Hoseok – ahogyan ígérte – rövid idő után fel is sietett a lány szobájához. De amint a nyitott ajtón keresztül bepillantott: a szíve szakadt meg a látványtól.

Hwara az ágyon ült, összekuporodva, teljesen a falhoz húzódva. Pár papírzsebkendő körülötte hevert, ő maga pedig könnyeit folyatva szipogott.

- Hwara... - szólította meg halkan Hoseok, miközben a szobába belépve becsukta maga után az ajtót.

A szólított összerezzenve nézett fel rá könnyektől fátyolos szemeivel, miközben összébb húzta magát.

A fiú felsóhajtva foglalt helyet mellette, majd közel húzódott hozzá.

- Hwara... ne sírj, kérlek! – nézett rá, mire az nagy nehezen megszólalt:

- M-Megijesztett... - szipogott – A-Annyira megijesztett... - remegett meg ismét a hangja, mire ismét Hoseok karjaiban találta magát, aki lágyan magához szorította.

- Ne sírj, Hwara... - motyogta a hátát simogatva, de az persze remegett, mint a nyárfalevél. Úgy érezte, hogy nem tud többé Jimin szemébe nézni. Nem volt elég az, amit a bálon látott, még ez is rátett egy lapáttal, hisz'... Jiminből sohasem nézte volna ki azt, hogy leáll vele ordibálni, mint akit teljesen kicseréltek. Még sohasem látta őt ennyire dühösnek, követelőzőnek és agresszívnak. Ráadásul ez az egész csak egy félreértés volt... abba pedig még belegondolni sem mert, hogy mennyire reagálna durvábban az olyan helyzetekre, amelyek nem félreértések, hanem színtiszta igazságok...

- E-Ez mára nekem sok... - szipogott tovább.

- Nyugodj meg. Nincs semmi baj. Itt vagyok, nincs mitől tartanod – csitítgatta tovább Hoseok, mire az azonnal eltávolodott tőle és feldúltan nézett szemeibe.

- Már hogyne lenne baj? – emelte fel a hangját – Nem elég, hogy a bálban beszélget egy lánnyal, most meg ez? Hát hogyne lenne baj?! – fakadt ki.

A fiú elkerekedett szemekkel és döbbent arccal nézett vissza rá.

- Várj... h-hogy mi? Egy lánnyal?

A kérdezett reszketve felsóhajtott, majd már nyugodtabban válaszolt:

- L-Láttam őt a bálban beszélgetni egy lánnyal... - remegett meg hangja – Egész jól elcsevegtek... eléggé lehetett látni, hogy nagyon élvezik egymás társaságát... - túrt bele remegő kezekkel barna hajába.

Hoseok valamilyen oknál fogva azonnal sejtette, hogy kivel is láthatta őt Hwara együtt. Már attól is a hideg futkosott a hátán, ahogyan felidézte maga előtt azt a bizonyos lehetséges személyt a hozzá kapcsolódó emlékeivel együtt.

- Hogy nézett ki? – nyelt egy nagyot.

- Öhmmm... - szedte össze a kérdezett a gondolatait – Elég magas lány volt hozzám képest és teltebb is... hosszú barna haja volt, nőies arca, és ha jól láttam, sötétbarna szemei. A bőre pedig sápadtabb és fehérebb volt.

- Azt hiszem ő az...

- Kim Youra... - motyogta az orra alatt alig hallhatóan a fiú, miközben maga elé meredt.

- Hmmm? – kapta rá vissza a tekintetét a másik.

- Kim Youra – sóhajtott fel, ezentúl hangosabban beszélve – Emlékszel arra a lányra, aki mindig mellettem akart lenni és nagyon be akart nálam vágódni csupán csak azért, mert katona vagyok, és sikerült is neki, majd teljesen összetörte a szívem? – nézett vissza a mellette ülőre komolyan, mire az eltűnődött.

- Rémlik valami... - szipogott még mindig a kérdezett. Pár másodperc múlva pedig hirtelen leesett neki, hogy kiről is van szó, ami szinte sokként érte őt – A-Az a lány... te jó ég, ő volt az! – kapta szája elé egyik kezét.

- Figyelj... - fordult teljes testtel felé Hoseok – Ez így nagyon nem oké. Ebből nem fogunk tudni könnyen kimászni.

Az ezután kialakult 1-2 perces csendet Hwara törte meg:

- Most mi legyen? – nézett a mellette ülőre rémülten.

- Nem tudom... - ingatta meg gondterhelten a fejét a kérdezett – Nem tudom, de valamit kell tennünk ez ellen. Ha Youra elcsábítja Jimint, nincs menekvés egykönnyen. Ez a lány szinte bármire képes. Addig képes játszadozni, ameddig nem kerül komoly bajba. Tudod, hogy már a poklot is megjáratta velem, mert sikerült becserkésznie a hülye párkapcsolatos őrültségébe. Mindenáron népszerű akart lenni, főleg azért, hogy dicsekedhessen a „lovag-barátjával", aztán együtt töltsük az éjszakákat. Azzal a pár alkalommal pedig el akarta érni azt, hogy mindennél jobban szeressem őt, miközben folyamatosan átvágott... de én hülye hittem neki. Hittem neki és be is dőltem neki – emlékezett vissza arra a szörnyű időszakra, mikor Yourát a barátnőjének tudhatta – Hwara, ez a lány őrült. Semmiképpen sem akarom, hogy Jimin is beleessen ugyanabba a hibába, mint én.

