28.
LolaMay: Szia! Képzeld, jött egy ötletem a Végtelen sötétséghez. Bár lehet, hogy kissé furának tűnik majd, de azt hiszem, csak így működhet tovább a történet.
MattKing: Szia, Lola May!
MattKing: Végtelen sötétség elvonási tüneteim vannak, szóval hallgatlak.
LolaMay: Jaj, de lehet, hogy ezek után még rosszabb lesz a várakozás...
MattKing: Ne kímélj!
LolaMay: Szóval Ayla megbocsát Jacksonnak. Bemegy a házba, de a szoba, ahová Jacksont zárták üres.
MattKing: Megszökött?
LolaMay: Igen, és Aylának van egy tippje, hová ment...
MattKing: Tudom, tudom, ahhoz a félelmetes öregasszonyhoz.
LolaMay: Matt, te gondolatolvasó vagy.
MattKing: Én csak reménykedtem, hogy az öreglány még benne lesz, nagyon csípem.
LolaMay: Én is, muszáj írnom róla, kiköveteli magának a figyelmet.
MattKing: De Neil nem menne bele abba, hogy visszamenjenek. Túl veszélyes, még akkor is, ha a testvére újabb őrültségre készül.
LolaMay: A legfontosabb szabályt nem lehet megszegni, csak együtt erősek. És Ayla amúgy is érezte, hogy az a hely visszavárja. Mintha kötődése lenne hozzá.
LolaMay: Mintha TÉNYLEG kötődése lenne hozzá.
MattKing: Ó, te jó ég, mert van is!
MattKing: Az asszony említette, hogy a helyet az unokája építette.
MattKing: Talán rokonok?
LolaMay: Jó irányban jársz.
LolaMay: Az emeleti szobában csillagokat festettek a falra...
MattKing: A csillagok!
MattKing: Ayla apja!
MattKing: Ő az öreghölgy unokája!
MattKing: Ayla a dédunoka!!!
MattKing: Azért mondta Aylának, hogy ismerősek a szemei.
MattKing: Tudja, hogy ő az.
LolaMay: Tudja, bizony!
LolaMay: És hasznos információk vannak a birtokában.
MattKing: Jaj, olvasni szeretném, most azonnal!
LolaMay: Még meg kell írnom.
MattKing: Nem bírom ki a várakozást.
LolaMay: Kénytelen leszel.
MattKing: Annyira tetszik, ahogy csavarod a történetet. Kis apró utalások végül sorsokat dönthetnek el.
LolaMay: Köszönöm szépen, sokat jelent, hogy tetszik neked.
MattKing: Igazán nincs mit.
MattKing: Tudom, hogy csak idők kérdése, és valódi könyv lesz belőle.
MattKing: És imádni fogják az olvasók.
LolaMay: Bárcsak így lenne!
MattKing: Így lesz! Bízz magadban, Lola May!
LolaMay: A saját családom sem hisz bennem. Azt hiszik, csak firkálgatok unalmamban. A nővérem nyíltan megmondta, hogy az írásból nem lehet megélni, és a könyvpiac betörhetetlen, ha nincsenek jó kapcsolataink.
MattKing: Ez nem igaz.
LolaMay: Inkább ne is menjünk bele a témába, mert szomorú leszek.
LolaMay: De majd megmutatom nekik, hogy képes vagyok rá.
MattKing: Ez a beszéd!
LolaMay: Köszönöm szépen.
LolaMay: Most mennem kell, megpróbálom felhívni a nagymamámat.
MattKing: Remélem tudtok majd beszélni.
LolaMay: Jó lenne.
LolaMay: Amúgy alig várom a szombatot.
MattKing: Én is, csigalassúsággal telik ez a hét.
LolaMay: Ja, mintha visszafelé mennének a napok.
MattKing: Írj holnap is, hátha így gyorsabbnak tűnik majd!
LolaMay: Mindenképp!
LolaMay: További szép estét neked!
