A házban feszült csend uralkodott, ami már-már hátborzongató volt. Hoseok mereven méregette az előtte álló két fiatalt, akik kissé megszeppenve, de ugyanakkor zavarodottan és csakúgy feszülten meredtek vissza rá a következményekre várva.

- Elmagyaráznád, hogy ez mégis micsoda? – törte meg Hoseok hamarosan a csendet, miközben egyenesen Jiminre vezette a tekintetét, válaszra várva.

- H-Hoseok... te meg m-mit keresel itt? – vakargatta meg zavartan a tarkóját a kérdezett.

- Én kérdeztelek előbb – nyomatékosította meg szavát – Mit műveltek itt?

- Én csak el akartam őt ide hozni, mert tudod... hát... - nem tudott többé megszólalni. Félt bevallani az alakulóban lévő kapcsolatát.

- Sejtem, hogy miről van szó... - sóhajtott fel társa – De akkor is: ezzel? – bökött hitetlenkedve a lány felé, mire Jimin ideges lett és feszülten kifújta a levegőt, miközben arcvonásai megkeményedtek és szemeivel szinte villámokat szórt.

- Egy: ő nem egy tárgy. Kettő: ő csak egy lány, nem értem mi a különösebb bajod vele.

Hoseok hitetlenül felkacagott, majd rámutatott Yourára és egyre idegesebb lett az említett jelenlététől, hiszen a régi emlékek még mindig nem hagyták nyugodni.

Lassan rá is vezette tekintetét a lányra, akinek szinte az arcára volt írva a tiltakozás.

- Neked aztán van bőr a képeden azok után idejönni...

Egyszerre lett Youra tekintete szúrós és Jiminé zavarodott, ennek következtében pedig persze beállt az a kínos csend, amikor egy mukkanást sem lehet hallani az egész házban – igen, szó szerint.

Hwara eközben türelmetlenül várakozott az épület mellett, hiszen kezdett kissé fagyos lenni az idő és ezt nem viselte valami jól. Didergett, ajkai ellilultak, öltözéke pedig egyre jobban átázott a zuhogó esőtől.

- Öhmmm... - törte meg a kialakult csendet pár percen belül az ezüsthajú – Mik után? – kapkodta értetlenül a fejét kettőjük között.

- Ó, meg sem említette neked? – sajnálkozott Hoseok fej rázva – Ismerem én ezt a lányt... volt egy időszak, amikor velem is játszadozott... ajánlom, hogy most azonnal szabadulj meg tőle, különben később csúnyán meg fogd bánni ezt az egészet! – nézett szeme sarkából az említettre, hogy láthassa a reakcióját, ami sejthető volt: rettenetesen mérges és feszült volt.

- Youra... azt hiszem beszélnünk kell... - ragadta meg Jimin a csuklóját és már ki is mentek a házból, egyenesen a laktanya kapuja elé.

Amint kicsapódott az ajtó, Hwara azonnal levágta magát a fűbe, miközben lélegzetvétele váratlanul felgyorsult és kissé rémülten meredt maga elé, így várva azt, hogy a két fiatal elmenjen a közeléből. Mikor pedig ez megtörtént, követte őket, majd ismét elbújva vizslatta őket, amikor megálltak és szembe fordultak egymással. Lélegzet visszafojtva várakozott.

- Youra... ez igaz, amit Hoseok mondott? – sütötte le szemét Jimin.

- Nem, oppa, semmi sem igaz! – fakadt ki a kérdezett – Sohasem tennék ilyet!

- Valóban? – vonta fel a másik a szemöldökét.

- Igen! Biztos összekever valakivel! Mert hogy nekem semmi közöm nincs hozzá, az biztos! – kezdte el szimulálni a pityergést, ami persze Hwarában azonnal felnyomta a pumpát.

- Tehát nem csak egy hülye játékként kezelsz? – hajolt közelebb a lány arcához, mire azt persze belülről szinte szétvetette az öröm – hiszen újra észrevette egy lovag, nemde?

- Nem, oppa, nem! Eszem ágában sem lenne átvágni akárkit is! – szipogott – ami persze ismét csak megjátszott volt.

- Megfogadod? – lehelte majdnem ajkaira a fiú, de még időben visszafogta magát és kissé eltávolodott tőle – amit persze a lány nem nézett jó szemmel. De mégis mire számíthattunk Kim Yourától?

- Igen, oppa! – bólogatott a kérdezett.

- Remélem is, hogy nem igaz az, amit Hoseok mondott, mert ha igen, balhé lesz... most pedig menj haza, mert rossz az idő itt kint!

A két fiatal szétvált egymástól: Youra hazaindult, Jimin pedig vissza a házba: persze ez sem ment zökkenőmentesen.

Mivel hűvös volt az idő és zuhogott is az eső: Hwara didergett és teljesen átáztak ruhái. Erre pedig még az is rátett egy lapáttal, hogy pont akkor kellett tüsszentenie kettő nagyot, amikor Jimin belépett a kapun.

- A fenébe!!!

A hangra a fiú azonnal felkapta a fejét és szemeivel bőszen keresgélni kezdett a hang irányában, majd lassú léptekkel megindult – méghozzá ahhoz a bokorhoz, amely mögött Hwara rejtőzködött.

