- Mi történt Kim Tae Hyung?- érzem, hogy hangom megremeg e szavak kiejtése után. A fiú homlokát fogva kezemet megüti a forróság, mely belőle árad.
- Semmi jó, de örülök, hogy itt vagy. - feleli egy bánatos mosoly kíséretében. Kezemet felé nyújtom, felhúzom és felvezetem a lépcsőn.
- Melyik a te szobád? - kérdezem és válaszként csak egy oldalra biccentést kapok. Az ajtót kinyitva elég nagy kupit pillantok meg. Bár, mit is várhattam volna, mikor ez egy fiú szobája?

 A beteget az ágyához vezettem, lefektettem és betakartam. Kezemet ismét homlokára tapasztottam, de még forróbb lett, mint azelőtt.

- Maradj itt, mindjárt jövök! - felelem és lerohanok a konyhába. Pár perc álldogálás után hangomat eltorzítva szólalok meg.
- Hmm, ha Jin lennék hova raknám a teáskannát? –kérdezem kissé hangosan.
- Második szekrény, jobbra. - suttogja a fülembe egy mély hang és hátulról erősen magához szorít.

Most csak képzelődők vagy ez a hülye tényleg lejött utánam? Lassan maga felé fordít és szemeimbe néz.

- A betegnek ágyban a helye! -felelem és eltolom magamtól. Arcán szomorúság villan meg, de csak bólint. -Viszont, ha akarod, maradhatsz a nappaliban is. -vetem fel az ötletet és szemei felcsillannak, akár csak egy gyereknek.
Lefektetem, és ismét nekilátok a teakészítésnek.

 Később két gőzölgő bögrével és gyógyszerrel térek vissza a nappaliba. Kezébe nyomom a teát és a gyógyszert, de csak kérdőn néz rám.

- Mire vársz? Vedd be őket! A végén kórházban kötsz ki ilyen magas lázzal! -amint ezek a szavak elhagyják, a számat nem ellenkezik tovább és beveszi őket.
- Azért ennyire szörnyű teát nem készítek. -nevetem el magamat a fancsali képét elnézve.
- Akkor kóstold meg! -mondja fintorogva és felém nyújtja a bögréjét. Belekortyolok az italba, de mielőtt lejutna, a torkomon azonnal kiköpöm, ami szegény Tae-n landol.
- Sajnálom, ez tényleg iszonyat rossz. Talán egy picit összekevertem a cukrot a sóval. -nyögöm ki tarkómat vakargatva. Felnézek rá, de csak elneveti magát. -Aish! Most mi van?
- Gyere ide! -kezeit széttárja egy ölelésre biztatva, de tartom magam, főleg a tegnapi után. Még mindig haragszom rá. Felállok a két teli bögrével a kezemben és kisétálok a konyhába.

 Mit hisz? Csak úgy nem lesz minden rendben! Nehogy már én kérjek bocsánatot! Ő baltázta el, így Ő is lépjen. Őszintén nem is értem magam. Minek maradtam itt? És miért is ápolgatom? Hiszen csak egy régi ismerős vagyok. Ezek a gondolatok futottak végig az agyamon, míg felértem a lépcsőn.

Ismét átléptem Tae szobájának küszöbét és jobban szemügyre vettem a földön lévő, elszórt darabokat. Leguggolok, és egy újságot pillantok meg darabokra tépve. Jobban szemügyre véve ez az az egyik újság a sok közül amin Yoongi-val szerepelek a címlapon. Darabjait felszedem, és egy kupacba rakom. Ruháit összeszedem a földről, gondosan összehajtogatom és elhelyezem az asztalán. Az asztalt megszabadítom a sok piás üvegtől és az újságkupac mellé teszem. Az ablakot kinyitom, hogy felfrissüljön egy kicsit a helyiség. Még egyszer körbenézek a padlón és egy fotót pillantok meg. Keretében az üveg darabokra van törve, de még így is jól kiveszem a rajtuk szereplőket. Szememből kigördül pár könnycsepp. Ezek szerint tényleg nem felejtet el? A kép pontos mása annak, ami nekem van. Végig simítok rajta és ismét elöntenek az emlékek. A képet elhelyezem az asztalán, megfogom a szemetet és lesétálok a lépcsőn. Ugyan úgy vízhangoznak a lépteim, mint a régi házban.

