Yoongi szemszöge:

 Kilépve a házból, megcsapja testemet a szeptemberi idő fuvallata. Elsétálok az út széléig és fogok egy taxit. Lediktálom az egyik eléggé ismeretlen kocsma címét. A sofőr csak bólint, és elindítja a kocsit. Jobban is járt, hogy nem szólt hozzám, mert különben nem maradt volna feje.

  Utálom, hogy minden egyes lélegzetével megbabonáz ez a lány. Nem tudom megállni, hogy ne nézzem, ajkait miközben beszél. Utálom, hogy nem tudom megfékezni az érzéseimet. Csak az enyémnek akarom tudni! Nem akarom, hogy rajtam kívül bárki más hozzá érjen!

  A kocsi egy nagyot fékezve megáll, előre dobom a pénzt a sofőrnek, majd kipattanok a járműből. Remélem, itt leszel Jessica. Szükségem lesz rád.

  Belépve a kocsmába megcsapja az orromat a jól ismert alkohol illata. Mélyet szippantok és megcélzom a bárpultot. Nem tévedtem, tényleg itt van.

- Jess cica! Whisky-t kérek töményen! –mutatok felé egy csábos mosolyt. Igen megdugtam. Nem is egyszer. Akkor is, mikor ránk nyitott MiMi. Aish, az is elég zűrös sztori volt.
- Tessék, Gi. –tolta elém. És miért is Gi-nek hív? Nem éppen lenne jó, ha megtudnák, hogy a Bts egyik rappere ide jár iszogatni, mikor olyan kedve van.
- Mi járatban? –kérdezi megszakítva vele gondolatomat.

Felkönyököl a pultra, így dekoltázsa még jobban kilátszik. Kezembe veszem a poharat és nagyot kortyolok belőle. Érzem, ahogy torkomat marja, mégis jó, bizsergető és ismerős érzést kelt fel bennem. Fejemet megtámasztom a pulton és úgy nézem a pohárban lévő italt.

- Szar minden. –felelem könnyedén.
- Bővebben? –húzza fel egyik szemöldökét. Muszáj lesz elmondanom valakinek, különben belülről emészt fel az egész.
- Csaj ügy. –felelem és lehúzom a pohár tartalmát. Biccentek egyet és máris tölti a következőt. –Nem tudom pontosan, hogy mit is érzek. De a közelében lévő srácot legszívesebben lemészárolnám!
- Mesélj, drága. –mosolyog rám és önt magának is valami löttyöt.
- Van egy lány. Mióta ismerem, csak csalódást okozok neki. De őszintén? Ha csak, így tudom megkapni, leszarom. Emlékszel, mikor egy csaj benyitott? –válaszul csak bólint egyet. –Na, ő volt az. Ma is arra megyek be az ebédlőbe, hogy majd megeszik egymást a sráccal. De tagadják, hogy bármi is lenne. Tudom, hogy a srácnak nagyon teszik, hisz már régóta ismerik egymást. De, hogy Ő mit érez? Gőzöm sincs!- öntöm ki a lelkem és húzom le már az ötödik pohárnyi piát.

- Csak az enyémnek akarom tudni! –kiáltok fel, lecsapom a poharat a pultra és minden szem rám szegeződik. Eléggé megtette a hatását a pia.
- Tetszik neked. –feleli könnyedén, majd megrántja a vállát. Pff, persze. Mindenkit megkapok, bárkit is akarok! Akkor minek is kellene nekem?

Kezembe vettem a telefonom, lehúztam még két pohár piát és tárcsázni kezdtem.
- Csáóóó haver! –köszönök nehezen pörgő nyelvvel. –Segítsél már! –nevetek.
- Hol a picsába vagy? –kiabál.

Mi Young Woo szemszöge:

 Kilépve az ebédlőből, Tae még mindig engem tart az ölében. Visszagondolok az előző 20 perc történéseire és érzem, ahogy melegség önti el az arcomat.

- Rosszul vagy? –kérdezi aggodva, amint megpillantja az arcomat.
- Ne... nem. –dadogom.
- Vagy csak az előbbi miatt vagy zavarban? –kérdezi egy nagy perverz mosoly kíséretében.  Érzem, hogy bőröm egyre jobban ég, de még mindig szemeimet fürkészi.

