Másnap reggel egy ismerős dallam csapta meg füleimet. Nagy nehezen felültem az ágyban és szemeimet a telefonom irányába vetettem. Ismeretlen szám, vajon ki lehet az? A telefonomból tovább üvöltött a Save Me, míg fel nem vettem.

- Halo?! –szóltam bele.
- Végre, hogy felvetted! –szólalt meg Jung Kook. Mit akarhat tőlem a tegnapi után?
- Már mindenki csak zaklatni tud. –sóhajtottam. –Mit szeretnél Kookie?
- Át tudnál ma jönni hozzánk? Csak én leszek, itthon a többiek próbán lesznek. –felelte.
- Még meggondolom. Szerbusz Jeonguk! – mondtam és kinyomtam a telefont.

Mit kéne tennem? Félek, ha elmegyek, akkor megbánom. De ha nem megyek el, akkor lehet, valami fontos dologról maradok le.

- Kivel beszéltél? –csapódott ki hirtelen a szoba ajtaja.
- Jungkook keresett, hogy találkozni akar velem náluk. Nem tudom mi tévő legyek. - sóhajtottam és elterültem az ágyon. Seo behuppant mellém az ágyba és ő is eldőlt akár csak egy krumplis zsák.
- Szerintem érdemes lenne elmenned, bár a tegnapi után... Lehet meg kellene hallgatnod, hogy mit akar. Amúgy jobban vagy? Tegnap elég rosszul néztél ki és elég hamar kiütötted magad. –hangjából aggodalom hallatszott ki. Aggódik értem?
- Hüm, jól vagyok. Na, gyere, csinálok reggelit! –feleltem egy nagy mosoly kíséretében és kiugrottam az ágyból.

 Kisiettem a konyhába, hogy felfedezzem, mi mindent tudnék készíteni. Döntésem a palacsintára esett. A hűtőből kihalásztam a hozzávalókat és neki kezdtem a reggelinek. Újdonsült barátnőm, pedig elterült a kanapén és bekapcsolta a tv-t.

 Már az utolsó darabot készítettem, mikor megint egy ismerős dallam csendült fel. De ez most kivételesen nem a telefonomból jött, hanem a tv-ből.

- Kim Tae Hyung! Várjon egy percet! –kiáltotta el magát az egyik riporter. –Igaz, hogy tegnap ki akart ráncigálni egy lányt az egyik bevásárlóközpontból? Ő az a lány, akit Min Yoon Gi megcsókolt, nem igaz? Mi vezette erre? Esetleg egy számunkra ismeretlen ex? – Seo- val egyszerre néztünk össze a riporter kérdései után. Honnan tudják? És mi az, hogy ex? És, hogy jött a képbe Yoongi? Mondjuk arra én is kíváncsi vagyok, hogy mit akarhatott mondani V.
- Ő egy régi ismerősöm és csak beszélni szerettem volna vele. Többről nem nyilatkozok. –felelte és rohant a többiek után. Hmm. Szóval csak egy régi ismerős vagyok. Akkor nem is számitok neki barátnak? Sőt ezek szerint ő sosem érzett többet, mint én.

Gondolatmenetemet egy furcsa illat szakította meg, ami a konyhából áradozott.

- Ohh basszus! A palacsinta!- kezdtem el szaladni a konyhába. Eléggé megéget, de szerencsére ez már csak az utolsó volt. Vennem kellesz egy új serpenyőt Seo-nak.
- Szerintem ezek után tényleg beszélned kellesz Kookie-val. –lépett hirtelen mögém Seo.
- Szerintem is. Na, de együk meg a palacsintát, mert ki fog hűlni. –letelepedtünk az asztalhoz és megettük a reggelinket. Utána Seo elment a szobájába, így elmosogattam és mindent rendbe tettem.

  Ezután utamat a szobám felé vettem, vagyis vettem volna, ha nem zavar meg benne a csengő hangja. Elég sietős lehet valakinek, ha nem képes leszállni róla. Egy „Megyek már!" kiáltás után abba hagyta az illető. Leszaladtam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót, de abban a pillanatban azonnal visszacsaptam.

