Selaehra

Királyvár népe Aegont kiáltotta ki törvényes királynak, nem anyát királynőnek. Aegon fejére helyezték a koronát, nem anyáéra. Aegonnak hajlotam meg, nem anyának. Emiatt pedig szörnyen éreztem magamat. Ahogy végignéztem az embereken, tudtam, hogy csak azért örülnek az új királyuknak, mert nem tudják a pontos igazságot. Nem hiszem, hogy nagyapa megváltoztatta volna a véleményét, mikor oly nagyon szerette édesanyámat. Megtett mindent azért, hogy édesanyámat tehesse meg az örökösének. Itt valami nem stimmel...

A szemeim könnybe lábadtak, ahogy néztem Aegont. Aztán Helaenára és Aemondra pillantottam, akiknek furcsábbnál furcsább érzelmeket véltem felfedezni a szemükben. Amikor pedig visszafordultam, Alicent lépett oda hozzám, és mélyen a szemembe nézett. Az ő szemei is könnyesek voltak, de aztán levette a saját koronáját a fejéről - ami kisebb volt, mint egy átlagos korona, aranyból készült és sötétzöld kövek díszelegtek benne -, azt pedig ráhelyezte a fejemre, majd meghajolt előttem. Ezt követve pedig mindenki így tett, a mellkasom összeszorult.

- Királyném! - mondta, miközben felegyenesedett. - Állj oda Aegon mellé, hadd lásson téged is a nép. - suttogta, mire bólintottam és remegő lábakkal odasétáltam Aegon mellé.

A fiú rám nézett, majd büszkén elmosolyodott. Az arcán igazi büszkeség suhant át, nem volt benne semmi színészkedés és hazugság. Aegon büszkén fogadott el királynéjának... Végül a kezét nyújtotta felém, én pedig mi mást tehettem volna, mint belehelyeztem a sajátomat a tenyerébe. Érezhette, hogy mennyire remegek, mert gyengéden megszorította a kezemet, mintha éreztetni szeretné velem, hogy nincs mitől félnem.

Aztán közelebb húzott magához, majd az ajkait a számra tapasztotta. Elengedte a kezemet, és felcsúsztatta azt a kezét a tarkómra. Becsuktam a szemeimet, megkapaszkodtam a karjába, miközben viszonoztam a csókját. Próbáltam mindent kizárni, ami csak körülöttem volt és csak Aegonra koncentrálni, de a nép egyre hangosabban kiabált örvendezve.

- Éljen soká a király és a királyné! - kiáltották, mire én elszakadtam Aegontól, a tekintetünk pár másodpercre összeakadt, de aztán Királyvár népe felé fordultam, és rájuk mosolyogtam. - Aegon a király!

Majd olyasmi történt, amire senki nem számított. Egy nagy robbanás, és mindent hatalmas porfelhő lepett el. Emberek kerültek a levegőbe és estek vissza a földre, sokan pedig menekülni próbáltak. Egy sárkány... egy sárkány okozza ezt a felfordulást, de vajon melyik? Biztos nem Teraena az, a sárkányom. Ez nagyobb egy kicsivel, de a színét nem látom.

Alicent jelent meg előttünk, miközben védeni próbált minket, de egy sárkánynál nem elég, ha az egész testével védeni próbál minket. Aegon egyből megragadta a karomat, mire rákaptam a tekintetemet, de ő csak a sárkányt figyelte.

Aztán a porfelhő eltűnt, a sárkány pedig megmutatta magát. Meleys volt az, a Vörös Királynő és lovasa, Rhaenys hercegnő, a Sosemvolt Királynő. A vér dübörgött a fülemben, a gyomrom pedig azért küzdött, hogy ne adja vissza azt, ami benne van. Rhaenys tekintete találkozott az enyémmel, és olyan dühöt és csalódottságot véltem felfedezni benne, hogy ilyet még senkinél nem tapasztaltam. Majd a többieken is végigvezette a tekintetét, miközben büszkének érezte magát, hogy félelmet kelthetett bennünk.

Meleys kitátotta a száját, én pedig felkészültem a halálra, azonban a fenevad szájából fülsüketítő üvöltés tört fel, nem pedig tűz. Azután Rhaenys megpaskolta a sárkányát, megfordította, és repülve távozott a kapun keresztül. Alicent azonnal felénk fordult, majd végigsimított a fia arcán, aztán az enyémen is.

