" Figyelj és érezd, mégha különbözünk is a barátom vagy. Nem vagy egyedül, ezért hát állj fel !

( J-Min - Stand Up )

Lehet végül meggyőzték a két fiút, de ez nem azt jelentette, hogy szívesen tartottak velem a nyomozásban. Hozzájuk jobban illet volna a beszélgetés HoSeokkal, de Jiminék terve miatt tarthattak egy szellemmel és játszhattak nyomozósdit. Én igazából nagyon vártam, hisz örültem, hogy végre csinálhattam valamit, de mikor reggel ránéztem Suga és Rap Monster nyúzott és kedvtelen arcára, azonnal megkomolyodtam és rá kellett jönnöm, hogy az egyetlen, aki még élvezte is volna ezt a kiruccanást, az én voltam. Bár már minden hiába volt, mivel Taehyungék már beszéltek Hobival épp ezért már nem állhattam át hozzájuk. Bevallásuk szerint pedig majdnem biztos volt, hogy HoSeoknak igenis gondja van, csak éppen ezt nem osztja meg senkivel. Ugyan oldottabb lett a hangulat a dormban, így, hogy már négyen is normálisabbá váltak, azért ez nem volt minden. Az egyetlen, aki majdnem teljesen jól volt, az Tae. Túljutott a nagymamája elvesztésén és fel tudta dolgozni, így, hogy Jimin és én is mellette voltunk. Ez nem azt jelentette, hogy már nem gondolt rá, de már korántsem annyiszor, mint az elején. Aztán itt volt Jimin... Láttam rajta, hogy egyáltalán nem tette túl magát Byulon és valamelyest az én segítségemmel akarta kiverni a fejéből és elengedni, ez pedig ahhoz vezetett, hogy már sokkal kevesebbszer volt velem bunkó és már-már ijesztően kedvessé vált, ami megdobogtatta a szívemet. És ez volt a fő probléma, ugyanis Tae szerint ő ilyen volt valójában, ami miatt muszáj volt tőle legalább egy kis távolságot tartani, mégha néha erős vágyat is éreztem arra, hogy állandóan vele legyek. Szerettem vele és Taehyunggal tölteni a napjaimat, ez pedig csak még jobban tetézte a bajaim számát. Végül pedig itt volt NamJoon és YoonGi, akik ugyan megosztották problémájukat és sokkal nyitottabbá váltak, mégsem tudtak még tovább lépni a dolgokon. Emiatt pedig, ugyan már haladtak a dalszerzéssel, de magukban korántsem rendezték le a dolgokat. Ugyan láttam, hogy egyik este négyesben elmentek sétálni, de mégis volt még bennük bőven olyan sérelem, amit nem adtak ki magukból. Ennek pedig az oka az lehetett, hogy még mindig azt érezték, hogy mindezzel csak az agyukra mennek a többieknek. Pedig ez nem volt igaz. Mochiék folyton amiatt panaszkodtak, hogy még mindig nem voltak elég őszinték. Pont emiatt döntöttem el, hogy én leszek az, aki ledönti az utolsó falat is körülöttük. Ugyan lehet, hogy nem pont velem osztották volna meg a gondjaikat, de mivel én teljesen külsős személynek számítottam, így pont ezért volt rá egy kisebb esély. Legalábbis nagyon reménykedtem benne.

- Elindult a táncterembe - jelentettem le a helyzetet a konyhában felkészülten várakozó két fiúnak, mire ők bólintva kiléptek rejtekhelyükről és megindultak a kijárat felé. Az legalább segített a helyzeten, hogy amiatt volt egy kis kedvük az egészhez, mert Hobiról volt szó. Lassan baktattunk a fiú mögött a gyakorló terem felé, miközben köztünk tapintani lehetett a feszültséget. Muszáj tennem ez ellen valamit, hisz Jiminék csak miattam cseréltek feladatot, pedig szívesen kémkedtek volna. Hajrá YeJin, meg tudod csinálni ! Nagy levegőt vettem, majd besétáltam a két fiú közé és barátságosan megszólaltam.

- Szerintetek HoSeok miért nem beszél a problémájáról ? - kezdeményeztem beszélgetést és kérdésem hallatán látszólag mindkét fiú elgondolkozott.

