Hűha! Azt hittem sose fogok újra kritikát írni, szerintem már vagy három hónapja kérted! Ezért most bocsánat (meg a többiektől is, akik már régebben kértek), de most elkezdem behozni a lemaradásomat :D

Író: szokenemecsek
Cím: Megölni Hedviget
Kategória: akció/thriller

Történet: Hedvig megismerkedik Bánffy Leventével, és a célja, hogy megszerezhesse egy éjszakára. Azonban ez egyáltalán nem olyan egyszerű, hisz a férfinak meg van a saját véleménye a Hédi féle nőkről, ráadásul még olyan titkokat is rejteget, amik néha tiktakkolnak egyet.

Ez a történet az elejétől a jelenlegi utolsó fejezetig egy remekmű.

A szereplőid élnek, gondolkodnak, néha szerintem még te is meglepődsz mit csinálnak, hisz saját döntéseket hoznak. Teljesen hús-vér élőlényeket teremtettél, ami nagyon kevés embernek sikerül.

Bánffy Levente, a grófúr, aki maga a férfiasság megtestesítője, mégis rengeteg titok lepi be az igazi személyiségét, amit még ő se ismer, vagy legalábbis nem vallja be. Összetettségét már a viselkedése is mutatja, a hasonlatokat, illetve a szavakat, amiket használ nem ismeri minden jöttment, különös gondolkodásmód és világnézet jellemzi. Azt hiszi, ő mindenkit ki tud ismerni, és szereti is kihasználni ezt az előnyét. De a szétfolyó órákkal, még ő se tud mit kezdeni.

Hedvig, hiába olyan, amilyen, számomra egy nagyon kedves szereplő. Nem mondom, hogy azért mert átérzem, vagy mert én is ilyen lennék, hanem mert egyszerűen olyan jól leírtad az érzelmeit, a tettei okát (najó, az annyira nincs, csak az, hogy lány), hogy egész egyszerűen megszerettem (míg Leventét megutáltattad velem. Bocsi, de én nem akarok Leventét az ágyamba :D)
Egyedül számomra a szüleivel összeveszős lépés nem tiszta, bár lehet csak azért mert az első pár fejezetet régebben olvastam.
Azt vettem észre, hogy miután megismerte a Leventét megváltozott. Vagy csak nem írtál arról, hogy eljárogatott bulizni. Bár szerintem túlságosan is lekötötte a jegyzetelés.
A többi szereplő számomra kicsit elhanyagoltnak tűnik, jó nyilván ők nem izgik annyira, de Levente gondolhatna többet szegény menyasszonyára, nem? Már az elsőbb részeknél hozzá hasonlíthatná Hedviget, meg ilyesmi.
Sárival is történnek a dolgok, meg Kristóffal, de őket mintha csak úgy kényszerből hoztad volna össze, annyira nem látszanak lényegesnek, Sári se emlegeti túl sokszor a pénzt (jó nyilván, mert barátnők), Kristóf meg csak van a maga mellbámulós lényével.
Az ügyvédek az irodában, meg a pártelnök vicces figura (ez elég fura jelző, de hát ha egyszer azok), a harmincadik rész fele kicsit eltűntek, mégcsak ki sem derül, hogy állnak az ügyben vagy ilyemsi. Velük nem tudom mennyire foglalkoztál, mint szereplők, de valamennyire ők is egyéniségek lettek a maguk nevében.

"Minden szereplődnek azt kell hinnie, hogy övé a főszerep"

Nem tudom honnan van, de leírom ide, mert tetszik. :D

A részeket két szenszögből írod, ami elég nehéz tud lenni, mert ilyenkor sok író egybemossa a két szereplő tulajdonságait, és sokszor ugyanazt látják meg, vagy gondolják. Nálad ez egyáltalán nem fedezhető fel, ha egy épületet írnál le a két szemszögből, még abból is látszana ki kicsoda.

Nagyon tetszik, hogy Budapestet választottad helyszínül. Ugyan nem vagyok annyira ismerős arrafelé, de sokkal jobban el tudom helyezni térbelileg az eseményeket, nem csak egy téren sétálnak (rohannak), hanem a Kossuth téren, meg hasonlók. Nyilván annyi mindennek kellett utánanézned Levi miatt, hogy hülye lettél volna egy ismeretlen várost választani helyszínül. :D

Érdekes kezdés volt bedobni minket a mélyvízbe, aztán meg hagyni sínylődni, ismerjük csak meg, hogy találkoztak, (bár én még mindig nem vágom, hogyha Hedvig ilyeneket élt át, akkor hogy lett ebből bármi is. Majd nyilván kiderül, csak na) miket csináltak, milyenek is a szereplők.
És hiába várom, hogy folytatódjon már a legelső rész, remek ötletnek találom ezt a felállást. Reneteg időd van megszerettetni, megutáltatni, megismertetni minket a szereplőkkel. Mire újra a jelenben leszünk, már mindenkiről meg lesz a magunk véleménye (de remélem azért nem kell nyolc évet várni😉), ismerni fogjuk őket töviről-hegyire.

