- Ti meg mi a jó francot csináltok?- termett hirtelen mellettünk Tae feldúltan.
- Neked nem tök mindegy? Azt csinálunk amit akarunk! Semmi közöd nincs hozzá!- ordította el magát Jimin.
- Igen is közöm van hozzá, hogy mit csinál és kivel van MiMi!- kiabált tovább.
- Höhöhö. Mióta van neked bármihez is közöd velem kapcsolatban? És mi az, hogy MiMi?- kérdeztem.
- Mert és kész! Menj be most!- kiáltotta el magát.
- Ne kiabálj velem...-könnyeztek be a szemeim- Tudod, hogy nem bírom, ha kiabálnak velem.- sírtam el magam.
- Ezt most muszáj volt V? Kellett ez neked? Most szépen elmegyünk. Gyere.- erőltetett magára egy mosolyt Jimin, én egy picit bólintottam és elindultunk.
- Ne vidd el. Várj!- rántott vissza Tae, így nagyot koppantam a földön.

Érzem, hogy egy erős kar húzz fel. Felnézek és Yoongi-t látom meg. Ő még is mit keres itt? Oldalra fordítottam a fejem és a két verekedő fiút pillantottam meg. Cselekednem kell vagy megölik egymást!

- Azonnal hagyjátok abba!- ordítottam el magam.
-Hagyd. Jönnek a többiek és szétszedik őket.- kezdett el húzni a házba.
 
Az egész házban sötétség fogadott. Suga felvezetett a lépcsőn és egy szobába huzott. A lámpát felkapcsolta és megláttam az arcán ékelődő lila foltokat.

- Istenem!- kaptam szám elé a kezem- Ez... ezt mégis ki művelte veled?
- Szerinted? Mimi könyörgök nyisd már ki a szemed! V csak ki akar használni! Csak a bizalmadba akar férkőzni és még jobban tönkretenni.- felelte és leült mellém az ágyra.
- Nem.... Nem lehetett Tae! Ez, ez lehetetlen! Ő nem olyan!- borultam ki.
- Ne légy már ennyire vak! Mindenki megváltozik! Adja itt neked a szép fiút, miközben tönkre teszi a lelki világod! Nem is ismered. Míg meg nem jelentél minden este mással hempergett.- közölte velem és szemeimbe nézett.
- Ne mondd ezt Yoongi. Kérlek. - csuklik el a hangom.
- Ez az igazság.- feleli és megrántja a vállát. Nem tudok mit mondani.

Könnyeim szabad utat törnek maguknak. Suga egy szó nélkül feláll és kilép az ajtón. Mégis mi baja lehet megint? Mért nem árul el semmit? És miért ilyen titokzatos? És Tae mért ilyen velem? Egyszer megértő, óv és véd máskor pedig... Máskor egy idióta! Mindenkinek a legjobb lenne, ha elmennék!
- Elmegyek.- suttogtam hangosan az üres szobában. Kiviharoztam és Tae szobája felé vettem a irányt. Kivágtam az ajtót és elkezdtem azt a "rengeteg" ruhámat összeszedni ami még épségben volt. Lerohantam és megláttam a három jómadarat a kanapén ülve a többiekkel. Odaléptem hozzájuk, kérdőn pillantottak rám és a kicsi bőröndömre.
- Köszönöm, hogy itt lehettem és befogadtatok erre a kis időre.- hajoltam meg.- De most el kell mennem egy fontos dolog miatt.- hazudtam a szemükbe. Meglepődést vettem észre rajtuk. Kivéve Jin-en. Tudta, hogy ennek ez lesz a vége, még akkor is, hogy nem tudd mindent.

- Ne menj! Várj!- kiáltott utánam Tae. Hátra pillantok és látom, ahogy Jin lefogja a felém rohanó V-t. Kilépek az ajtón és a sötétségbe merülő utcán kezdek el sétálni.

 Mi lesz velem egyedül? Mintha újra az árvaházból való szökés időszakát élném újra. Tudom nem vagyok bátor, de most kurvára be vagyok fosva. Világ életemben nem szerettem sötétben lenni. Főleg egy kihalt utcán, ahol egy árva lélek nincs. Megpillantok a messziben egy kivilágított játszóteret. Tökéletes lesz! Nem hiszem, hogy találkoznák itt bármilyen pedofillal. Bár nem árt óvatosnak lenni. Kiérek és egy viszonylag nagy padot pillantok meg. Olyan ismerős ez a hely. Leülők és valami meleg dologért kezdek el kutatni a táskámban.
- Upsz. Elraktam Tae pulcsiját. Nem baj ez is megteszi.- lassan megfogok örülni. Már magamban is beszélek. Oké és most? Most mi a francot csináljak? Áhh nevetséges vagyok. A végén még magamon fogok röhögni, ami simán megeshet.
Felvettem TaeTae vastag pulcsiját, elterültem a padon és a fejem alá raktam a táskám, így hamar elnyomott az álom.

Egy játszótéren vagyok még 11 évesként. Megpillantom a hintát és eszeveszetten elkezdek felé futni. Vajon mit szeretne mondani TaeTae?
Megpillantok egy fekete hajú kisfiút a távolban. Lassan hátrafordul és a szemeimbe nézz. Elkezdek rohanni hozzá, de hirtelen eltűnik. Megjelen hirtelen mögöttem és szorosan átölel.
- Sziaa. Mi volt olyan fontos, hogy sietnem kellett?- kérdeztem kíváncsian.
- Háát...- dadogta és fejét lehajtotta.- Én... én túlságosan megkedveltek.- mondta és elszaladt.

Sziasztok! Tudom, hogy rövidek a részek és elég kakik, de próbálkozok minél jobbat csinálni és hosszabbat.
Köszönöm azoknak akik olvassák és még nyomnak rá szavazást is!
xB.