ki kezei közül karjait és felém közeledik.
- Jimin! - kiabál fel Jin és fogja le két karját Yoongi-nak.
- Engedj már el! - próbálja kirángatni a kezét.
- Mi az? Épp fürödni készültem! - kiált vissza és megjelenik a lépcső tetején egy szál boxerben. - Oo. - rohan le és együtt, nehezen felcipelik Suga-t.

Táskámmal együtt berohanok a földszinti fürdőbe és tartalmát a földre borítom.

- Jesszus, ezek miért vannak benne? - ölöm meg gondolatban V-t. Piros csipkés szett, harisnya, szoknya és sok felesleges dolog. Arra nem gondoltál, hogy már tél van?
- Oké, mióta van nekem egy ekkora pandás pólóm? - esik le az állam és külön rakom. - Csak pakoltál te értelmes dolgokat is, viszont egy nadrág nem ártott volna. - ki veszek a kupacból egy fekete francia bugyit, a többit pedig visszapakolom.

A zuhanykabinba lépek és forró vizet engedek testemre, majd lekapom valaki tusfürdőjét.

Miért vagy velem ilyen Yoongi? Tudom, hogy mit élsz át lelkileg. Megértem, de ne támadj így nekem. Nem akarok veled rosszban lenni. Sose akartam.

- Bocs, hogy bejöttem. - csapja be az ajtót.
- Jimin menj a francba! Húzzál ki! - kiabálok és a zuhanyfüggönyt magamhoz fogom.
- Már itt se vagyok. - húzza le a wc-t és kimegy. Idióta.

A törölközőt magamra tekerve kilépek a zuhanyzóból és ruháimért nyúlok, de feleslegesen, mert már nincsenek ott és még a táskát is elvitte. Esküszöm, hogy, megöllek Park Jimin!
Mérgesen, a törölközőt magamon szorosan fogva a nappaliba rohanok, de hiába, egy árva lélek nincs itt. Csak találjalak meg te mocsok!

- Nem gondolod, hogy egy kicsit hiányos az öltözeted? - szólal meg hirtelen mögöttem.
- Hol a törpe? - fordulok Hoseok felé és a pultnak támaszkodik.
- Ki a törpe? - rohan le az emeletről.
- Te! - mutatok rá. - Park Törpe Jimin.
- Beszél az az ember, aki még nálam is alacsonyabb! - háborodik fel.
- Aigoo, az a pár centi. Hol van a ruhám és a táskám?
- Ott! Meg ott is van! - kezd el mutogatni a szekrény és a tv tetejére.
- Esküszöm, hogy most véged! - kezdek felé közeledni, de egy tapodtat sem mozdul csak nevet.
- Skacok. Kié ez a piros melltartó? - ér le a lépcsőn Namjoon és meglengeti a kezében. Jimin még hangosabb nevetésben tör ki, én pedig úgy érzem, mindjárt elsüllyedek.
- Enyém. - kapom ki gyorsan kezéből és kérdőn pillant rám. - A törpe volt.
- Jimin. Szedd össze a holmiját. - feleli, majd mosolyogva megrázza a fejét és a konyhába megy.
- Adok neked öt percet, de ha szeretnéd, már most is elintézhetem, hogy a jövőben unokáid se legyenek. - ropogtatom meg ujjaimat.
- Taehyung, az asszonynak túl nagy a szája! - kiabál fel az emeletre, majd leszedi a szekrényről a pólómat. Összehúzott szemekkel nézek rá, mikor a kezembe adja és gyorsan az emeletre rohan.

- Már alig várom, hogy nyerjünk. - hallom meg Jeonguk hangját, majd összepacsiznak, mikor leérnek a nappaliba.
- Mimi. - ül mellém.
- Hmm? - fordítom felé fejemet és végignézek rajta. Haja vizes, homlokára tapad és csak egy köntös van rajta. De bele turnék a hajába...
Aigoo, térj végre magadhoz, nem ilyen vagy!
Fülemhez hajol és szuszogása csiklandozza nyakamat ez pedig mosolygásra késztet.
- Ha, így akarsz játszani, félek, hogy nyerni fogtok. - suttog a fülembe.
- Akkor szólj a törpének, hogy siessen. Amúgy is mi fogunk nyerni. - felelem, de csak kérdőn nézz rám.
- Itt van. - nyomja a kezembe az összes holmimat.
- Köszönöm. Törpe. - vigyorodok el és a fürdőbe sietek. Felkapom magamra a pizsamámat és mire a nappaliba érek, mindenki már készenlétben van. Kezdődjön a játék!

Sziasztok!

Először is utólag is boldog karácsonyt kívánok nektek és persze boldog új évet.❤ Így, hogy már nem sok választ el minket a 2017-s évtől, remélem a jövőben, hogy nem üt el semmi sem. 😂

Na és mit szóltok a részhez? Véleményeket várok pls. 😂❤
Pezsgőt kér valaki? Vagy add egy kis életet? Nem akarok suliba menni kedden! 😭
Jó, azt hiszem elég lesz mára belőlem ennyi. 😂
További szép estét és igyatok sokat! 😉😂❤

xB.

2016. December 31.