Fejemet lehajtom, hogy ne lássa a vörösbe átmenő arcomat. A tettemet csak egy nevetéssel nyugtázza, majd felvisz a lépcsőn. Benyitva a szobájába ledob az ágyra és mellém fekszik. Kezemet kezdi el simogatni, de válaszul csak felállok és kisétálok a helyiségből.

  Hogy, miért is hagytam ott a francba? Mert nem lehetek vele! Szégyellnem kellene magamat ezek után, főleg a többiek előtt. Mocskosnak érzem magam. És hülyének. Egy hülye libának!

Belépek az ebédlőbe és körbe nézek rajtuk. Rap Mon szemeit összehúzva tekint rám. De nem csak ő, hanem a többiek is. Ha szemmel ölni lehetne, már rég halott lennék, hatszorosan is. Várjunk, csak ötszörösen, mert valaki hiányzik. Hova a francba mentél Min Yoon Gi?

Oda sétálok az étkező fiúkhoz és megpillantom a még mindig földön heverő darabokat. Leguggolok és felszedem őket.

- Beszélnünk kellesz kishölgy! –szólal meg leader-ünk és érzem, ahogy tekintete égeti a testemet.
- Rendben! –felelem, és heves bólogatásba kezdek.
- Velem is beszélned kellesz! –szólal meg Kookie, de csak kérdőn pillantok. Fejemmel egy aprót bólintok és kisietek a konyhába.

Mivel tudnám kiengesztelni őket?
A szemetet kidobom a kukába és felrohanok a szobába a telefonomért.

- Szia Seo! Ráérsz egy kicsit? –kérdezem.
- Szia! Hallod én mindig mindenre ráérek. De mond, mit szeretnél?
- Át tudnál jönni a Bangtan házba?
- Már megint mit csináltál? –érzem, hogy ezután elmosolyodik.
- Ha átjössz, mindent elmesélek. Üzenetben leírom a címet!
- Okés!
- Várj! És hozz valami rendes ruhát!
- Ajaj. Rendben! Szió! –köszön el és leteszi a telefont. Gyorsan leírtam a címet és csak vártam.  Lementem a nappaliba és elterültem a nappaliban. Hova lett mindenki?

Én: Hol vagytok?
Taehyung: Próbára megyünk. Sajnos. Csak nem hiányzok?
Én: Hülye. Mikor végeztek?
Taehyung: Este 10 fele. Miért?
Én: Csak. Szia!

  10 perc múlva a csengő hangja üti meg a füleimet. Odarohanok az ajtóhoz, kitárom és beleugrok az előttem álló lány nyakába.

- Hú csajszi! Mi ez a hiányos öltözet? –mér végig, majd nevetni kezd.
- Gyere be és elmesélem! Mi az a sok cucc a kezedben? –nézek a táskákra.
- Neked hoztam őket! –vigyorog, mint egy idióta. –felvezetem abba a szobába, amiben én is aludtam, leültetem az ágyra és szembe ülök vele.
- Ígérd meg, hogy amiket most fogsz hallani, nem adod tovább senkinek! –nézek mélyen a szemébe.
- Ígérem! –nyúltja felém a kisujját.
- Minden akkor kezdődőt, mikor ma hajnalban felhívtál... -kezdek el mesélni. Mindent szóról szóra elmondok, és csak bólogat, néha pedig a körmét rágja.
- Jesszus. –szólal meg, mikor befejezem. –Jól vagy? –fogja meg két arcomat. Bólintok egyet és sóhajtok egy nagyot.
- Miket hoztál? –váltok gyorsan témát. A táskából kivesz egy bordó pólót, egy fekete szoknyát, egy fekete harisnyát és egy fekete tornacipőt.
- Mi ez a szoknya? –kérdezem fintorral az arcomon.
- Siettem. –rántja meg a vállát. –Menj, vedd fel!

  Berohanok a fürdőbe és nagy nehezen magamra kapok mindent, majd 10 perc múlva vissza megyek Seo-hoz, aki elterülve az ágyon nyomkodta a telefonját.
- Ülj ide. –paskolja meg maga előtt az ágyat. Elővesz egy kis tasakot, kicipzárazza, majd kotorni kezd benne.
- Mit akarsz te tenni velem? –kérdezem félve, mikor meglátok egy óriási mosolyt az arcán. Kivesz egy szempillaspirált, egy tust és egy pirosítót. Még mindig félve nézek rá, de ő csak tovább mosolyog.
- Nyugi már! Nem kivégezni akarlak. –nevet és kezelésbe veszi arcomat.
  Egy kis idő után felállít, és maga elé húzz.
- Valami hiányzik. –nézz végig rajtam és összeráncolja a homlokát. Ismét keresgélni kezd, majd kivesz belőle egy halvány bordó rúzst.
- Na, azt tuti, hogy nem fogod rám kenni! –felelem, de megint egy ördögi mosolyt villant meg. Végül csak sikerült a terve és felkente azt a vackot az én boldogtalanságom ellenére is. Kihúzza, a hajamból a gumit majd eligazgatja.

