Jó ötletnek tűnik utána menni? Lehet, nem kellene. Hagy fújja ki magát. Elindulok a másik irányba. Az egész az én hibám, minek maradtam ott? Akkor nem derült volna ki semmi. Atyaég! Seo-t ott hagytam! Basszus meg fog ölni. Mit tegyek? Elkezdek visszaszaladni a Bangtan házhoz, amint oda érek különös látvány fogad.

- Itt meg mi folyik? –kérdezem meglepődve.
- Már rakd kifelé azt a csajt a házból, vagy én teszem, de az nem lesz kellemes. –engedi el Seo karját, aki egy kézzel az ajtófélfát fogva menti az életét.
- Kit? Seo-t?
- Nem a szomszéd ringyót. –feleli szarkazmussal a hangjában.
- Már miért tenném?
- Mert az idegeimre megy?
- Miért mit tett?
- Még pisilni se hagy. Nagyban végzem, a dolgomat erre benyit. És még csodálkozik, hogy rögtön kilöktem a mosdóból! –háborodik fel.
- De ez nem is igaz! Különös hangokat hallottam, és csak úgy benyitottam. Azt se tudtam, hogy ott van mosdó!
- Nem akarom tudni, hogy a 'dolgomat' alatt mit értesz. Várjunk csak! Kilökted? –kerekednek el a szemeim.
- Rakd ki a csajt! –szótagolja idegesen.
- Mi a bajod vele?
- Mikor bemutatott az óta, irritál. Csak úgy nekem bemutat? És még le is lúzerez? Kinek képzeli magát?!
- Ahogy viselkedsz, férfi létedre tényleg lúzer hatást keltesz. Jajj! –kapja a kezét a szája elé. – Férfinek neveztelek? Ezt visszaszívom. Te nagyra nőtt óvodás! –vigyorodik el Seo.
- Na, idefigyelj! –löki meg Seo két vállát, minek hatására hatalmasat seggel a lépcsőre, én pedig lefagyok. Felpattan és behúz Jungkook-nak egyet olyan lendülettel, hogy Jeonguk elterül a járdán. Seo a szájához kap és gyorsan Jungkook derekára ülve pofozgatni kezdi.

- Mit tettem?

Jungkook szemszöge:

 Jéé! Virágokat látok. Olyan szépek és szinesek!

- Jungkook! Kellj már fel! –a farkam reagál a derekamon lévő puha valamire.
- Basszus teljesen kiütöttem. –Seo? Ugye nem fektettem meg? Mondjuk, nem sajnálnám. Lassan kinyitom a szemem és Seo nagy barna szemeit pillantom meg először.

- Mi a faszért ülsz rajtam?
- Semmi baja. – feleli, miközben könnyedén feláll rólam. Hírtelen mintha hiányérzetem támadt volna.

  Seo felém nyújtja a kezét. A segítsége nélkül is fel tudok állni! Lassan felállok, hajamba túrva nézek végig rajta. Az előbb komolyan rajtam volt?

- Szükségem lesz egy hideg zuhanyra. –mormogom, miközben belépek az ajtón, de megállok, amint meghallom Mimi hangját.

- Ez meg mi a franc volt? –kérdezi.
- Nem maradok itt tovább! Haza megyek. Gyere akkor, amikor akarsz. Meg leszek egyedül is. Mint mindig. –rántja meg a vállát és a távolba néz.
- Seo sajnálom.
- Css... - hallgattatja el Seo.

  Egy közeledő motor brummogása üti meg füleimet. Egyre közelebb ér és megáll a lányok mellett. Nekidőlök az ajtófélfának és keresztbe teszem a kezeimet. Ki a franc ez?

- Téged is látni? –veszi le a sisakját a csávó.
- Úristen! Te vagy az Jang Geun Suk? – Jang Geun Suk? Az a színész? Ki nem állhatom!

  Odahajol Seo-hoz és szájon csókolja. Mimi-nek leesik az álla velem egyetemben és kezeimet ökölbe szorítom. Mióta van neki pasija? Az előbb még rajtam ült, most meg itt smárol egy másik pasival!

- Már mióta kerestelek! Hívtalak többször is.
- Basszus otthon hagytam a telefonomat. –csapja homlokom magát Seo.
- Mutatni akarok valamit, jössz? –nyújt felé egy másik sisakot.

  Seo oldalra néz, és ekkor veszi észre, hogy szemtanúja voltam az eddig történteknek. Végig néz rajtam, majd kihúzza magát.

- Úgy sincs itt több dolgom. Vigyázz magadra Mimi! –veszi el a sisakot, felpattan Geun Suk mögé, átkarolja a derekát és sebesen elhajtanak.

Mi Young Woo szemszöge:

  Oké. Ez még is ki a franc volt? Olyan ismerős a neve... Jang Geun Suk... Nem ő szerepel... Nem ő nem lehet az!

  Egy 180 fokos fordulatot véve, egy elkerekedett szemű srácot pillantok meg az ajtónak támaszkodva. Észreveszi, hogy őt nézem, megfordul és bevágtat az ajtón.

  Belépek én is a Bangtan házba, felszaladok a lépcsőn, egyenesen a szobámhoz. Megcélzom az ágyam és akár egy krumplis zsák fáradtan terülök el rajta.

Tae szemszöge:

  Miért nem jössz utánam? Nem is érdekellek? Vagy esetleg, hogy ezek után valami baromságot teszek? Miért nem mondod, hogy nem történt semmi? Hogy csak egy véletlen műve volt az egész? Nem, nem volt véletlen. Én, mint egy elmebeteg állat, majdnem megöltem valakit. Egy olyan embert, aki a barátom, a társam és a családom egyik tagja.

  Leülök a játszótéren lévő egyik padra és nézem az előttem lévő hintát, visszaemlékezve a múltra.

Minden olyan szép és jó volt, míg nem történt meg a baleset. Akkor és abban a pillanatban elvesztem. Nem láttam több éven keresztül és nem is tudtam róla semmit. A srácok segítsége nélkül nem találhattam volna meg Őt. De, most minden el van baszva. Elcsesztem mindent!

  Nem elég, hogy Yoongi kis híján korházba került, de bántottam azt az embert lelkileg és testileg is, aki a legtöbbet jelent nekem.

  Hirtelen felkapcsolódnak a lámpák, hogy bevilágosítsák a sötétséget. Jó késő lehet már. Felállok és visszaindulok a házhoz.

  Vajon ott leszel még? Vagy örökre eltűnsz? Meg utáltál igaz? Nem is csodálkoznék.

Halkan átlépem a bejárati ajtó küszöbét és a konyhából jövő fény felé veszem az utam. Meglátom és leülök vele szembe.

- Minek jöttél vissza? –kérdezi cinikusan.
- Mit akarsz Mi Young Woo-tól? –válaszul csak elvigyorodik. Letörlöm az arcodról azt a nagy mosolyt! –Válaszolj! –csapok az asztalra.
- Mindent!

Hy Babák! ^^

Gyerekek! Meg van 2,1K! Miezmár :O Fuhh, azt hittem nem élem meg XD
Nagyon köszönöm nektek! ^^

Igaz megkésve, de itt az új rész! Tudom nem lett valami hosszú, de csak ennyi tellett tőlem.
Köszönöm a segítséget JeonSeoYun!
Jó olvasást a részhez és kitartást a suli miatt! Ha tetszett a rész, hagyjatok magatok után nyomott. :3

xB.