09.01. Később

Elindultam kobolddal a futira. Valaki már volt ott. Udvariasan megkérdeztem, hogy bejöhetünk-e.
A lány (kb köröm beli) kedvesen válaszolt : persze gyertek nyugodtan. Nagyon megörültem. A barátkozás nem az erősségem, de úgy döntöttem, hogy megpróbálom.  
Elindultam a kapu felé, elengedtem koboldot, és leültem a lány mellé a padra.

-Lola vagyok.

-Én Natali, de hívj csak nyugodtan Niának.

-Vannak barátaid?

-Sajnos nincsenek. De foltival jól elvagyok.

-Nekem sincsenek. De arra gondoltam...talán...

És kész. Itt elakadt a szavam. Miért?
Miért nem tudok normális lenni? Miért? De szerencsére ő kisegített.

-Azt akarod mondani, hogy lehetnénk barátok?

-Pontosan.

-Ez remek ötlet.

-Mikor mentek haza?

-Sajnos most.

-Remek én sem akartam sokáig maradni. Mehetnénk együtt.

-Szuper. Melyik iskolába jársz?

-Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium. Te?

-Én is. Merre laksz?

-Dózsa utca 18.

-Én a Kazinczy utca 30.

-Reggel mehetnénk együtt.

-Remek.

-Most mennem kell. Szia Nia!

Tehát már van egy barátom! 😀😀😀😀
Holnap megadom neki a telefonszámom. Talán mégse lesz ojan szörnyű ez az év. 😉