- Van ott valaki? – kérdezte hangosan, mire a lány adrenalinszintje szinte az egekbe szökött és remegve bújt egyre jobban a bokor tövéhez, hogy ne bukjon le – ami persze balul sült el.

Jimin egyre jobban közelített.

- Bárki is vagy, add meg magad! – majd egyik pillanatról a másikra hirtelen kettéválasztotta a bozótot, így sikeresen rálátást nyert Hwarára, aki rémülten kapta fel rá a tekintetét és próbálta tartani a tisztességes távolságot – Hwara?

Tekintete abban a pillanatban lágyult el és lett aggódó, ahogyan felismerte őt. Kitágult szemekkel meredt a lányra, miközben közelebb került hozzá – de persze az tartani akarta a távolságot. Nem akart közvetlen közelében lenni, hiszen azon kívül, hogy lebukott: félt tőle.

- Te meg mit művelsz itt? Zuhog az eső! – suttogott, majd határozottan megragadta a lány csuklóját, hogy felállítsa őt. Ezután lágyan kisimítgatta arcából nedves tincseit és orcáit két keze közé fogva nézett a szemébe – Miért vagy itt kint? – vizslatta íriszeit, amelyek ezúttal apró könnyekkel teltek meg, a lány pedig szipogni kezdett. Két kis kezével megragadta a fiú csuklóit és lehámozta magáról kezeit, majd remegő ajkakkal és lábakkal hátralépett egyet, miközben még mindig tartotta a szemkontaktust.

- Hagyd. El. Yourát! – nyöszörgött, majd meg sem várva a másik reakcióját: átvágott a bokrok között és elfutott a palota irányába, ahova hamarosan be is tért. Ázottan és megszakadva.

Jimin csak állt ott, maga elé meredve. Köpni-nyelni sem tudott Hwara szavai hallatán.

Zavarodott és ledöbbent volt. Nem tudta, hogy a lány honnan tudhat erről az egészről. Nem tudta, hogy mi a fenét keresett ott ilyen zuhogó esőben, ráadásul pont a bokrok között – erre viszont volt egy tippje. Nem tudta, hogy miért javasolta ugyan azt a dolgot Hoseok és Hwara is. De a fő kérdés pedig az volt: Hwara mégis honnan ismeri Yourát?

Gondolatok ezrei cikáztak a fejében, miközben elindult a ház felé.

- Honnan tudhat Hwara Youráról? Talán... kihallgatott volna? Vagy talán követett? Mindvégig mellettünk volt? Egyáltalán honnan ismeri őt? Egyszerűen nem találok szavakat. Nem értem ezt az egészet.

Ezekkel a gondolatokkal tért be a házba, ahol már csak egy alvó Hoseokot talált, aki a fal felé fordulva szuszogott saját ágyán: hiszen az idő már jócskán késő-délután felé közeledett, ráadásul csak mostanában ért haza, mert egész nap elfoglalt volt.

Jimin eldőlt az ágyán, kezeit és lábait kényelmesen szétvetette, majd felsóhajtva meredt a plafonra, miközben még mindig az ügyön tűnődött.

- Talán lenne Yourának valami köze a családhoz és ezért ismeri Hwara? De... nyilvánvaló, hogy felismerte őt, nemde? Hiszen látott minket együtt a bálban... aish! Ha nem kezdtem volna el beszélgetni Yourával és nem féltékenykedtem volna agyon magam azon a napon, most minden a legnagyobb rendben lenne! Megbántam az egészet. Voltam olyan idióta, hogy gondolkodás nélkül cselekedtem és nem vettem észre, hogy közben mit veszítek ezzel.

Átfordult az oldalára egy újabb sóhaj kíséretében, így most már ő is a fallal szemezett.

- De... mit tehettem volna? Hisz' Youra egy nagyon szép lány. Teljesen elcsábított és napról-napra elcsavarja a fejem. Olyan jelleggel toppant be az életembe és mindennapjaimba, akár egy hullócsillag, és úgy vonz magához, akár egy mágnes. Nade itt jön az a bizonyos kétes helyzet, amit elég is csak úgy bemutatnom, hogy Hwara és Youra. Két csodálatos lány: olyanok, mint tűz és víz – mint ég és föld. Mind a kettőjükhöz van valami közöm, mind a kettőjük egy kész csoda. Míg Youra nőies, erős, és merész, addig Hwara kislányos, gyenge, és ártatlan. Egy igazi kis pöttöm gyönyörűség. A fő kérdés pedig: kivel legyek? Egy bevállalós, már-már kész nővel, vagy egy lolitával, aki már csak a puszta létezésével és jelenlétével megmelengeti a szívem? De itt van egy bökkenő: ugyanis lehet, hogy maga a hercegnő sohasem lesz az enyém, hiszen neki már megtalálták a párját, Minjun herceget – akit nem mellesleg személyesen ismerek. Aish... sohasem akartam ilyen helyzetbe kerülni – bár úgy látszik, hogy egy hónap alatt sikerült is. Vajon kivel legyek? Kiért harcoljak? Vagy talán csak sodródjak az árral és lesz ami lesz?