- Kész is vagy! –mosolyogva mér végig. Megállok a tükör előtt és félve végig nézek magamon. Őszintén szólva nem is lett olyan rossz. Sőt egy kicsit tetszik is.
- Köszönöm! –ölelem meg.
- Jössz nekem eggyel. –nevet. Telefonomat kezembe veszem és képernyőjére pillantok. 20:00. Yes, még van időm.
- A konyhában leszek! –kiabálok be neki a fürdőbe és lerohanok a lépcsőn.

  Mi mindent tudnék csinálni 2 óra alatt? Vajon ismerik a muffint? Előkerestem a hozzávalókat, elindítottam a K-pop című lejátszási listámat, majd rácsatlakoztattam a hifi-re. Hangos éneklésbe kezdtem, majd 20 perc múlva Seo jött le a lépcsőn. Elképesztően néz ki! Visszafogott ruha, ami egy fekete nadrágból és bő piros pólóból áll, egy fekete bakanccsal megtoldva. Haja fel van fogva és smink is van rajta. Hasonló az enyémhez, de az ő száján nincs rúzs. A kis mocsok! Engem ilyen göncbe öltöztet, mikor az is megfelelt volna, ami rajta van.

- Szép vagy. –nézek rá összehúzott szemekkel.
- Mi jót csinálsz? –lépdel mellém vigyorogva.
- A halálodat tervezem. –felelem halkan, de még, így is meghallotta.
- Már nem sok értelme lenne átöltöznöd. –mosolyog még mindig. – De mit is csinálsz?
- Muffint. –felelem egyszerűen.
- Segítek!

  Egy óra múlva boldogan veszem ki a sütőből a finom csokis édességet. Seo-t megkérem, hogy vágja fel az epret, én addig mindegyikre nyomok tejszínhabot. Miután ezzel is kész lettem rá tettűk az eper darabokat, majd reszeltem rájuk egy kis ét csokit. Áthelyeztem őket egy másik tálcára és kivittem a nappaliban lévő kis asztalra. A zenét kikapcsolom, és kissé fáradtan terülünk el a kanapén.

- Mikor jönnek? –kérdezi.
- Kb. 5 perc és itt vannak. –felelem. Kíváncsi vagyok, mi lesz a reakciójuk. Remélem minden rendben fog elsülni.

  Egy hangos fékezést hallva lekapcsolom a lámpákat, megállok mellette, majd Seo is mellém áll.
Nagy hanggal csörtetnek be a fiúk és hirtelen felkapcsolom a lámpát.
- Mmm mik ezek az illatok? –kérdezi köszönés nélkül Jin.
- Bocsánatkérés képen a kis kuktámmal sütit készítettem. –mosolyogva nézek rajtuk végig, majd le is hervad róla. –Hol van Suga és Jimin?
- Egy kis problémájuk akadt, de nem sokára jönnek. –mosolyog rám biztatóan Jin. Válaszul csak bólintok egyet, majd megakad a szemem Kookie-n, aki mérgesen vizslatja barátnőmet. Oldalba bököm és bosszúsan nézz rám.

- Srácok ő itt Kim Seo Yun. Remélem nem baj, hogy itt van.
- Sziasztok! –hajol meg.
- Szia! –köszönnek egyszerre, vagyis Jungkook nem.
- Héj. –súgom fülébe és ismét oldalba bököm.
- Csá! –köszönt és ott hagy minket. Látom Seo eléggé elszontyolodott ezek után.

  Bevezettem őket a nappaliba, leültek a kanapéra én pedig a földön helyezkedtem el Tae társaságában. Szemezni kezdtek az édességgel, de senki nem vett belőle.

