MattKing: Most értem haza.
MattKing: Lola May, néha komolyan azt hiszem, engem adoptáltak.
LolaMay: Mi történt?
MattKing: Keith egy idióta, teljesen átszervezte a munkabeosztásomat, pedig már évek óta reggel nyolctól délután négyig dolgoztam.
MattKing: Mostantól délben kezdődik a munkaidőm, és este nyolcig tart majd.
LolaMay: Micsoda?
LolaMay: De miért csinálta ezt?
MattKing: Azt mondta, azért, hogy hatékonyabban menjen a biznisz.
MattKing: De én tudom, hogy azért, mert mostanában veled töltöm a szabadidőmet.
LolaMay: És neki ez mit árt?
MattKing: Féltékeny arra, hogy boldog vagyok veled, ő meg állandóan veszekedik a feleségével.
LolaMay: És ez már végleges?
LolaMay: Nem lehet változtatni rajta?
MattKing: Már nem, mert az én műszakomban az új fiú fog dolgozni, akit múlt hónapban vettek fel.
LolaMay: A másik bátyád nem ellenkezett?
MattKing: Ugyan már, mit érdekli őt?
MattKing: Én mindig is feláldozható voltam...
MattKing: És ha ez még nem lett volna elég, a gyűlés után Keith-nek muszáj volt eldicsekednie azzal, hogy egy kétezer dolláros karórát vett anyának a szülinapjára.
LolaMay: Ne haragudj, hogy ezt mondom, de Keith egy seggfej.
MattKing: Miért haragudnék, hiszen ez az igazság.
LolaMay: Szerintem anyukádnak sokkal jobban tetszik majd a te ajándékod.
MattKing: Minden évben ezt csinálja, hogy megmutassa, ő a leggazdagabb a King fiúk közül.
MattKing: Annyira az apámat látom benne, főleg az utóbbi időben.
MattKing: Szétmegy a fejem, alig látom a betűket a mobilon.
LolaMay: Próbálj meg pihenni egy kicsit, aztán majd hívj fel.
LolaMay: Majd kitalálunk valamit, Matty, ne aggódj.
MattKing: Köszönöm, hogy vagy nekem.
MattKing: Annyira köszönöm, édesem.