Közel két hét telt el Jimin érkezése óta. A fiúnak nem volt igazán ideje körbenézni a városban, hiszen azonnal beleavatták a lovagi dolgokba. Sok mindent kellett elkezdenie megtanulni. Lovaglás – amit már valamilyen szinten tudott eddig is –, fegyverhasználat, a megannyi szabály és a megfelelő tiszteletadás – amit már eddig is tudnia kellett hercegként. Ugyan sokszor méregette a többi fiú furcsa külseje miatt, de ezzel próbált nem foglalkozni. Mondjuk sokszor érezte magát kellemetlenül, amit szerintem mindenki így tett volna, ha folyamatosan szem előtt tartották volna a kinézete miatt.

Az egyik lovaggal kellemes beszélő viszonyba keveredett, ami megnyugtatta őt. Hiszen a kezdeteknél félt attól, hogy senki sem fog vele szóba elegyedni.

A fiút Jung Ho-seoknak hívták. Egy 23 éves, előkelő családból származó lovag volt. Mindig mosolygott, de olyannyira, hogy azzal bárki napját be tudta aranyozni csupán pár másodperc alatt. Ő volt a hadsereg nagy kedvence. Életvidám volt annak ellenére is, hogy az életét kockáztatta ugyanúgy, mint a társai. Na meg a külseje is figyelemre méltó volt. Sötétbarna haj, mandula alakú, szintén barna szemek, gödröcskék és aranyos mosoly. Magas termet és izmos karok, férfias kezek és széles váll. Kétség sem fért ahhoz, hogy sok lány szemezgetett már vele.

Viszont a fiúnak volt egy különleges kapcsolata, amely már nem egyszer váltott ki irigységet és féltékenységet az emberekből. Hiszen ki nem lenne népszerű a lakók körében, ha egy felsőbbrendű lánnyal is jóban lenne?

Két hét kemény munka után a lovagok kaptak két pihenőnapot, ami szinte megváltás volt számukra. Hát mégis ki nem merülne ki azok után, hogy nehéz páncélzatban lovagol és újabb és újabb gyakorlatokat hajt végre a nyári forróságban? Mindez pedig két héten keresztül egyhuzamban nagy megpróbáltatás volt.

Így hát a pihenőnapot kihasználva Hoseok elvitte Jimint a városba sétálgatni, hogy bemutathassa neki a birodalmat. Sok mindent megmutatott neki és eközben minél többet tudtak meg egymásról, annál jobban feloldódott a hangulat. Persze Jimin mindvégig titkolta azt, hogy ő valójában egy herceg, hiszen félt attól, hogy ebből bármilyen vita is kitörhet. Egyszerűen csak el akart vegyülni a tömegben és elengedni minden problémát.

A délelőtt gyorsan elszaladt, a két fiú pedig úgy döntött, hogy inkább visszasétál a palotához, amelynek közelében viszont megláttak egy lányt, aki a szökőkút melletti padon ücsörgött. Fekete haja oldalra be volt fonva és barna szemei szinte ragyogtak. Ajkai kellemes rózsaszín színben festettek, ami tökéletesen illett világos bőréhez. Hosszú ruhája sötét színekben pompázott, melyen belül főleg a fekete, fehér, és a lila dominált. Fekete lovaglócsizmájával unottan rugdosott egy kavicsot, kezével – amit egy csipkés kesztyű fedett – egy nagy fekete fríz lovat tartott magához közel, az állat pedig nem mesze tőle legelte a friss zöld füvet. Hosszú, fekete, hullámos sörénye oldalra omlott, fekete szőre pedig szinte csillogott a napfénytől. Fehér izzasztója szinte világított a sötét állaton.

Jimin azonnal meg is kérdőjelezte, hogy kicsoda is.

- Hát ő meg ki?

A kérdésre felfigyelve Hoseok azonnal az ismeretlen személyre kapta a tekintetét, majd miután rájött arra, hogy kicsoda is ő valójában, elmosolyodott, amellyel jól láthatóvá váltak aranyos kis gödröcskéi.

- Az a lány? Ő a húgom.

- És mit keres itt a palota környékén? Tudtommal ide csak lovagok és az uralkodók jöhetnek be, nem? – értetlenkedett Jimin, miközben megindultak a lány felé.

Hoseok kuncogott.

- Hyunjae kivétel. Ő jóban van a hercegnővel – sóhajtott fel – Neki van engedélye rá.

- Most már érthető – bólintott Jimin. De csak pár másodperc után jutott el a tudatáig, hogy mit is mondott a társa – Várj! H-Hogy mi? – kerekedtek el szemei – Hercegnővel?