- Egyszerű - vonta meg a vállát YoonGi -, nem akarja, hogy aggódjunk miatta. Ő mindig is ilyen ember volt. Minket bármikor meghallgat és tanácsot ad, na meg felvidít, de ő nem zavar minket a problémájával. Idegesítő ez a szokása...

- Bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű... - rázta a fejét NamJoon és a másik fiú szemforgatásán halkan felnevetett.

- Nem mintha te nem ezt csinálnád - vágott vissza Suga, ami miatt egy kisebb vitának nevezhető valami alakult ki közöttük. Én csöndben haladtam még mindig közöttük és kapkodtam fejemet egyik oldalról a másikra, miközben próbáltam visszatartani kikívánkozó nevetésemet. Hihetetlenül aranyosak voltak. - Te meg min vigyorogsz ? - sandított le rám YoonGi, ami miatt azonnal összepréseltem ajkamat és lassan megráztam a fejemet.

- Semmin, csak... Egy kiscica ! - csillantak fel a szemeim, mikor kiszúrtam a zebránál ácsorogva egy fekete macskát, aki át akart kelni az úton.

- Ha onnan megmozdul elüti egy kocsi - nézett arra felé Rap Mon és lassan tett az állat felé egy lépést, hogy a felelőtlen cselekedete előtt megfoghassa.

- Csak nem olyan hülye, hogy kiszaladjon az útra, mikor ennyi kocsi jár erre - szólalt meg Suga okosan, csakhogy a macska nem egészen gondolkozott ugyanígy. NamJoon hiába ment felé békés szándékkal a cica megijedt a maszkos fiútól és kiszaladt az útra.

- Ne ! - kaptam felé a fejemet ijedtem és gyorsan szaladtam utána.

- Idióta ! - szitkozódott Suga, habár fogalmam sem volt, hogy Rap Monsternek, a macskának vagy esetleg nekem szóltak a szavai, mivel csak az lebegett a szemem előtt, hogy nem hagyhatom meghalni szerencsétlen állatot. Épphogy eltudtam kapni a macskát, mielőtt áthajtott volna rajta egy eszeveszettül dudáló kocsi. Gyorsan felegyenesedtem és megvártam, amíg elmegy minden autó, majd visszasiettem a ledöbbent fiúk felé, kezemben a remegő cicával.

- Te meg hogyan... Egyáltalán miért... - próbált Suga kinyögni valami megfelelő leszidást, de végül sóhajtva legyintett és lelépett a járdáról, hisz a lámpa zöldre váltott. - Nem az én dolgom, bánom is én mit csinálsz.

Szavai miatt lemondóan megráztam a fejemet és lassan leraktam a földre a macskát. Az azonnal neki is dörgölőzött a lábamnak és hálásan nyávogott egyet. Mosolyogva lehajoltam hozzá és kezemet felemelve óvatosan megsimogattam a fejét. Bundája nagyon puha volt és jó érzés volt, ahogy ujjaim elvesztek benne.

- Soha többé ne csinálj ilyet, értve vagyok ? - néztem sötét szemeibe aggodalmasan, amire egy újabb nyávogás volt a válasz. Lassan felálltam és sajnos a lámpa már pirosra váltott, így sóhajtva kellett rájönnöm, hogy egyedül maradtam. Viszont mikor oldalra tekintettem legnagyobb döbbenetemre NamJoon állt mellettem és átható tekintettel méregetett engem, de nem szólt egy szót sem, habár jól láthatóan mondani akart valamit. Lehet azért nem beszélt, mert voltak körülöttünk, vagy azért, mert nem is akart végül megszólalni, ezt nem igazán tudtam megállapítani. Az viszont valóban meglepett, hogy itt maradt és nem hagyott egyedül. Átváltott ismét a lámpa zöldre, így megindultunk mi is a túloldalra. Úgy tűnt YoonGi sem akarta egyedül folytatni az útját, így ő is csak velünk együtt ment tovább. HoSeok már valószínűleg ott lehetett, de kevésbé volt feltűnő, hogy követtük, ha ennyivel utána érkeztünk meg.

A csöndes kis utcában sétálva néztem az eget és állapítottam meg, hogy hamarosan havazni fog. Sajnáltam ilyenkor szegény állatokat, akik kint rekedtek az utcán és azokat az embereket, akiknek nem volt hol lakniuk. Kicsit magamra emlékeztettek. Nekik sem volt már hova menniük.