MattKing: Neked is, Lola May!
***
LolaMay: Elegem van ebből a hétből!
LolaMay: És még csak kedd van.
LolaMay: Felrobbanok, Poppy!
LolaMay: Majd írj, kíváncsi vagyok, hogy sikerült a mozi.
***
MattKing: Szia, Lola May!
MattKing: Hogy telt a mai nap?
MattKing: Tudtál beszélni a nagymamáddal?
LolaMay: Szia! Sajnos nem, az ápoló szerint most depressziós időszaka van, nem áll szóba senkivel, így a telefont se vette el, hiába mondták, hogy én hívom őt.
MattKing: Sajnálom. Bízom benne, hogy legközelebb jobb időpontot fogsz ki.
LolaMay: Én is.
LolaMay: Pokoli ez a hét, pedig csak most kezdődött. Imádom a kedves vendégeinket. Hogyan lehetnek ilyen kegyetlenek és idióták az emberek?
MattKing: Mi történt?
LolaMay: Ma nekem kellett felszolgálnom, és kifogtam egy kötekedő házaspárt.
LolaMay: Azt mondták, túl sokáig kellett várniuk az ételre, a nő belekötött abba, hogy ennyi pénzért szebben is kinézhetne a tálalás. A férfi hisztizni kezdett, mert ő nem kért uborkát a húshoz. Azt hittem, csak viccel, még nevettem is, de ő halál komoly arccal nézett rám. Azt mondta, ha befejeztem a gúnyolódást, akkor szóljak a szakácsnak, mert beszélni akar vele. Nem mehettem be, hiszen ő már a következő menüt készítette. Elnézést kértem a kellemetlenségért, és arra kértem, hagyja csak ott az uborkát a tányéron, mire a férfi azt mondta, itt ő a vendég, ő diktálja a szabályokat, én csak egy senki vagyok, ne mondjam meg neki, mit csináljon. Ő ezt nem fogja kifizetni, ha még egy egyszerű kérést sem vagyunk képesek teljesíteni.
MattKing: Hihetetlen, hogy mit képzelnek egyesek magukról.
MattKing: Ó, ha ott lettem volna!
LolaMay: Annyira dühös voltam, hogy már a sírás kerülgetett, a nő arról papolt, hogy ír majd egy jó kis cikket a blogjára, amit rengetegen követnek, hogy még véletlenül se jöjjenek ide mások, és essenek bele abba a hibába, amibe ők.
LolaMay: A főnök a végére ért ki, a férfi azt mondta neki, hogy minősíthetetlen a kiszolgálás és a pincérnő viselkedése a vendégekhez. Nem kérnek belőlünk.
Poppy: Halika! Itt vagyok! Ki volt az az idióta, aki feldühített? Megverem!
LolaMay: Szia, Poppy, csak egy pénzes házaspár, akik azt képzelik, ők a világ urai.
Poppy: Gyűlölöm a pénzes seggfejeket.
MattKing: És a főnök legalább beolvasott nekik?
LolaMay: Engem szidott le, hogy máskor ilyen esetben azonnal őt kell értesíteni, majd ő elintézi.
MattKing: Más munka kellene neked, Lola May.
MattKing: Ők nem érdemelnek meg téged.
LolaMay: Elhúzok onnan, amint lehet, vissza se nézek.
LolaMay: És akkor majd könyöröghetnek, hogy jöjjek be ekkor meg akkor.
LolaMay: Ne haragudj, csak nyavalygok itt, meg sem kérdeztem, neked milyen napod volt?
MattKing: Miért haragudnék?
MattKing: Komolyan érdekelt, mi van veled.
Poppy: Felvidítalak inkább, oké?
Poppy: Jó volt a film.
Poppy: Az ikrek taxival mentek haza.
LolaMay: És te?
Poppy: Én máshova mentem, szivi.
LolaMay: Ben ágyába?
Poppy: Lola May, minek nézel te engem?
LolaMay: Bocsi, azt hittem...