Az idősebbik felnevetett egy kissé, majd átkarolta a vállát.

- Bizony, Jimin. Hercegnőnk van – vigyorgott.

- Édes istenem... - túrt bele a fiatalabbik a hajába, miközben újra és újra elhangzott a fejében az a bizonyos szó. Hercegnő.

Hoseok persze azonnal észrevette a reakcióját és furcsállva vizslatta az arcát.

- Valami baj van?

Jimin megrázta a fejét és tovább sétált barátja mellett.

- S-Semmi... - nyelt egy nagyot.

- Nagyon furcsa vagy nekem... - kételkedett a fiúban Hoseok – Mindegy, erre majd még visszatérünk – sóhajtott fel és rámosolygott a húgára, aki közben észrevette őket – Szia, Hyunjae!

- Szia, oppa! – állt fel a lány és eléjük sétált, mire a ló követte őt és szorosan mellé szegődött. Tekintete az újoncra tévedt és egy nagy mosoly ült ki arcára – Hát te meg kicsoda vagy?

- Park Jimin – hajolt meg a kérdezett, mire az előtte álló kuncogott.

- Jung Hyunjae – viszonozta a tiszteletadást a lány is, mire Jimin illedelmesen nyomott egy csókot a kézfejére. Ez persze megpirongatta a lány arcát, hiszen ennyire különleges fiút még életében nem látott.

- Hogy-hogy itt vagy Knighttal? – szólalt meg a bátyja.

- Hwarát és Snowyt várom – sóhajtott fel – Megbeszéltük, hogy elmegyünk egy kicsit lovagolni, mert már régen voltunk – ahogyan ezt kimondta, máris cipők és paták kopogását lehetett hallani a közelből, mire mindannyian a hang forrása felé kapták a fejüket – Ééés már itt is van – mosolyodott el szélesen Hyunjae.

Egy alacsony és vékonyka termetű lány tartott feléjük. Világosbarna haja hullámokban omlott a vállára, fejbúbján pedig egy díszes, fehér virágkoszorú volt. Éjfekete szemei olyanok voltak, akár két drágakő. Fehér bőre tökéletesen passzolt szintén fehér, gazdagon díszített ruhájához. A kezén egy fehér csipkés kesztyűt viselt. Az oldalán egy nagy, gyönyörű, fehér andalúz lépkedett. Hosszú, hullámos sörénye oldalra omlott. Olyan látványt nyújtottak együtt, mintha egy angyal suhanna a három fiatal felé.

Ő volt maga Joon Hwa-ra, a hercegnő.

Jimin szíve kihagyott pár ütemet és nyelt egy nagyot. Pupillája kitágult és valami furcsa érzés kerítette hatalmába. Vajon tényleg ilyen érzés valakit vonzónak találni?

- Sziasztok! – zökkentette ki gondolataiból a lány aranyos hangja, amint félénken köszönt.

- Szia, Hwara! – vonta karjai közé Hyunjae és Hoseok, viszont a harmadik emberre furcsálló tekintettel nézett rá. De ugyan akkor a csodálat is ott tükröződött a szemeiben.

Miután egy hang sem jött ki a torkán, inkább meghajolt a fiú előtt és igyekezett olyan közel bújni a lovához, hogy eltakarhassa az arcát, ugyanis pipacsvörös lett. Mindig is volt valami furcsa szokása.

Hyunjae és Hoseok kérdőn nézett rá, mire tekintetét kapkodni kezdte közöttük és végre megszólalt.

- A-Akkor mi... megyünk is! – dadogott, és felpattant az andalúzra, lábait az egyik oldalra lendítette, megigazította helyes kis szoknyáját. Megrántotta kissé a kantár szárát, így indulásra bízta a nagy lovat és elügetett, mire a három fiatal értetlenkedve nézett utána.

- Hé, Hwara! Állj meg! – kiáltott utána Hyunjae, majd követve barátnője példáját, ugyanúgy felpattant a lovára és az említett után indult, aki időközben visszafogta sétálásra az ügetést.

Mikor utolérte, azonnal szóvá is tette ezt a furcsaságot, amit művelt.

- Hwara, ez mégis mi volt az előbb? – vizslatta az arcát. A kérdezett viszont nem válaszolt – Hwara!

Az említett felsóhajtott, majd elnézett egy pillanatra oldalra.

- Semmi... - ingatta meg a fejét.

