Isabella képet küldött
Isabella: Szia, Lola! Személyesen akartam megmutatni, de nem bírtam tovább titokban tartani, hogyan is képzelem el Aylát. Remélem tetszik majd.
Isabella: Írj, ha láttad.

***

LolaMay: Szia, Isa!
LolaMay: Profi vagy, itt sírok a kép felett.
LolaMay: Beraktam háttérnek a számítógépemben.
LolaMay: Hihetetlen, de Ayla pont így él a fejemben.
LolaMay: Olyan, mintha kivetült volna a gondolataimból.
Isabella: Úgy örülök, hogy tetszik.
LolaMay: IMÁDOM, nagyon szépen köszönöm, megtisztelve érzem magam, hogy időt és munkát fektettél ebbe a csodaszép rajzba.
Isabella: Ugyan már, én köszönöm, hogy megalkottad Aylát és a többieket.
Isabella: Tervezem őket is lerajzolni.
LolaMay: Annyira aranyos vagy, köszönöm, nem is tudom, hogy tudnám neked meghálálni.
Isabella: Új fejezetekkel, haha!
LolaMay: Rajta vagyok az ügyön.
Isabella: Amúgy ha sikerül, akkor digitálisan is szeretném majd megrajzolni őket, de még nem kaptam meg hozzá azt az új eszközt.
Isabella: Apa azt mondta, csak akkor veszi meg nekem, ha a nyári szünetben két hétig a "nagyszüleimnél" maradok az öcsémmel, ők meg nyugodtan elmehetnek kettesben kirándulgatni.
Isabella: Erősen gondolkodom, hogy inkább összespóroljam a pénzt.
LolaMay: Mennyibe kerül?
Isabella: 2000 dollár.
LolaMay: Hűha, nem semmi.
Isabella: Ja, volt nekem régen, egy régebbi verzió, de Alexandra egész véletlenül leöntötte vízzel, és tönkrement.
LolaMay: Jaj, szegény.
LolaMay: Nem lehet könnyű.
Isabella: Nem bizony, de már csak pár év, és egyetemre megyek, messze tőlük.
Isabella: Addig kibírom valahogy.
LolaMay: Bármiben tudok, szívesen segítek neked.
Isabella: Te csak írj, Lola May, és a valóság máris szebb hely lesz.