Már csütörtök reggel volt. Az idő jobban lehűlt ebben az elmúlt két napban, a fák pedig már tényleg teljesen csupaszok voltak. A napot egybefüggő felhőzet takarta el, de Minjunt még ezek sem tántorította el attól, hogy sétálgasson egy kicsit a palota körül. Amíg Hwara aludt, ki akarta szellőztetni a fejét a zúgó-búgó gondolatoktól – melyeknek nagy része vagy Hwara, vagy pedig akörül a bizonyos fiú körül kavargott, aki újra és újra felkeltette a kíváncsiságát, hiszen nem akarta azt elhinni, hogy valóban az-e, akire gondol.

Már bő 10 perce tartott kisebb felfedezőútja, mikor a közelben hirtelen a lány barátnőjét pillantotta meg, amint a laktanya felé közelített.

Fejében azonnal megannyi kérdés halmozódott fel, amelyek tisztázódásra vártak – persze Jiminnel kapcsolatban. Valóban Ő-e az? Valóban itt katonáskodik? Mégis hogyan került ide?

Lépteit felgyorsította, hogy utol tudja érni a lányt, majd hangosan megszólította:

- Hé, Hyunjae! – indult meg felé, az említett pedig pontosan akkor torpant meg és fordult meg, mielőtt belépett volna a kapun – Bocsi, hogy csak így letámadlak, de lenne pár kérdésem – állt meg előtte, mire az felpillantott rá.

- Mi lenne az? – lépett be a laktanya területére, mire a fiú mellészegődött és immáron egymás mellett haladtak előre.

- Nos, lehet, hogy furcsán hangzik, de... tudod, van az az ezüsthajú fiú előző hétről, aki minél gyorsabban el akart tűnni a szemünk elől...

- Lovag?

- Igen. Tudod, a lovagok edzése után bukkant fel.

- Ó, szóval Jiminre gondolsz! – jött rá azonnal Hyunjae. Viszont belül furcsállta ezt a hirtelen érdeklődést, ráadásul pont az említett iránt.

- Ezek szerint tényleg Jimin a neve! – bólintott a másik eltanakodva, de rögtön meg is rázta a fejét – Na mindegy is... mi a teljes neve? – fojtotta vissza lélegzetét.

- Park Jimin.

- Honnan jött? Mióta lovag? Hány éves? – bombázta le azonnal kérdésekkel, mire a lány hirtelen megállította lépéseiket és szemöldökét felvonva vizslatta arcát.

- Álljon meg a menet! Miért érdeklődsz ennyire iránta?

A kérdezett felsóhajtott és zavartan megvakarta a tarkóját.

- Nem buktathatom le a barátságunkat!

- Öhmmm... tudod csak érdekel, hogy ki ő, mert nagyon oda akartátok hívni hozzánk... - próbált lenyomni valamilyen hazugságot a torkán, ami – nehezen ugyan, de – sikerült.

- Öhmmm... oké...? – indultak meg újra, majd a lány felsóhajtott – Bár elég fura vagy... mindenesetre még nincs lovaggá ütve, tehát egyelőre csak egy tanonc, méghozzá nyár eleje óta. 20 éves, viszont itt már ki is fogytunk az alap információból, hiszen semmi többet nem tudunk róla ezen téren. Nem tudjuk, hogy mégis honnan jött, ami elég furcsa. Ez pedig nagyon titokzatossá teszi őt.

- Tehát... egyik nap csak úgy beállított? Megjelent a nagy semmiből?

- Akár mondhatjuk így is. Kint találták az őrök a birodalom előtti kis erdőnél. Elvileg merénylőnek hitték, ezért behozatták a palotába, hogy kihallgassák. Persze ártatlan volt, a királynő pedig különlegesnek találta és azóta lovag-tanonc. Ezt mind Hwarától és a bátyámtól tudtam meg – azaz Hoseoktól. Ha többet akarsz tudni róla, kérdezd őket.

Fejében kérdések ezrei tisztázódtak, persze még mindig volt rengeteg kivétel. Gondolatok százai özönlöttek át a fejében, amelyek arra késztették őt, hogy még többre jöjjön rá – amely után persze rájött, hogy felesleges. Már így is eleget tudott róla.

- Hmmm... köszönöm! – bólintott, majd megfordult az ellenkező irányba.

- Most meg hova mész? – nézett rá Hyunjae kérdően, mire az egy gyors válasszal lerendezte az egészet:

- Megkeresem. Beszélnivalóm van vele.

- Miért? Azt sem tudod, hogy hol van!