- Kérdezhetek valamit ? - bökte meg a karomat gyengéden NamJoon, mire elmosolyodva bólintottam. Suga ugyan nem mutatta, de fél fülével hallgatta a beszélgetésünket. - Hogy haltál meg ? Ha fáj neked erről beszélni, akkor nem kell elmondanod, csak tudod ez a kérdés akaratlanul is felötlött bennem, mikor majdnem elütött egy autó - igazította meg a sálját zavartan, de a kérdést hallva előre néztem és fájó szívvel kiböktem a választ.

- Nem emlékszem rá.

- Nem emlékszel rá ? - lepődött meg a fiú és értetlen arcát látva muszáj volt megmagyaráznom mindezt.

- Kevés dologra emlékszem az életemből. Csak annyit tudok eddig, hogy idol akartam lenni és be is jutottam az SM-hez. Na meg, felismerem már a szüleim és a bátyám arcát is és... Ennyi - halkultam el, ugyanis nem szerettem volna azt is megosztani, hogy Jimint is ismertem. Nekik erről nem kellett tudniuk. Senkinek nem kellett róla tudnia.

- Wow... Sajnálom - mondta halkan NamJoon és arcára nézve valóban sajnálatot véltem felfedezni. Nem szerettem, ha egy ember így érzett velem kapcsolatban, így hevesen megráztam a fejemet és elmosolyodtam.

- Jobb ez így, habár addig nem tudok eltűnni, míg mindenre vissza nem emlékeztem. Főleg a halálomra...

- Milyen kedves dolog - gúnyolódott az egész dolgon Suga, ami miatt értetlenül néztem fel rá. - Már meghaltál, de ahelyett, hogy nyugisan elmehetnél, még itt kell sínylődnöd és visszaemlékezned hogyan is haltál meg, majd abban a szörnyű tudatban eltűnsz... Kegyetlen az élet - nézett maga elé sötéten a fiú, majd tekintetét az ég felé vezette. - Nem csak az életben, hanem még azután is szenvedhetsz.

Annyira nem számítottam a fiútól ilyen gondolatokra, hogy résnyire nyitott szájjal bámultam rá és még pislogni is elfelejtettem hirtelen. A legjobban mégis az lepett meg, hogy mennyire hasonlóan gondolkodtunk. Én is szabad perceimben azon elmélkedtem, hogy milyen kegyetlen ez a létezés. Habár mindig pozitív próbáltam maradni és a fiúk előtt nem is mutattam más oldalamat, valójában nem volt olyan pillanat, amikor egyedül voltam, hogy ne jutott volna ilyesmi az eszembe. Min YoonGi, furán okos ember vagy...

- Nem véletlenül vagy te az egyik dalszerző a csapatban - mosolyogtam fel rá, majd átmentem a bejárati ajtón és előre mentem a próbaterembe. Kíváncsi voltam, hogy vajon egyedül mit csinálhatott HoSeok.

Kis keresgélés után rá is akadtam a próbaterembe, ahova belépve azonnal meg is pillantottam a földön fekvő fiút. Mellkasa fel-le emelkedett, miközben feje felé emelt egy fehér lapot és annyira belemélyült az olvasásába, hogy szinte nem is figyelt semmi másra sem. Lassan mellésétáltam, majd lefeküdtem az egyik oldalára és meglestem, hogy mégis mit olvasott ilyen nagyon. A papír tetején vastag betűkkel ez állt : A műtét következményei. Én már eleve ennél az egy mondatnál lesokkolódtam és nem is tudtam tovább olvasni. Az elmémet rosszabbnál-rosszabb gondolatok rohamozták meg és fogalmam sem volt, hogy melyik verzió a helyes. Mégis milyen műtét ? J-Hopenak tényleg ilyen nagy baja van ? Azonnal fel is ültem és a mellkasomat szorítva néztem le a szemét törölgető fiúra. Hát tényleg igaz ? Valóban nem hiába jársz a kórházba ?

- Miért nem mondod el a fiúknak HoSeok ? - kérdeztem halkan és nagy levegőket véve próbáltam lenyugodni, ugyanis a szívem megintcsak rettenetesen hasogatott és azt hittem, hogy már valóban kést döfködtek belé.