- Aha, persze. Én is ezt mondanám, jó magyarázat... - lette egyre türelmetlenebb Hyunjae – Miért vörösödtél el enny ~ - szakította félbe a mondatát, miután átszaladt egy gondolat a fején, amivel világossá vált számára minden – Te zavarba jöttél miatta! Tetszik neked! – kiáltott fel izgatottan.

- Dehogy is! – tiltakozott a másik – Miért tennék én ilyet? Ismersz, tudod, hogy minden idegen előtt zavarba jövök, elszótlanodok, és hülyén viselkedek... - pillantott barátnőjére.

- Az meglehet, de nem ennyire, mint ő előtte – kacsintott rá az említett.

- Miért tetszene nekem, ha csak most láttam először, ráadásul csak pár másodperce?

- Tudod, Hwara... van egy olyan csodálatos dolog a világon, hogy szerelem első látásra – merengett.

A hercegnő csillogó szemekkel nézett vissza rá, ami talán azért volt, mert ismét zavarba jött.

- Ne is fűzd tovább ezt a mesét, mert ez egyáltalán nem igaz! – ingatta meg a fejét.

- Ó, de még mennyire az! – vigyorgott rá Hyunjae – Ha tudnád, hogy milyen szemekkel nézett rád... olyan tágak voltak a pupillái és olyannyira csillogtak a szemei, hogy azt te el sem hiszed! – gondolt vissza a herceg ábrázatára.

- Az meglehet, de nekem ő nem tetszik! – szólalt meg Hwara határozottan pár másodperc után. Persze belül teljesen máshogy érzett, mint amit mondott. A fiú valójában felkeltette az érdeklődését.

- Ezt meg sem hallottam! – nézett a mellette lovaglóra fenyegetően a fekete hajú, majd kis idő után újra felcsendült a hangja – Hwara szerelmes Jiminbe! Hwara szerelmes Park Jiminbe! – dalolászott, hogy még jobban húzhassa Hwara agyát, amit ugyan az nem mutatott ki, de sikerrel is járt.

- Tehát a neve Park Jimin... - motyogott eltűnődve az orra alatt – Tehát most már ezzel is piszkálni fogsz? – pillantott rá lemondóan, mire az újra rávigyorgott – Aish... - sóhajtott fel, majd tekintetét újra maga elé függesztette – Még nem is ismerjük egymást, de te máris össze akarsz vele hozni...

Eközben Jimin némán sétált Hoseok mellett a lovagi terület felé.

- Szép volt, nem? – szólalt meg hirtelen a barna hajú.

- Hát... eléggé... - vakarta meg a kérdezett zavartan a tarkóját.

- Azt vettem észre... vicces volt, ahogyan azonnal lesokkoltál, amikor megláttad – kuncogott – Amúgy visszatérve arra, ahogyan pár perccel előtte viselkedtél... miden rendben? – fürkészte az arcát furcsállva, mire az felsóhajtott.

- E-Erről nem beszélhetek... - motyogott.

- Miért is? – vonta fel a szemöldökét.

- Semmi... nem rád tartozik... - legyintett és maga elé meredt.

- Ha nem akarod elmondani, akkor rendben van. Nem kényszerítelek rá, nyugi – karolta át a vállát – Bár elég furcsa vagy nekem...

Jimin a nap hátralévő részében a szobájában pihent az ágyán. Hol beszélgetett Hoseokkal – akivel a helységen osztozott –, hol pedig csak elfeküdt az ágyán és gondolataiban elmerülve meredt a plafonra.

Gondolatai folyamatosan a hercegnő felé terelődtek el, aminek egyszerűen nem értette az okát. Hiszen csak pár pillanatra látta a lányt, de az számára: maga volt a varázslat. Mintha teljesen lelassult volna a világ és csak a lány csodálatos képe lebegne maga előtt.

Ismét hatalmába kerítette az a bizonyos furcsa érzés.

- Miért nem tudom kiverni őt a fejemből? Miért történik minden ilyen gyorsan és hirtelen? Hisz' csak ma láttam először, de máris belefurakodik a gondolataimba, miközben felkelti az érdeklődésem és rendkívül kíváncsivá tesz. Csak szeretném őt megismerni és minél több dolgot megtudni róla. Ugyan azt nem adhatom a tudomására, hogy én is az ő cipőjében járok titokban, de szeretném, ha tudná, hogy nagyon kíváncsi vagyok rá és érdekel minden vele kapcsolatos dolog. Tudom, hogy kissé túlzás és sietősre veszem, de ez az igazság. Vajon ez jelenti azt, hogy első látásra... szerelem?