- Ki tudja... talán beleütközök – indult meg azonnal a kapu felé gyors léptekkel, ami miatt Hyunjae már tényleg nem tudta, hogy mit higgyen.

- Ez a herceg meg van teljesen kattanva?

- De mégis miért akarsz vele ennyire beszélni?! – kiáltott utána, mire az a kapunál járva félig hátra fordította a fejét és ugyanúgy visszakiáltott:

- Az legyen az én dolgom! – indult volna tovább... de meglepetés érte.

Két sötétbe öltözött személy állt előtte, akikbe sikeresen belebotlott és összekoccantak. Arcukat csak akkor látta meg, mikor csuklyájukat ijedten lerántották a fejükről és összenéztek. Mikor pedig felismerték egymást – a potyautast kivéve –, azonnal lefagytak.

A másik fiú arcából kiszaladt az összes vér és a szokottnál is sápadtabb lett.

- A fenébe!

- J-Jimin? – dadogott a herceg, de az meg sem mukkant. Csak némán meredt vissza rá, arca pedig egyre vörösebb lett az idegességtől és a felgyülemlő félelemtől.

- Hé, mi folyik itt? – lépett Minjun mellé Hyunjae, aki – ezek szerint – mégis visszafordult, miután megpillantotta azt, hogy a fiú teljesen lefagyva áll a kapu előtt és félig eltakar két sötét alakot – Ti meg mit kerestek itt? Youra, te mi a fenét keresel itt?! – kerekedtek el szemei, ahogyan felismerte az említett személyt.

- M-Mi csak... - kezdte Jimin, de túlságosan is meg volt illetődve ahhoz, hogy folytassa mondanivalóját.

- Te! Azt ugye tudod, hogy ez tilos? – mutatott rá mérgesen Yourára Hyunjae – Már így is elég nagy bajba kerültél, amikor Hoseokkal enyelegtél, ráadásul a palota területén... mi a fenét akarsz itt már megint?

- Khm... a kedves kisasszony most éppen Jimin ágyában akar kikötni... - állt meg közben mellettük az említett személy is, mire mindannyian rákapták a tekintetüket.

- Hát te, oppa? – lepődött meg a húga.

- Hangoskodtatok, ezért nem volt nehéz kivenni, hogy ti vagytok azok... plusz pont akkor léptem ki a teraszra. Mindegy, most nem is ez a lényeg... - rázta meg a fejét – De most komolyan, Youra... miért akarsz ennyire lefeküdni az összes létező lovaggal, aki szembejön veled? Nem volt elég belém kóstolgatni és most Jimint akarod? Chh... nevetséges... - ingatta meg a fejét hitetlenül, miközben maga előtt keresztezte karjait.

- Mégis miért akarnám csak azt tőle? Amúgy is, nem mindegy, hogy ki iránt érdeklődöm? – lett egyre mérgesebb Youra.

- Aha, persze. De Jimin, te sem vagy különb amúgy! Nem úgy volt, hogy te egy másik bizonyos személy után loholsz? – sóhajtott fel Hoseok.

- Mi?! Ez egyáltalán nem igaz! – háborodott fel az említett. Szemei szinte villámokat szórtak, ahogyan társára nézett. Persze azért hálás volt, mert nem említette meg az igazi nevét az illetőnek, de akkor is csalódott benne egy kissé.

- Jimin? – nézett az ezüsthajúra Youra – persze megjátszott dühhel. Hiszen ő csak játszadozni akar vele, nemde? – Ez igaz? – fordult teljesen vele szembe.

- Ne higgy neki! – nézett vissza rá a fiú, megingatva a fejét.

- Na jó, most szépen velem jössz! – ragadta meg hirtelen a lány karját Hoseok , és – valószínűleg – megindult vele a palota felé, miközben az persze hevesen ellenkezni kezdett:

- Hé! Hallod?! Engedj el! Mit csinálsz?! – emelte fel a hangját.

- Szépen bemutatlak újra a királynőnek! – vágott vissza ingerülten a fiú – Egyszeren nem állapot az, hogy zaklatod a lovagokat! – azzal el is tűntek a bokrok között, egyenesen az épület felé tartva.

Egy kisebb hatásszünet után Hyunjae megszólalt, így megtörve a csendet:

- Jimin, te tényleg ezzel a lánnyal akarsz lenni? – kérdezte egy kissé lenéző hangnemben, miközben felvonta egyik szemöldökét.

Persze a kérdezett nem válaszolt, csak egy pillanatra idegesen ránézett, majd lehajtotta a fejét és egy kavicsot rugdosott maga előtt.

