Huh sziasztok Babák! ^-^ (egy kis becézgetés elfér nem?) Egy újabb résszel jöttem, csak, hogy legyen mit olvasni. ;) Próbálok hosszabb részeket írni most már, remélem össze is fog jönni. ^^
Na de a lényegre térve. Köszönöm a 333 megtekintést és a 45 vote-t!♥ Elképesztőek vagytok! Legnagyobb boldogságom, ha olvassátok a történetem. Őszintén szólva örülnék még annak, ha néha-néha még egy kis megjegyzést is hagynátok alatta. :3 Na, de mindegy. Jó olvasást!♥
xB.

 Másnap csapzottan keltem fel. Folyt rólam a víz. Mi volt ez az álom? Olyan valósnak tűnt, talán igaz volt? Vagy csak egy kitalált szüleménye az agyamnak? Tényleg meg fogok lassan bolondulni!
Nagy nehezen felültem a padon és körbenéztem. Az ég borongós volt, akár csak a hangulatom. Telefonom képernyőjére pillantottam és meglepődtem. Még csak reggel 7 óra van. Sose keltem még fel ilyen korán, csak akkor, ha nagyon muszáj volt. A másik meglepetés akkor ért, mikor megpillantottam Rap Monster nevét telefonom képernyőjén. Egyáltalán mióta van meg neki a számom? És mit keress benne az ő száma? Ki kellene nyomnom, de inkább nem próbálkozok, így felveszem.

-Haloo. -érzem ahogy a hangom megremeg, remélem nem hallotta.
-Szia. Felkeltettelek? Vagy le is tehetem, ha szeretnéd.- szólalt meg.
-Dehogy is. Örülök, hogy végre van kivel beszélnem.- nevettem fel bánatosan- Hogy-hogy felhívtál?
-Mindenki nagyon aggódik érted MiMi.- mondta keserűen.- Főleg V. Egész éjszaka csak tört, zúzott, így senki nem aludt semmit. Még nekem mondják, hogy tönkre teszek mindent! Soha nem volt ekkora kupi itt, mint most.- sóhajtott.- Inkább kijöttem meg ne hallja, hogy veled beszélek. De a lényegre visszatérve. Hol töltötted az éjszakát?
- Sajnálom ami történt, de már nem bírtam tovább a fiúk civakodását. Nem kell értem aggódnotok, majd megleszek valahogy.- nyögtem ki nehezen.- Hogy őszinte legyek nem épp egy kényelmes helyen aludtam. Nem messze a háztól van egy játszótér és ott húztam meg magam egy padon.- válaszoltam kérdésére.
-Mért nem mentél egy hotelba?- kérdezte.
-Hát...- dörzsöltem meg a tarkóm.- Elhagytam a pénztárcám tegnap.
-Mi? -kérdezte meglepődve.- Maradj ott ahol vagy oda megyek!- felelte és lerakta a telefont.
 
Nem értem. Miért ilyen kedvesek velem? Mióta odakerültem, csak a balhé megy. Ez is az én hibám! Ha nem mentem volna oda, akkor minden olyan lenne náluk, mint régen. Úgy érzem felborítottam egy család életét. Érzem, ahogy egy puha kéz a vállamra téved. Olyan megnyugtató, ismerős érzést kelt fel bennem. Lassan felnézek, de bár ne tenném. Azok a gyönyörű szemek a pokolra fognak kergetni. Felugrok a padról és szembefordulok vele.

-Te meg mit keresel itt?- kérdezem suttogva.
-Hozzád jöttem. -mosolygott rám bánatosan.
-Menj el Yoongi, kérlek. -kérleltem.
Hiába, bármit mondok úgyse fog elmenni. Leült a padra és megpillantotta Tae pulcsiját. Fintorogva, lenézően tekint rám. Eljön ide és még ezt csinálja! Istenem... Még csodálkoznak, hogy lelépek. A pulóvert belegyűrtem a táskámba, felkaptam a hátamra és szembe álltam vele.

-Ha te nem tudsz elmenni, akkor elmegyek én.- sóhajtottam.- Viszlát Min Yoon Gi!- köszöntem el és lassan elsétáltam.

 Utamat a leégett házam felé vettem, hátha megtudom ott húzni magamat egy időre. És, hogy őszinte legyek, éhes is vagyok egy kicsit. Nadrágom zsebéből megszólalt a Never Mind című szám, így kénytelen voltam elővenni mobilomat. TaeTae neve áll a képernyőn. Tegnap óta már körülbelül ez a századik próbálkozása. Automatikusan kinyomtam és lenémítottam telefonomat.