Lassan lenyomódott a kilincs, ami miatt J-Hope azonnal felült és a pólója alá dugta a papírt, hogy a belépő emberek biztosan észre se vehessék, hogy mit olvasgatott. Szemét is gyorsan megtörölte és egy erőltetett, de igazán meggyőző mosollyal várta a fiúkat. NamJoon és YoonGi úgy tettek, mint akik épp beszélgettek valamiről, majd tetetett csodálkozással néztek a terem közepén álló táncosra. Hiába nyugtatta meg őket egy pillanatra Hobi mosolya, amint rám tévedt tekintetük, azon nyomban össze is zavarodtak. Hát igen, HoSeok vigyorgott, mint a tejbetök, én meg a halálomat jártam éppen a hihetetlen mértékű fájdalom miatt a mellkasomban. Hirtelen meg is szédültem, ami miatt muszáj volt leguggolnom a földre és megtámasztanom magamat, különben úgy dőltem volna el akár egy zsák krumpli. Ismételten idegen hangok kezdtek betörni a hallójáratomba, ami miatt összemosódott szemem előtt minden és valóban el is terültem a padlón, majd elragadott a sötétség.

„ Mindkét kezem rettentően izzad, ahogy a nagy, fehér emeletes ház előtt állok és megpróbálom rávenni magamat arra, hogy betoljam azt a nyamvadt üvegajtót, ezzel segítve haladásomat a jövendőbeli dorm felé. A menedzser felvitte a nehezebb cuccaimat így már csak rajtam a sor, hogy bemenjek. Nagy levegőt veszek és még jobban magamhoz szorítom a Jimintől kapott pikachu plüsst, majd végre betolom az ajtót. Amint belépek a házba az izgalom átjárja egész testemet és sálamat letekerem nyakamból, hogy kevésbé érezzem azt, hogy megfulladok. Lassan veszem a lépcsőfokokat, még véletlenül sem sietem el az utat, hisz ráérek azért még. Annyira nem kell sietnem. A lépcsők megmászása közben végig azon jár az agyam, hogy vajon miként fognak fogadni leendő csapattársaim, hisz én úgy csatlakozok hozzájuk, hogy még csak gyakornok sem voltam. Engem ebben az egy évben nem csak a debütálásra készítenek fel, hanem egyben ez lesz a gyakornoki időszakom is. Nem értem pontosan, hogy az igazgató miért rak máris be egy csapatba, de elmondása szerint, a tehetségemet figyelembe véve, bőven elég lesz ennyi idő nekem. A lányok pedig a tapasztalatukkal majd a segítségemre lesznek. Ugyan boldog vagyok, amiért az igazgató szerint tényleg rátermett vagyok, én magam ezt nem hiszem el. Kezdésként szívesebben lennék pár évig gyakornok, de ha nem, hát nem.

Megérkezek a fehér ajtó elé, ami tárva nyitva van és beszélgetés foszlányok szűrődnek ki bentről. Nagyot sóhajtva átlépem a küszöböt és cipőmet levéve elindulok a hangok irányába. Eközben elhaladok három bezárt ajtó mellett, amik mögött valószínűleg a mosdó és a szobánk van. Amint elérek a folyosó végére, belépek egy kisebb helyiségbe, ami látszólag konyhaként és nappaliként is funkcionál. Érkezésemre öt lány és a menedzserünk kapja fel a fejét, ami miatt megszeppenve hajolok meg.

- Jung YeJin vagyok, örvendek a találkozásnak ! - mikor felemelem fejemet, időm sincs reagálni, már öten is a nyakamba ugranak. Mindenfelől neveket hallok meg pozíciókat a csapatban, de szinte fel se fogom a boldogságtól és megkönnyebbüléstől, amiért ilyen jól fogadnak. Ha minden napom ilyen vidáman fog telni, mint ez a találkozás, akkor valóban nincsen miért aggódnom. Meglásd Jimin, hamarosan én is debütálok és egy színpadon állhatunk. Addig is remélem, hogy te is keményen dolgozol, hogy még előttem közelebb lehess egy lépéssel az álmodhoz és debütálhass. Nem sokára találkozunk..."

