FELADÓ: [email protected]
CÍMZETT: [email protected]
TÁRGY: Köszönöm
DÁTUM: 2015.06.01. - 06:20

Kedves Matt!

Nem is tudom, mit kellene most írnom, de megpróbálom összeszedni a gondolataimat, mielőtt elmennék dolgozni.
Nincs sok barátom, valahogy fokozatosan lecsökkent azoknak az embereknek a száma, akik a mindennapi életem részei. Tudom, hogy mindenkinek vannak problémái, saját élete, és nem várom el senkitől, hogy én legyek az első helyen, de tegnap valahogy nagyon szomorú lettem. Volt időm elgondolkodni, főleg olyan dolgokról, amikkel eddig nem mertem foglalkozni. És ahogy neked is mondtam, nem maradt más, csak a félelem, és az érzés, hogy az egész világ hátat fordított nekem, hogy egyedül vagyok a szürke falak között, egy olyan házban, ahol a nagymamámat rengeteg öröm érte, ahol felejthetetlen gyermekkora volt apukámnak, és ahol új életet kezdtem, beállva a sorba a boldogságért, ami valahogy nem akar jönni.
Buta voltam, amikor azt hittem, hogy ilyen egyszerű lesz.
Buta voltam, amikor azt hittem, elég lesz egy évet kihagynom a középiskola után, mert ennyi idő alatt gond nélkül össze tudom szedni a pénzt a főiskolára.
Buta voltam, amikor azt hittem, leülök, megírom a könyvet, és már megy is a könyvespolcokra.
Buta voltam, amikor azt hittem, hogy az exem lesz életem szerelme, hogy együtt járunk majd, aztán eljegyez, mert én kellek neki, engem szeret.
És aztán pofára estem, minden lehetséges módon.
De egy jó dolog származik ebből a nehéz időszakból, az pedig te vagy. Ez a furcsa, tévedésből virágzó barátság. És lehet, hogy kinevetsz, amiért ezt mondom, de ennek valahogy így kellett lennie. Máskülönben miért pont egy olyan Matt King kapta volna meg a levelemet, aki itt lakik a közelemben. Ez nem lehet véletlen.
Örülök, hogy beszélgettünk, és annak is, hogy ilyen könnyen ment ez az egész. Olyan dolgokról meséltem neked, amiket másnak egyszerűen nem mertem elmondani, mert féltem, mit gondolnának.
És köszönöm, hogy elmesélted nekem, milyen nehéz a család legkisebb tagjának lenni, és csak remélni tudom, hogy elfogadják végre, hogy már nem vagy kisgyerek.
Amúgy nem is hittem volna, hogy ilyen jó buli az esküvők fényképezése, de most már tudom, hogy a nővérem esküvője volt túl unalmas (kedves Jim sógorom és a családja - ez külön téma, a világ legunalmasabb emberei, nyakig öntve dollár bankókkal)
Köszönök mindent, Matt!
Főleg a végén az idézetet. Most már mindig a te hangoddal fogom felidézni ezt a részt. Tökéletes volt. Hálás vagyok neked!

Lola May

FELADÓ: [email protected]
CÍMZETT: [email protected]
TÁRGY: Re: Köszönöm
DÁTUM: 2015.06.01. - 08:13

Lola May!

Köszönöm, hogy megosztottad velem a problémáidat. Örülök, hogy tudtál róla beszélni, és annak is, hogy könnyebben érezted magad utána.
Nekem is jól esett, hogy őszintén érdeklődtél, és olyan kérdéseket tettél fel, amiket még senki sem. Valahogy hasonló dolgokra ébredtem rá, mint te. Az összes közeli barátom családot alapított, így már szinte sosem járunk össze. A testvéreim szintén a saját életüket élik. Mostanában csak akkor találkozunk, ha összefutunk a folyosón munka közben.
Rengeteg közös van bennünk, jó volt erre rájönni.
Ha szeretnéd, ma is beszélhetünk. Csak csörgess rám és visszahívlak. Bármikor.

U.i.: Édes a hangod, Lola May. Pont ilyennek képzeltem el.