 Délután 2 óra lehetett, mikor megpillantottam egykori lakásomat. Fogalmam sincs, hogy tudott kigyulladni és a tűzoltók sem tudtak több információval szolgálni. Átléptem az egykor épségben álló ház küszöbét és egyből a konyhára tért a tekintetem. Hát őszintén? Nem maradt belőle semmi. Felsétáltam a lépcsőn, beléptem a szobám ajtaján és meglepődtem. Tulajdonképpen nem lett nagy baja, csak a falak kicsit kormosak. Egykori ágyamra vetettem testem és nyújtóztam egyet. Hirtelen eszembe jutott, hogy az ágy alatti dobozomban van egy kis félre tett pénzem, így egyből a keresésének indultam. Megtaláltam a dobozt és jól emlékeztem. Tényleg ott lapult egy szép kis összeg. A pénzt visszahelyeztem és a gardróbhoz léptem. Kinyitottam és a ruháimra került a tekintetem. Semmi bajuk nincs, de még füst illatuk sincs. A fürdő felé vettem az irányt, hogy felmérjem az is milyen állapotban van. Meglepetésemre semmi baja nem volt, így egyből egy kiadós fürdéssel kezdtem a délutánt.

Mocskosnak érzem magam. Nem csak kívül, hanem belül is. Egy nagy adag tusfürdőt nyomtam testemre és megnyitottam a vizet. Leakarom mosni a mocskot ami rám ragadt. Tudom nem ilyen egyszerű, de jó érzést vált ki belőlem. Mintha, egy fürdés alatt letudnám mosni magamról, mindazt ami a lelkem mélyét nyomja.
Törölközőt tekertem vizes testem körül és odasétáltam a tükör elé. Megijedtem magamtól. Piros, fekete karikás szemek, sápadt arc és kialvatlan test.
Besiettem a szobába, hogy valami normális ruhát kapjak magamra. Választásom egy fekete farmerra, fehér bő pólóra és egy bordó cipzáros pulóverre esett. A pénz előkotortam és beleraktam a táskámba. Lerohantam a lépcsőn, felkaptam a fekete conversem és elindultam a bevásárlóközpont felé.

 Beléptem az üzletbe, elhoztam egy bevásárló kocsit és megrohamoztam az édességes sorokat. Kosaramba mindent belepakoltam, amit szemem, szám megkívánt és tovább kezdtem el tolni a kosaramat. Vagyis csak toltam volna ha valamelyik idióta belém nem tolta volna a kosarát.

Ismerős nevetés csapta meg füleimet. Fejemet lassan felemeltem, de nem kellett volna. Jeon Jeong Guk és Kim Tae Hyung állt előttem személyesen.

-Elengednétek végre?- szakítottam meg nevetésüket.- Ha nem zavarna épp útban vagytok.- kezdek lassan dühbe jönni. Fejüket felkapták és arcukról hirtelen ledermedt az a nagy mosoly.
-Őőő... Sziaa.- köszönt meglepődötten Jungkook.
-Csáó. Végre elengedtek?- kérdeztem idegesen. Tae elkezdet felém közeledni és megszólalt.
- Nem mész sehova. Most szépen velem jössz. Van mit megbeszélnünk.- jelentette ki és elkezdett a kijárat felé ráncigálni.
-Nem akarok veled beszélni! Te basztál el mindent! Engedj már el! TaeTae! Ez nagyon fáj!- kiáltottam rá és erősebben kezdte szorítani csuklómat, mikor valaki ellökte mellőlem.  

-Hé! Mit képzelsz te magadról? Már nem azért. A pedofil hajlamaidat éld ki máson, és szállj le róla! Ha még egyszer hozzámersz nyúlni búcsúzhatsz a micsodádtól. – megfogja a karomat és elkezd maga után húzni. – Jobb ha elgondolkozol azon, hogyan viselkedsz a nőkkel a jövőben. Ilyen balfaszt! - ejtette ki a szavakat a száján, és Tae hírtelen elkezdett közeledni felé.
-Veled nem megy sehova, ezt te sem gondoltad komolyan. – megfogja a lány csuklóját amivel az enyémet tartja.
-Nah ezt benézted! – és hírtelen pofonvágta a másik kezével. Tae a nagy sokktól elengedte a kezét. Nekem pedig földbegyökerezett a lábam. Elkezdett húzni a kijárat felé. Az ajtó előtt még visszafordult.
-Csá lúzerek. – és a jobb kezét a homlokához helyezte L betűt formázva. V elindult utánunk, de Jungkook a vállánál fogva visszarántotta és egy szemrehányó pillantással méltatta az ismeretlen lányt, de ő már javában kifelé vágtatott.