Az álombeli kép hirtelen megszakadt és ismét visszakerültem a jelenbe. Habár egyáltalán nem ott voltam, ahol elájultam. Éreztem, hogy valaki két oldalt fogta a combomat és lépések zaját is hallottam, ami miatt lassú mozgolódásba kezdtem. Mikor szememet kinyitva egy hátat pillantottam meg, ijedten egyenesedtem fel. Engem most elraboltak ?

- Azonnal tegyél le ! - ütögettem a férfi hátát, miközben ide-oda mozgolódtam, hogy ezzel végre megunja szállításomat és elengedjen.

- Ugyan ki rabolna el egy szellemet ? - jött a jogos kérdés a bal oldalamról, ami azonnal észhez is térített és jobban szemügyre vettem a környezetemet. Egy csöndes utcában sétáltunk valamerre, én NamJoon hátán voltam, mellettünk pedig YoonGi sétált.

- Mégis mi történt ? - kérdeztem, ugyanis teljes képszakadás volt az elájulásomtól kezdve minden.

- Hát, elájultál a táncteremben és úgy tűnt nagy fájdalmaid vannak, ugyanis a mellkasodat szorongattad, de aztán egy idő után teljesen elveszítetted az eszméletedet - magyarázta Rap Monster. - És annyi ideig voltál kiütve, hogy már J-Hope is indulni készült és mivel nem akartunk ott hagyni egyedül, így hoztunk magunkkal. Jelenleg egy kávézó felé tartunk, ahol majd Hobi találkozni fog egy barátjával, úgyhogy örülök, amiért felébredtél, mert érdekes lett volna ilyen görnyedt háttal emberek közé menni.

- Köszönöm, hogy elhoztatok, de most már tudok menni - motyogtam zavartan, ami miatt a fiú lassan megállt és finoman lerakott a földre. Valóban úgy bánt velem, mint egy lány, ami megmelengette a szívemet.

- Egyébként én ott akartalak hagyni, de NamJoon erősködött, hogy hozzunk el - szólalt fel saját védelmében Suga és meg sem lepődtem azon, amit mondott. Tulajdonképpen már magamra se vettem. Csak sóhajtva megráztam a fejemet és mosolyogva ránéztem. Ezt az arckifejezésemet látszólag nem tudta hova rakni, így összevont szemöldökkel méregetett engem. - Most meg mi van ?

- Aranyos, hogy félsz tőlem - mondtam és válaszomat hallva NamJoonból kitört a nevetés, míg YoonGi elakadt szavakkal meredt rám.

- Egyre jobban bírlak - vihogott még mindig a fiatalabb és ezt hallva mosolyom csak még szélesebb lett.

- Nem félek tőled - horkant fel a fekete hajú, habár már nem igazán tudta mindezt el is hitetni velünk. - Komolyan, egyáltalán nem félek - bizonygatta továbbra is, de mi már rég nem is figyeltünk rá, ugyanis NamJoon egy kérdéssel fordult hozzám.

- Mitől reagáltál így ? - célzott a próbateremben történtekre, ami miatt ismét felrémlett előttem az, amit HoSeok olvasott és az, amit álmodtam. Mindig boldogsággal töltött el látni, hogy ilyen vidám életem volt, mégis egyben fájt is miatta a szívem, amiért mindezt ilyen könnyen elveszítettem.

- J-Hopenak valami nagyobb baja van - válaszoltam halkan, mégis jól értették, amit mondtam, mivel erre már Suga is abbahagyta a sértődését és megfeszült arcizmokkal nézett le rám. Már Rap Monster sem volt olyan vidám és elkomolyodva figyelte a további magyarázatomat. - Láttam, hogy mielőtt bejöttetek volna a táncterembe, egy fehér papírt olvasgatott, ami valami műtét következményeit írta le. Azt már nem tudtam elolvasni, hogy miről is volt szó, ugyanis elrakta mielőtt még felébredve a sokkból, elolvashattam volna - emlékeztem vissza, mire YoonGi lecövekelt és vállamat megfogva maga elé fordított.

- Biztos vagy benne, hogy jól olvastad ? - kérdezte ijedten és szája széle remegett az elfojtott indulatoktól.

- Igen - válaszoltam halkan, majd a fiú azonnal el is engedett és nagy léptekkel elindult a kávézó felé.