...

A szobámban ültem az ágyamon, miközben szemeztem a tálcán lévő ebédemmel. Ideges voltam, egyszerűen képtelen voltam elhinni a Sárkányveremben történteket. Ez sehogy sem fog jól elsülni. Rhaenys biztosan Sárkánykőre repült. Anyám sosem bocsát meg nekem, ha azt hiszi, hogy elárultam... Remélem, elolvassa a levelem, amiből tudni fogja, hogy továbbra is mellette állok.

Kisiettem a szobámból, majd folyosóról folyosóra jártam a várat, hogy megtaláljam azt a szobát, ahol nagyapa holtteste feküdt. Körülbelül a harmadik szobába nyitottam be, mire végre megtaláltam. Odaléptem a gézbe tekert teste mellé, amin ott pihent a koronája is. A szemeimet ellepték a könnyek, de nem engedtem magamat elsírni. Mély levegőt vettem, és a szekrényből elővettem egy bőr tarisznyát, majd elvettem nagyapa testéről a koronát. Egy pár másodpercig csak fogtam a kezemben és néztem, aztán beletettem a tarisznyába.

- Ser Erryk. - szólítottam le a lovagot váratlanul. - Hova készülsz?

- Hercegnő... vagyis királyném, én... - nyelt egy nagyot a férfi, végül bátran kihúzta magát és folytatta volna, ha én nem szólok közbe.

- Tudom, hogy ki nem állhatod Aegont. Azt is tudom, hogy helytelennek tartod ezt az egészet. - mondtam, miközben ott szorongattam a kezemben a barna táskát.

- Nekem ebbe nincs beleszólásom, királyném. - rázta a fejét Ser Erryk. - Én...

- Arra kérlek most téged, Ser Erryk, hogy ezt vidd el Sárkánykőre. - vágtam ismét közbe, azzal a kezébe nyomtam a tarisznyát. A lovag belenézett, a szeme elkerekedett, amikor meglátta, mit rejt. - Indulj olyan gyorsan, ahogy csak tudsz. Vigyázz, meg ne lássanak! Csak rád számíthatok, Ser Erryk. Ne hagyj cserben engem és anyámat!

- A kardom a tiéd és édesanyádé, a törvényes örökösé! - bólintott, mire hálásan néztem rá, majd megfordultam és elindultam visszafelé a szobámba.

Amikor benyitottam a szobámba, kifújtam a levegőt, amit észre sem vettem, hogy ez ideáig bent tartottam a tüdőmben. Rá nem sokra újra nyílt az ajtóm, én pedig abban a pillanatban fordultam a váratlan vendég irányába. Aegon volt az, bíbor színű szemei azonnal megtalálták az enyémeket. Ő közelebb lépett hozzá, mire én is így tettem.

- Amióta megcsókoltalak, azóta arra vágyom, hogy újra megtehessem. - mondta, amitől úgy kezdtem érezni, mintha a szívem a torkomban kezdene dobogni. Ki akartam mondani, hogy én is akarom az ő ajkait az enyémen érezni, de képtelen voltam. Egy szó se jött ki a számon.

Aegon ismét közelebb lépett hozzám, de én ezentúl a helyemen maradtam. Megragadta a derekamat, és közelebb rántott magához, azzal együtt pedig meg is csókolt. Szinte azonnal belemélyült a csókba, mert nyelvével máris bejutást kért a számba, amit a Sárkányveremben nem kért. Most sem kérte, inkább követelte, hogy nyelveink táncba kezdjenek egymással. Közben hárítani kezdett, amíg neki nem ütköztem az asztalnak. A fiú mindent lesöpört róla, hogy felültessen rá, miközben egy pillanatra nem szakadt el tőlem.