- Mimi kérlek, nyisd ki! Beszélni szeretnék veled!
- Honnan tudod, hogy itt vagyok? És mit keresel egyáltalán itt? Menj el! –kiáltottam rá és elrángatott az ajtóból Seo.
- Drágalátos Min Yoon Gi!- rántotta ki az ajtót Seo. - Ha nem húzol el innen, búcsúzhatsz a micsodádtól! – kiáltotta el magát és becsapta Suga orra előtt az ajtót. Ezután már csak halk lépteket hallottunk, ami azt jelentette, hogy végre elment.
- Köszi! Ha nem lettél volna itt berontott volna a lakásba és akkor elég nehéz lett volna kirakni innen. –feleltem és varázsoltam az arcomra egy bánatos mosolyt.
- Esküszöm ezek egyre rosszabbak. –felelte idegesen. –Na, szaladj, öltözz fel és elmegyünk shoppingolni! Utána szépen elmész a Bangtan házba és beszélsz Kookie-val.

Felsiettem a lépcsőn, berontottam a szobámba és kikaptam a dobozból egy fekete cicanadrágot, egy fehér bő pólót és egy kockás inget. Felkaptam magamra és berohantam a fürdőbe. Egy kis szempillaspirál, hajamat leengedve hagyom és berontok barátnőm szobájába.

- Így megfelel önnek? –kérdezem vigyorogva.
- Persze kisasszony! –neveti el magát és már a kocsiban is ülünk.

Már vagy a tízedik ruhát próbálom fel, de még mindig nemmel válaszol. Kilépek a próbafülkéből és megpördülök Seo előtt. Arcán egy nagy mosoly ékeskedik, ami csak egyet jelent. Nem kell több ruhát felpróbálnom!

  Kifizettük a ruhákat és a kocsi felé vettük az irányt. Bedobtam a hátsó ülésre a táskákat és behuppantam az anyósülésre, Seo beindította az autót és elindultunk haza.
Mikor vissza értünk, azonnal berohantam a lakásba, megcéloztam a fürdőt és letusoltam. Felkaptam magamra egy farmert, egy szürke pulcsit és felvettem a bordó Vans cipőmet. Már épp az ajtón akartam kilépni, mikor Seo utánam kiáltott.

- Telefon nem kell? És vigyelek el?
- Uhh ha nem szólsz, itt hagyom! –szaladtam vissza. –Elgyalogolok odáig. Szükségem van egy kis friss levegőre és egy kis egyedül létre. –mosolyogtam rá.
- Te tudod. –szólt utánam és becsaptam az ajtót.

Kíváncsi vagyok, mit akarhat Jungkook. Remélem, nem vág át és tényleg csak ő lesz otthon.
Fülhallgatóm előhalásztam nadrágom zsebéből és bedugtam füleimbe. Beléptem a zenelejátszóba és elindítottam SHiNee In your eyes című számát, amit ismétlésre is tettem. Már 20 perce sétálhattam mikor megszólalt a telefonom. Ismételtem ismeretlen szám jelent meg a készülék kijelzőjén.

- Szia, Mimi! Akkor átjössz? A többiek már elmentek. –szólalt meg Kookie.
- Igen. 10 perc és ott vagyok! –feleltem és rám nyomta a telefont.

- Mély levegő! Túl fogod élni! Remélem... - kezdtem el magamban beszélni a Bangtan lakás kapuja előtt. Lenyomta a kilincset, elsétáltam a bejárati ajtóig és mielőtt beléptem ismét egy mély levegőt vettem. Kissé remegő kézzel, de kinyitottam az ajtót és átléptem a küszöböt.
- Hahó! Van itthon valaki? Jungkook itt vagy? –kezdtem el kiabálni, de senki nem szólt vissza. Hmm, érdekes. Nyitva hagyták volna mindent?
- Mi Young Woo te vagy az? –hallottam meg egy ismerős hangot.

 A lépcső felé fordítottam a fejem, de nem az az ember állt ott, akire számítottam. Arca sápadt volt, szemei pirosak és be voltak esve. Elkezdet lesétálni a lépcsőn, de ahelyett, hogy lejött volna teljesen csak az első lépcsőfokig sétált és kissé remegve leült. Odaszaladtam hozzá, leültem mellé és kezemet homlokára helyeztem.

- Mi történt Kim Tae Hyung?

Sziasztok! ^^
Egy újabb résszel érkeztem, igaz kicsit megkésve. Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket! Jó olvasást hozzá!
xB.