 Leérve a lépcsőn egy alvó fiú kerül a szemeim elé. Komolyan, hogy tud valaki alvás közben aranyos és szexi lenni? Végig nézve rajta megakad a szemem a felhúzódót felsőjén, így láthatóvá teszi hasát és bokszerének szélét. Közelebb lépek hozzá és épp húznám le a felsőjét, mikor hirtelen kicsapódik a bejárati ajtó.
Az öt csecsemő ordibálva lép be a házba, de hol a hatodik? Amint megpillantanak lesokkolódnak. Kezemben Tae felsőjének a széle helyezkedik, ami kissé félreérthetővé válik. Csend telepedik ránk, míg egy ismerős hang fel nem kiállt.

- Mi van srácok? -lép be röhögve az elveszett bárány. Ránéz a fiúkra és onnan egyenesen rám. Íriszeivel mélyen a szemembe néz és arcáról eltűnik az a jellegzetes aranyos mosolya. Hirtelen megmozdul Tae és gyorsan elugrok mellőle. A bárányka elém áll és ismét mélyen a szemembe néz.

- Ez meg megint mi volt Mimi!? Délelőtt még elküldesz, most meg V-t vetkőzteted!? -kiáltja el magát dühösen Yoongi.
- Ne kiabálj velem! -emelem fel a hangomat. -Nem vetkőztettem, hanem a pulcsiját akartam lehúzni! Nem akarom, hogy még jobban beteg legyen! -kiabálok most már én is.
- Persze. -feleli szemrehányóan. -Én meg most jöttem a holdról! Mi lesz legközelebb? Kikötözöd és megerőszakolod!?
- Kit kötözöl ki és erőszakolsz meg? -ült fel hirtelen Tae.
- A drága Mimi-d épp vetkőztetet volna le, ha mi nem zavartuk volna meg a megérkezésünkkel! -kiabál ismét Suga. Tae szemei elkerekednek és rám kapja a tekintetét.
- Ez most igaz? -kérdezi meglepődve. Most mégis mi a francot csináljak? Aish! Kellet neked idejönnöd Mi Young Woo!
- Én... én... -nem szabad elsírnom magam! -Csak le akartam húzni a felsődet. Így is elég magas volt a lázad és nem akartam, hogy még jobban beteg legyél. -felelem. -Sajnálom! Bocsánat! -szemeim meg telnek könnyel, de nem szabad elbőgnöm magam! Légy már egyszer végre erős Mimi!

 Senki se szól egy árva szót se. Csend. Nem nevezném kínos csendnek, de akkor is zavaró. Könyörgöm, valaki mondjon már valamit!

- Mimi idejönnél? -szólal meg egy idő után Taehyung. Válaszul csak bólintok és leülök mellé. Hirtelen magához húzz és megölel.
- Hiszek neked! -suttogja a füleimbe és még erősebben ölel magához.
- Maradjunk még, így egy kicsit, kérlek. -suttogok én is, mikor érzem, hogy enged szorításán. Nem szól, semmit csak bólint, és még erősebben ölel, mint előtte.

 Őszinte leszek. Kurvára hiányzott az ölelése, az illata és a hangja. Félek, hogy bele fogok szeretni. De még is mit tudnék ellene tenni? Így is csak egy régi ismerőse vagyok. Akkor, mikor ezeket a szavakat kiejtette a száján, valami összetört bennem. Valami, amit nehéz lesz újra megragasztani.