Végigvezettem az ujjaim fehér, puha tincsei között, majd belekapaszkodtam a nyakába és közelebb húztam magamhoz. Aegon feljebb tűrte a szoknyámat, aztán végigsimított a combomon, majd erősen belemart, miközben elszaggatta a harisnyámat. Én elkezdtem kigombolni a felsőjét, amiből végül sikeresen kibújtattam, ő pedig hátul a fűzőmmel kezdett babrálni. Csakhogy Aegon türelmetlen volt ahhoz, hogy kioldja a fűzőmet, így a ruhámat is elszakította, így könnyebb volt leszednie rólam. A ruha alatti aláöltözetet pedig már nem volt olyan nehéz levetni. Ott ültem Aegon előtt az asztalon anyaszült meztelenül, ami kicsit zavarba ejtő volt, de ez az érzés kezdett csillapodni, amikor láttam a fiú szemeiben azt a csillogást, ahogy a testemet nézte.

Aztán hátamra terített az asztalon, és elkezdte csókokkal behinteni az egész testemet, fentről haladva egészen lefelé. Körbe csókolgatta a mellemet, amitől mélyről jövő sóhajok hagyták el a számat. A nyelve végigsiklott a mellem között, fel egészen az államig. Szó szerint kóstolgatta a bőrömet, a testemet, ez az érzés pedig felperzselt. Majd azután folytatta az útját lefelé, és áttért a combom belsejéhez. A forróság, amit odalent kezdem érezni, egyszerűen felgyújtotta az egész bensőmet.

Bele kellett kapaszkodnom az asztal szélébe, amikor megéreztem az ajkait a nőiességemen, majd a nyelvét a csiklómon. Hátra vetettem a fejem, és egy nyögés hagyta el a számat, majd lenyúltam, hogy belemarkolhassak a hajába. A nyelve körkörös mozdulatai hol gyorsabbak voltak, hol lassabbak, ezektől pedig egyre jobban kezdtem érezni azt a furcsa lüktető érzést. De aztán Aegon abbahagyta, amikor már kezdtem azt érezni, hogy elér a vég, belemarkolt a combomba, és lejjebb húzott az asztalon.

A fiú átvitt az ágyamra, amire lefektetett, ledobálta magáról a cipőit, aztán a nadrágját is, és felém kerekedett. Az idegesség ekkor kezdett úrrá lenni rajtam, ezt pedig ő is észrevette, így megállt. Nem tudom, hogy amiatt voltam-e ideges, mert féltem, hogy fájni fog-e vagy azért, mert nem tudtam, meg fogom-e bánni később. Hiszen azt sem tudom, hogy mi van közöttünk, annyira zavaros ez az egész.

- Tényleg tiszta vagy még? - kérdezte halkan Aegon, amire csak bólintani tudtam. - Az öcsémmel sem háltál?

- Soha. - ráztam a fejemet, és nagyot nyeltem. - Senki nem ért még hozzám.

- És akarod? Akarod, hogy én... szóval tényleg velem akarsz lenni először? - ráncolta össze a szemöldökét.

- Így lett volna már akkor is a helyes, mikor összeházasodtunk. - feleltem, és kisimítottam egy tincset Aegon arcából. - És én készen állok rá, ha te is akarsz engem.

- Akarlak... nagyon akarlak! - suttogta, és megcsókolt, én pedig megéreztem a saját ízemet.

- Fájni fog? - kérdeztem, miután elszakadtunk egymástól.

- Vigyázni fogok rád. De szólj, ha kellemetlen és én akkor abba fogom hagyni. - érintette neki a homlokát az enyémnek, aztán egy lágy csókot nyomott rá. - Sokkal jobbat érdemeltél volna nálam és ezt annyira sajnálom, Sel.

- Megbocsátok neked, Aegon! - mondtam, és felemeltem a fejemet, hogy egy csókra hívjam az ajkait.

Ő elmosolyodott, aztán megéreztem lassan, ahogy belém hatol. Felszisszentem a kellemetlen érzéstől, ahogy egyre beljebb hatolt, de jeleztem neki, hogy minden rendben van. Aztán egy lassabb mozdulattal kijjebb csúszott és újra be, mire belekapaszkodtam a vállába. Aegon újra megcsókolt, hogy elterelje a figyelmemet a kellemetlenségről, ami már kezdett megszokottá válni és tűrhetővé. Megkértem, hogy egyelőre maradjuk ennél a lassú tempónál, ő pedig eleget is tett a kérésemnek.

Instagram:
arnoldemma7.onwattpad