- Gyere csak egy kicsit velem! – sóhajtott fel Minjun megtörve a csendet, majd megragadta Jimin alkarját és kivezette egyenesen a kapun, egy bokor takarásában megtorpanva és szembe fordította magával.

- Mit akarsz? – suttogott az ezüsthajú idegesen.

- Hallod? Te mi a fenét keresel itt?! – kérdezte a másik ugyan olyan hangerővel.

- Az legyen az én dolgom!! Nem tartozik rád!

- Legalább egy okot adj!

Az ezüsthajú felsóhajtott és lehajtotta a fejét.

- Elszöktem otthonról...

- Hogy mit csináltál?! Elszöktél?!! Felfogod, hogy ebből mekkora balhé lehet?!!!

- Tudom, oké? Tudom! Nem volt más választásom...

- És ha kiderül, hogy herceg vagy? Mi a fenét fogsz csinálni, ha ebből is baj lesz?

- Nem tudom...

- Na látod? Ez az! Mindig meggondolatlanul cselekedsz! Sohasem gondolsz bele a következményekbe!

Az ezután kialakult csendet egy vékony kis hang törte meg, melynek hallatára maguk mögé néztek, ahol a hercegnőt pillantották meg, aki kissé ijedt volt.

- Oppa! – indult meg feléjük, mire Jimin legszívesebben eltűnt volna a föld felszínéről – Oppa, te mit csinálsz itt? Tudod, hogy menyire megijedtem, amikor nem találtalak sehol sem? – állt félig az említett mögé, viszont mikor megpillantotta az ezüsthajút, azonnal elszótlanodott és érezte, ahogyan arca lassan égni kezd – Sz-Szia, Jimin! – dadogott. Szinte alig tudott a szemébe nézni.

- Szia, Hwara! – vakarta meg zavartan a tarkóját, miközben lehajtotta a fejét. Szíve azonnal felgyorsult az érzelmek és lebukás félelme miatt – Öhmmm... n-nekem mennem kell! – azzal olyan gyorsan elsétált, amilyen gyorsan csak tudott. Minél előbb el akart tűnni a szemük elől.

Minjun most már tényleg nem értett semmit sem. Vajon Jimin mit titkol ennyire? Miért viselkedett olyan furcsán? Miért pont ebben a birodalomban kötött ki és miért érzi azt, hogy kissé idegenkedik mindenkitől? Miért... várjunk csak, mitől lett annyira vörös Hwara arca?

Szemöldökét felvonva vizslatta leendő hercegnője arcát, az pedig próbálta kerülni a szemkontaktust. Még mindig kellemetlenül érezte magát az előbbi szituáció miatt.

- Mitől lett ennyire vörös az arcod?

A kérdezett megrázta gyorsan a fejét, hogy a fölösleges gondolatok kiszökjenek fejéből és tisztán tudjon végre gondolkodni – kevesebb-nagyobb sikerrel.

- Öhmmm... cs-csak nagyon hideg van... gyere, menjünk be! – remegett meg kissé a hangja, majd meg is indult a palota bejárata felé, meg sem várva Minjunt, aki totális értetlenséggel nézett utána.

- Mi a fene folyik ebben a királyságban?

Ilyeneken elmélkedve indult meg utána. Viszont félúton egy olyan gondolat és kérdés ötlött fel benne, amit azonnal tisztázni akart. Ráadásul ahogyan megpróbálta magában elemezni a két fiatal testbeszédét: valami teljesen egyértelművé vált számára – együttvéve a Hoseok szájából elhangzott bizonyos mondattal, ami Jimint vonta kérdőre. Ez pedig felidegesítette őt és sokkal határozottabb és gyorsabb léptekkel loholt a lány után.

Hwara már a szobájában tartózkodott. Az asztala előtt lévő szék háttámlájának támaszkodva meredt maga elé, még mindig enyhén piros arccal és a Jiminnel kapcsolatos butus gondolatait kergetve, hogy utána kiűzhesse őket a fejéből. Nem akart rá koncentrálni, nem akart rá gondolni. Tiszta elmét akart.

Az ajtó hirtelen kicsapódott, mire megugrott és hatalmas szemekkel kapta tekintetét az előtte álldogáló, feszült Minjunra. Olyan volt akár egy bomba, ami bármelyik pillanatban felrobbanhat.

A fiú megindult felé, mire az reflex szerűen ellépett a széktől és hátrálni kezdett mindaddig, amig háta a falat érintette és már nem volt több hely számára. Ez nagyon megijesztette.

A fiú már előtte is termett és idegesen vizslatta arcát, az pedig kezdett bepánikolni a várható következményektől.

- Van valami közöd ahhoz a fiúhoz?