Poppy: A kanapét választottam, haha! Nem az ágyat!
LolaMay: Lefeküdtél Bennel?
Poppy: Aha, igen.
LolaMay: Egy nap ismertség után?
Poppy: Egyszer élünk, nem igaz?
MattKing: Amúgy az én napom túl lassan és túl unalmasan telt el. Mindig ugyanazokat a rendeléseket csinálni, anyagot beszerezi, cégekkel levelezni, reklámozni, néha az agyamra megy már, komolyan.
LolaMay: Miért nem azt csináljuk, amit szeretnénk?
MattKing: Mostanában egyre gyakrabban gondolok erre én is.
Poppy: Mi van? Elnyelt a föld?
LolaMay: Nem, csak egyszerre van megnyitva a chat veled és Matt-tel.
Poppy: Matt, hűha, nem bír ki egy napot se anélkül, hogy beszélgessen veled? KOMOLYAN GONDOLJA!
LolaMay: Ne ordibálj, Poppy.
LolaMay: És ne tereld a témát, mert el kell mondanod, mi a fene történt, hogy Bennél kötöttél ki?
Poppy: A sors odavezetett.
Poppy: Előjött a kis fruska énem.
Poppy képet küldött
Poppy: Most nézd meg, nem aranyos?
LolaMay: Mi ez a szívecske?
Poppy: Tollal rajzoltam a kezemre, meg vagyok veszve.
LolaMay: Azt látom.
Poppy: Nyár van, élvezni kell az életet!
LolaMay: Poppy, te ittál?
Poppy: Persze, hogy ittam, ünnepeltünk apámmal, jó üzletet kötött, és felbontotta azt a drága borát. Azt mondta, hogy ha minden jól megy, karácsonyra vesz nekem egy autót. Nem kell a tragaccsal szenvednem többé.
MattKing: Neked írnod kellene, nekem meg fényképezni.
MattKing: Mindketten azt csinálnánk, amit szeretünk.
LolaMay: Bárcsak ilyen egyszerű lenne.
Poppy: Hétvégén te is akcióba lendülsz majd, édesem.
Poppy: Megvetted már a kellékeket????????
LolaMay: Nem vettem meg semmit, mondtam már, hogy külön szobákban alszunk, semmi nem fog történni. Matt nem azért hívott meg, hogy ágyba vigyen engem, ő egy úriember, Poppy.
MattKing: Köszönöm szépen!
LolaMay: Mit?
MattKing: Hogy úriembernek neveztél.
LolaMay: Annyira ciki vagyok, Poppy!!!!!!!!!!!!!!!!
LolaMay képet küldött
Poppy: Hahaha
LolaMay: Szép, hogy kinevetsz.
Poppy: Haha, sztár vagy, Lolita.
LolaMay: Most mit írjak neki?
LolaMay: Csináljak úgy, mintha semmi sem történt volna?
Poppy: Hahahahahaha
LolaMay: Gonosz vagy.
LolaMay: Majd hívj, ha kijózanodtál.
LolaMay: Azt hiszem, itt az ideje, hogy aludni menjek.
MattKing: Ne érezd magad kínosan, minden oké.
LolaMay: Biztos?
MattKing: Természetesen.
MattKing: Hiszen engem is úgy ismertél meg, hogy félrement az üzenet.
LolaMay: Igen, igazad van.
LolaMay: Túl fáradt vagyok már, hogy rendesen oda tudjak figyelni.
LolaMay: Ne haragudj, mondtam, hogy néha ciki vagyok.
MattKing: Miért haragudnék?
MattKing: Ez az én szerencsém.
MattKing: :)
MattKing: Most jöttem rá, hogy vannak hangulatjelek is. Tök jók!
LolaMay: Én ritkán használom őket, szinte sose.
LolaMay: De legyen, na!
LolaMay: :D
LolaMay: Jó éjszakát!
MattKing: Neked is!
LolaMay: :)
MattKing: :) :)
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top