- Elmondod, hogy mégis mi a fene folyik itt? – nézett komolyan Hwarára Minjun.

Azóta már újra a szobában tartózkodtak. Minjun egyszerre volt ingerült és kíváncsi; ingerült, mert csak úgy minden ok nélkül otthagyták őt és kíváncsi, mert tudatosulni akart a történtekről, hiszen nem értette, hogy mégis mi folyik itt. Teljesen összezavarodott és tudatlan volt.

Hwara szintén zavarodott volt.

- V-Valójában én sem vagyok mindennel tisztában... - nyelt egyet, ahogyan fejében újra és újra visszajátszotta Jimin mondatait.

Már tényleg nem tudta, hogy mit higgyen el és mit nem. Persze ez mind abból adódott, hogy Jimin teljesen kiszámíthatatlanná vált. De leginkább a „herceges" eseten akadt fent. Nem tudta, hogy most csak viccből mondta vagy tényleg igaz. Persze annak is tudatában volt, hogy a fiú tömérdeknyi alkohol hatása alatt volt, de mégis: mi van, ha valóban hamis és semmi miatt nem kell aggódnia? De mi van akkor, ha tényleg nem beszélt félre és igaz?

Valóban egy betévedt herceg lenne lovagi álca alatt?

- Ezt mégis hogyan érted? Az előbb futottál le azzal a testvérpárral és azt akarod mondani, hogy semmiről sincs halvány lila fogalmad sem? Nem történt elvileg valami? – zökkentette ki a lányt gondolataiból a fiú, mire az szinte csillogó szemekkel nézett rá:

- Nem tudom pontosan, oké? Le kellett mennünk, mert látták Jimint azzal a lánnyal, ráadásul mind a ketten részegek voltak és úgy kellett őket szétválasztani egymástól... azt hittük, hogy nagyon komoly baj van... - válaszolt, majd körmeit kezdte el piszkálgatni, ahogyan egyenesen maga elé meredt.

Minjun felállt, majd fel-alá kezdett járkálni a szobában.

- Már megint ez a Jimin – sóhajtott fel és megingatta a fejét nemtetszését kifejezve – Miért foglalkozol vele? Attól még, hogy régebben volt valami közötök egymáshoz, nem kell, hogy minden körülötte forogjon... - guggolt végül le a lány elé és két hatalmas tenyerébe vette két apró kezét és úgy nézett rá.

Végül Hwara is vette a bátorságot és visszanézett rá.

- Én itt vagyok neked. Semmi mással nem kell foglalkoznod – nézett meleg tekintettel a fiú a szemeibe, mire az felsóhajtott.

- D-De mi van akkor, ha legközelebb tényleg nagy baj lesz?

A fiú behunyta szemeit és lassan kifújta a bent tartott levegőt, hogy lenyugtassa magát. Mindig is feszült volt, ha Jiminről volt szó. Nem csak azért, mert úgymond „féltette" Hwarát, hanem azét is, mert személyesen is ismerte a fiút, ráadásul mindig is jó barátok voltak, hiszen a két birodalom támogatta egymást.

- Nem lesz baj, hidd el nekem. Ne foglalkozz azzal a fiúval, nincs értelme.

- D-De miért? Tudod, hogy már hányszor keveredett ezek miatt kisebb-nagyobb bajba? Az alkohol csak ráadás volt...

- Nem tud ő olyan nagy bajba keveredni, hidd el.

Hwara szemöldökei abban a pillanatban felugrottak és kérdően nézett vissza a hercegre.

- Ezt mégis honnan veszed?

A fiú felsóhajtva állt fel és ugyan úgy járkálni kezdett.

- Ismerem őt.

- Mégis hogyan? Honnan? – követte a lány a szemeivel.

- Annyi a lényeg, hogy eléggé ismerem őt. Barátok vagyunk – halkult egy kissé el, hiszen egy olyan dolgot kezdtek el boncolgatni, ami hétpecsétes titok lett azóta, hogy Jimin elszökött és idekerült.

- Hogy mi? – pattant fel a lány is és még értetlenebbül követte őt szemeivel – M-Mégis hogyan? Van valami, amiről nem tudok?

A fiú megállt és szembe fordult vele. Kissé félt a következményektől, de már nem volt más választása, hiszen a téma már felvetődött és kifejtésre várt.

- Jiminnel barátok vagyunk. Már azelőtt is ismertem, hogy idekerült. Csak ebben az az eltérés, hogy én tudom, hogy honnan jött, ti meg nem. A sztoriját is simán ki tudom következtetni, hogy miért került ide, hiszen ismerem a családi hátterét.

Egy kisebb hatásszünet után a lány megszólalt:

- Mindent tudni akarok. Most. – nyomatékosította meg az utolsó szót és magyarázatra várva tartotta a szemkontaktust.

A fiú közelebb sétált hozzá és arckifejezése teljesen komollyá változott. Állkapcsa és arcvonásai megfeszültek, miközben sötét szemeivel nézett vissza rá.

- Ő nem az, akinek hiszitek. Nem a semmiből jött, hanem egy másik birodalomból. A birodalom neve Parkcheon, ami nincs is olyan messze innen, csak nagyon el van szigetelve az erdő miatt, ami körülötte terül el. A mi birodalmunk támogatja Parkcheont, ez pedig kölcsönös. Ezért ismerem én őt olyan jól és ezért vagyunk annyira jóban – vázolta fel a helyzetet, majd következett a neheze – Gondolom, hogy valami még nem teljesen tiszta és tudom is, hogy mi. Nyilván azon tűnődsz, hogy mégis hogyan kerültem vele kapcsolatba ezen belül – halkult el még jobban – Ő a hercegük, Hwara – szinte már suttogott.

Hwara alig hitt a fülének. Úgy érezte, hogy Jiminbe vetett utolsó cseppnyi hite is felszáradt, hiszen az illető csak megjátszotta magát eddig. Nem egy sima lovag volt, hanem annál is több. Ráadásul az sem fért a fejébe, hogy ezt mind pont Minjun szájából kellett hallania és nem a valódi érintettjéből.

Az igazat megvallva... mindig is tudta, hogy van valami különleges Jiminben. A viselkedése, a kisugárzása, a kinézete, az ezüstös haja, a hófehér és makulátlan bőre: szinte üvöltött róla a felsőbb rétegbe tartozás és a hercegség. Csak ezeket a lány sohasem vette úgy, hogy tényleg ilyen posztja lenne. Viszont így már minden világos volt számára. De mégis ez az egy dolog visszhangzott a fejében: mégis hogyan hazudhatott egészen eddig mindenkinek? Mégis hogy lehetett eddig ennyire hamis a személyisége?

Arcából az összes létező vér kifutott, szívverése kétszeresére gyorsult és próbálta feldolgozni az előbb hallottakat. Gondolatai csak úgy pörögtek egymás után, még nyugtalanabbá téve őt.

Feszült csend állt be, amelyet hamarosan a lány szakított meg:

- T-Tehát... - remegett meg egy kissé a hangja – E-Ezzel azt akarod mondani, hogy a birodalmunkban él tilosban egy herceg? – dadogott, majd lenyelte a torkában keletkezett gombócot.

A válasz a fiútól csak bólogatás volt. A lány lassan leült vissza az ágyára, miközben végig maga elé meredt és arcára kiült a sokk. Teljesen tudatlan volt a következményekkel kapcsolatban. Csupán csak két dolog között vacillált: tartsa meg a titkot vagy cselekedjen valamit?