- Mégis mit akarsz csinálni ? - szólt utána NamJoon, miközben velem együtt próbálta utol érni a felbolydult rappert.

- Kiszedem belőle, hogy mégis mi baja van - válaszolta mérgesen és jól tudtam, hogy az kicsit sem lett volna szép beszélgetés, így gyorsan elé léptem, amivel szerencsére megállásra késztettem.

- Nem mehetsz elé ilyen állapotban, azzal csak el fogod ijeszteni - néztem mélyen a szemébe, mire csak gúnyosan felhorkant és megbökte a homlokomat.

- Leszarom, habár nem értem, hogy te miért szólsz bele, amikor semmi közöd ehhez az egészhez és legfőképpen hozzánk. Csak koloncként vagy a nyakunkon, amíg el nem tűnsz, inkább csendben kéne maradnod, hogy ne okozz senkinek se gondot - mondta idegesen és szavai hallatán egyre kisebbnek és kisebbnek éreztem magamat. Hisz igaza van...

- YoonGi ! - szólt rá NamJoon csitítólag, de Suga nem állt le.

- Most miért ? Nincs igazam ? - tárta szét a karját, miközben barátjára nézett.

- De, igazad van - ácsorogtam előtte ökölbe szorított kezekkel, majd fejemet felemelve, minden fájdalmat félre tettem, ami a szívemet nyomta és mélyen a szemébe nézve folytattam. - Ez viszont nem jelenti azt, hogy gyerekes felindultságból neki kéne rontanod a már így is lelkileg ingatag HoSeoknak. Neki most arra van szüksége, hogy mellette legyetek. És oké, oktasd ki, de utána biztosítsd róla, hogy nincsen egyedül, mert neki most erre van a legnagyobb szüksége - fejeztem be, majd elálltam előle és átmentem NamJoon oldalára, hogy még véletlenül se legyek e mellett az alak mellett. Mérges lettem rá amiatt, amiért még mindig úgy kezelt engem, mint egy ártalmas lényt. Nagyon gyerekes egy alak...

Megérkeztünk a kávézóba, ahol elfoglaltunk egy négy személyes asztalt, kicsit távolabb Hobitól és két barátjától. A fiúk rendeltek maguknak egy bögre kávét, én meg inkább visszafogtam magamat, hisz ezek után elég nagy modortalanság lett volna a részemről, ha kérek valamit. Így sem voltak velem túl nagy kedvvel, így inkább nem foglalkoztam most a hasammal és érdeklődve fordultam hátra, hogy megfigyeljem HoSeokot. Úgy tűnt jól szórakozott a barátaival, ami mosolyt csalt az arcomra. Legalább egy kis ideig elfeledkezhet a gondjairól.

- Kérj tőle bocsánatot - hallottam meg az előttem ülő NamJoon hangját, de nem fordultam meg, mivel kíváncsi voltam a beszélgetés további részére.

- Dehogy fogok... Igazat mondtam - válaszolta a fiú, amin csak felsóhajtottam és előre fordultam.

- Én is itt vagyok - tájékoztattam őket, arról, hogy mindent hallok és elmosolyodtam, amikor Rap Monster úgy tett, mint aki éppen az itallapot olvassa, holott már előtte volt a kávéja. YoonGi rám sem nézett, úgy itta tovább a kávéját, amin csak megráztam a fejemet és körül néztem a kávézóban. Barátok, családok, szerelmespárok... Bár egy lehetnék én is közületek. Viszont, ha most nem kerültem volna ebbe az állapotba, akkor vajon ki segítene a fiúkon ? Elgondolkozva visszavezettem a tekintetemet az előttem ülő beszélgető párosra és azonnal melegség költözött a szívembe. Bármi is van, ennek így kellett történnie. Legalább annyi örömöm van ebben a létben, hogy valakiken segíthetek.

////

Sziasztok^^

Ez is egy igen semmilyen részre sikeredett XD De ígérem a következőben már jut is valamire a kis csapatunk J-Hopeal kapcsolatban^^ Azért remélem, hogy élveztétek :D

UI.: Ugye ti is láttátok a Love Yourself előzetesét ? *-* Én már iszonyatosan várom. Főleg, hogy a fiúk végre lányok közelében vannak :D

////