A cselekményszál zavartalanul folydogál, nyolc évvel korábban játszódik éppen.
Nem elég, hogy megismerte Leventét, még az ügyébe is belekeverte, ami reményeim szerint tovább fogja fűszerezni a történetet. Mármint itt nem a skrizoféniára gondoltam, hanem másikra. Érdekes az egész történet, anit kitaláltál, nem tudom, hogy jutott az eszedbe. Nagyon egyedi és varázslatos.

Egy-egy rész, néha egy kicsit rövidkének tűnt, aztán rájöttem, hogy ez így igazából pont megfelelő hosszúságú. Csattanóval zárulnak legtöbbször, izgalmas minden rész és az utolsó betűig ki vannak dolgozva. A fejezettek feletti képek különösen tetszenek, mindig van rajtuk egy mondat a részből, ami van, hogy egy kevésbé jelentős, van, hogy az a tételmondsta az egész fejezetnek úgymond. Igazán ötletes, hogy nem csak véletlenszerű, "ezen vöröshajú férdi van, jó lesz ez ide" alapon dobálod be a képeket, hanem ezekkel is foglalkozol. Ha épp nettel olvas az ember, akkor ez egy plusz ösztönzés, figyelemfelkeltés, anticipáció, hogy minél hamarabb elolvassam a részt, ki mondta, miért pont azt írtad oda, stb.

A kinézet igazán érdekesre sikeredett. Nem tudom, hogy találtál ilyen borítót (lehet direkt csináltattad), de érdekes kép. Az a törés kettejük között, és ahogy betapasztják egymás száját kifejezi a történetben köztük lévő ellentétet, feszülcséget, betegséget. Számimra azonban egy kicsit túl világos a borító, míg a regényed hangulata ritkán felhőtlenül boldog. Tetszik a betűtípus, meg az elrendezése, annak az új kiadónak (amelynek most nem jut eszembe a meve hajnali negyed kettőkor) a borítóira hasonlít (ez egy dícséret volt).
Itt említeném meg a fülszöveget is (jahh, remek hely ez neki a kritika végén, végülis whocares) Nagyon tetszett, hogy egy idézettel nyitsz, meg a bevezető szerű rész is versekből állt. A fő szövegtörzs elég érsekesre sikeredett, szinte leírod Levi teljes jellemét, meg hogy összeházasodnak, aztán a lányról meg nem tudunk semmit. És ezzel írtóra fel tudod csigázni egyes olvasók érdeklődését, mások viszont lehet... Áhh, ha a cím után elolvasták a fülszöveget, úgyis belenéz mindenki a kömyvedbe!
Ehhez is szeretnék gratulálni, remek címválasztás (bár a Hedvig névről egy fiú bagoly jutott eszembe), de figyelem megragadó, és vonzza az ember ujját, hogy kattintson rá.

Összességében, ha valami profi ember lennék, biztos belekötnék valamibe

A külalak, helyesírás és szókészlet, egy olyan dolog, amibe se az olvasóid, se a kritikaíróid nem tudnak belekötni. Megfeleől mennyiségű entert használsz, gyönyörű mondatokat fogalmazol meg, érzéseket adsz át vele, érintések, illatok, mindenféle inger - semmit nem hagysz ki, nindent leírsz. Ráadásul jól.
Amíg olvastam - és figyeltem rá - egy hibát vettem észre, az egyik összetett szót külön írtad. De ettől függetlenül látszik, hogy nagyon odafigyelsz a helyesírásra.

Összességében, egy remek történettel gazdagítottad a Wattpados magyar sztorikat, megérdemelne egy WattyAward-ot, az biztos :D
Varázslatos, amit összehoztál, az egész cselekmény, az emberek, akik élnek, a háttérsztori.
Ha valami menci híres kritikus lennék, szerintem akkor is kevés dologba tudnék belekötni.

Kinézet: 5/5
Történet: 5/5
Szereplők: 10/10
Helyesírás: 10/10

ÖSSZESEN 30/30

Gratulálok! További kellemes alkotást, és sok ihletet kívánok mindenkinek :D

Vantana
2

016.11.13.