- Ez csak muffin. Nem halt még bele senki. –nevetek Seo-val együtt. J-hope elvett egyet a tálcáról, igaz kicsit félve, de még is beleharapott.
- Mmm, ez finom. –szólal meg teli szájjal. Egyszerre vesznek belőle és beleharapnak. Elismerően bólintanak és eszik tovább.

Felállok, kimegyek a konyhába és leveszek egy tányért. Visszaérve látom, hogy már alig van vagy 10 darab. Elveszek róla 2-2 darabot, majd beteszem a hűtőbe. Mikor visszaérek, akkor veszem észre, hogy üres a tálca. Szuper egyet sem ettem belőle. Azért remélem Seo evett belőle.

- Köszönjük! –szólal meg Rap Mon és leülök a helyemre.
- Ízlett? –kérdezem, és heves bólogatásba kezdenek. Na, ennek örülök!

  Látom, jól el vannak a kis kuktámmal. Röhögcsélnek és beszélgetnek mindenről. De vajon miért olyan ellenszenves vele Jungkook? És mi történt a két sráccal?

- MiMi. –szólal meg a mellettem ülő fiú.
- Hmm?
- Ezt neked mentettem meg. –mosolyog rám és felém tartja a süteményt.
- Köszi! –kezdek el vigyorogni, mint egy gyerek. Kiveszem a kezéből és ránézek.
- Kérsz belőle? –elmosolyodik, és válaszul csak beleharap. Ezek szerint tényleg ízlett nekik. 

Beleharapok én is és meglepődők. Sose sikerült még ilyen finomra ez a muffin. Kár, hogy már csak ennyi van belőle. Miután elmajszolgattuk, felhúzott a földről és elkezdett a lépcső felé vezetni.

- Jó éjszakát! –szól Tae és csak kérdőn pillantok rá, majd vissza a többiekre.
- Nektek is! –szólnak egyszerre vissza, de még leolvasom a barátnőm szájáról, hogy Védekezzetek!  Esküszöm, megfojtom!

  Behúzott a szobájába, bezárta az ajtót és elkezdett felém közeledni. Ha bármi huncut dolgot akar, tőlem esküszöm tökön térdelem!

- Isteni volt a süti! –ölel meg. Hát ez hirtelen ért. Á csak egy picit lepődtem meg. Visszaöleltem, de a vér is meghűlt bennem, mikor levezette a kezét a fenekemre.

- Többször is hordhatnál szoknyát. –feleli és belemarkol.
- Höhöhö. Nincs tipi-tapi sem ezekhez hasonló! –lököm el magamtól. –Legyél tőlem tisztes távolságban! Majd, ha rájössz, miért haragszok, akkor tárgyalhatunk.
- Vagyis, ha rájövök, akkor lehet tipi-tapi? –kérdezi vigyorogva.
- Nem. Semmi ilyet nem mondtam.
- De ezt mondtad, királynő! –vigyorog tovább. Mióta vagyok én királynő? Hülye!

  Kivágtatok a szobából, egyenes a fürdőbe, majd beszállok a vízzel teli kádba. Ez is egy hosszú és egyben fárasztó nap volt. Végig vezetem magamban a ma történeteket és máris kint vagyok a fürdőből. Ruhámat kezemben fogva bemegyek a szobába, összehajtom őket, majd egy szál törölközőben sétálok le a lépcsőn. Boldogon lépdelek a nappaliba és pillantom meg a békésen alvó barátnőm. Lehúztam róla a bakancsot és nyakig betakartam egy pléddel.  Kibaktattam a konyhába, kivettem a hűtőből egy üveg vizet és visszaindultam. Vagyis indultam volna, ha hirtelen nem vágódott volna ki a bejárati ajtó, amit innen is jól láttam. Na, itt a két jómadár.

Meghúztam magam a hűtő mellet és kibontottam a palackot.
- Fogd már be. Mindenki alszik. –mondta Jimin.
- Mi Young Woo... sze... szeret... szeretlek! –kiabált akadozva Yoongi. Beleittam az üvegbe és végig gondoltam mit mondott. Várjunk csak.
- Baszki! –kezdtem el köhögni, mikor eljutott az agyamig a kijelentése.

Hy Babák! ^.^
Egy jó hosszú résszel érkeztem, csak, hogy ne unatkozzatok és legyen mit olvasni! Igaz a szemem mindjárt kiesik a helyéről, de barátnőm unszolására siettem vele. :')
Ha tetszett a rész hagyj nyomot magad után. ^^
Jó olvasást!
xB.