Teltek-múltak a napok: de Hoseok és Hwara folyamatosan ezen az ügyön dolgozott. Mindenképpen meg akarták állítani Yourát. Egyre többször látták Jimint kimenni a városba, amely egy idő után felvillanyozta őket és nagyon felkeltette kíváncsiságukat, ezért megpróbálták mindenhova követni őt – persze együtt, egymás mellett. Rejtőzködtek, információkat szereztek, és egyszer sem buktak le, hiszen okosan cselekedtek a cél érdekében.

De ez a nap más volt, ugyanis Hoseok nem ért rá a szokásos kis akciójukra, ezért Hwara magára maradt és úgy döntött, hogy köröz egy kicsit a barakk körül, hátha szembesül valami olyan dologgal, ami szükséges lehet a cél eléréséhez, vagy csak valamennyivel többet tudhat meg Youra Jiminnel folytatott kapcsolatáról.

Az eső szemerkélt, az ég borult volt a gyülekező sötét felhők miatt, amely azt sugallta, hogy fél- vagy egy órán belül kezdetét veszi egy felhőszakadás. De Hwarát ez jelen esetben kicsit sem izgatta, hisz' túlfűtött kíváncsisága megállíthatatlanul vitte előre. Minél tájékozottabb akart lenni ebben az ügyben.

Lassan már a város utcáit rótta, mikor az egyik ház előtt megpillantott egy sötét alakot – aki minden bizonnyal csupán csak a kabátja miatt volt fekete. Várakozott az ajtó előtt és egy szál nagy és szép virágot szorongatott a kezében, ami furcsa módon megdobogtatta Hwara szívét. Ó, pedig ha tudná, hogy ki is lapul a kapucni alatt...

Alig telt el pár perc, máris nyílt az ajtó és egy lány lépett ki rajta, mire a hercegnő ijedtében lebukott egy közeli bokor mögé és az mögül pillantott ki, hogy jobban szemügyre vegye őket.

Nem telt bele egy percbe sem: Hwara azonnal felismerte a lányt és ezáltal szembesült fejben a fiú kilétével is: Youra és Jimin volt az.

Ahogyan látta, hogy a két fiatal szoros ölelésbe vonja egymást miután a fiú átadta a virágot, hevesen dobogó szívvel bukott le újra és húzódott a bokor takarásába. Kihallgatta a beszélgetésüket, majd mozdulatlanul várta ki, hogy elhaladjanak a közeléből. Mikor pedig ez is megtörtént, újra kipillantott a bokor fölött és lélegzet visszafojtva nézett a két sötét alak után – hiszen közben Youra is felvette a jellegzetes rejtőzködési módot egy hosszú fekete kabáttal.

Az eső közben jobban rákezdett, Hwara pedig lopakodva követni kezdte a két fiatalt, miközben próbált semmi zajt sem csapni, hiszen ebben a – már-már ijesztő – csendben bármikor lebukhatott. Nagyon kíváncsi volt arra, hogy mégis hová mehetnek és miben mesterkedhetnek.

Alig pár perc séta után hamarosan átlépték a palotához vezető kaput, mire Hwara azonnal tiltakozni kezdett magában ez ellen.

- Hát ez meg? Ide tilos lakóknak ilyen szabadon bejönni! – utalt Yourára.

Végül inkább ahelyett, hogy bármilyen jellel is tudatukra adta volna, hogy márpedig ez erősen sérti a szabályzatot, inkább nyugton maradt és tovább követte őket, hiszen eszébe jutott az, hogy mégis milyen cél érdekében kutakodik és kémkedik utánuk.

Hamarosan már a laktanya kapuját is átlépték, egyenesen Jiminék háza felé vették az irányt. De volt egy bökkenő: hiszen Hwara – ezek szerint – az előtte siető fiatalokkal ellentétben észrevette, hogy a házban bizony ég a villany, ami csak egy dolgot jelenthet: társaságuk van.

- Hoseok már biztosan hazaért...

Ahogyan Jimin kitárta az ajtót, azzal a lendülettel ugrott Hwara a ház fala mögé és onnan pillantott ki óvatosan. Várta a következményeket, hiszen tudta, hogy ha ott bent társaságuk van: bizony nem ússzák meg szárazon.

Az ajtó bezárult, a nyitott ablakon keresztül pedig továbbra is kisebb fény vetült Hwara hajára és itt-ott szoknyájára, miközben megcsillantak az esőcseppek és az ég egyre jobban elsötétedett az esőfelhők miatt.

Lélegzet visszafojtva hallgatózott az ablak közelében, hátha kiszűr valami kis információ-morzsát az elkövetkezendő pillanatokból, ami hamarosan meg is történt.

- Ti meg mit kerestek itt? – szűrődött ki Hoseok zavarodott és egyben feszült hangja az ablakon, ami annyit jelentett: bizony ezt nem ússzák meg szidás nélkül.