-Már megint késtél.-Mobius mérgesen vonta össze szemöldökét. Loki ajkai huncut mosolyra húzódtak.

-Igen, de csak 12 percet. Szerintm jó úton haladok.

-Jó úton akkor haladnál, ha nem késnél egy percet se.-morogta az ügynök, miközben előkapta a Tempad-ját és ügyködni kezdett rajta valamit. Loki számára ez mindig is egy kész rejtély volt, hogy hogyan is kellene jól hasznélni, ezért szokás szerint ezt is rá bízta az ügynökre. 

-Amúgy hova megyünk?-Mobius a szemeit forgatta. Természetesen nem figyelt. 

-Ha figyeltél volna rám tudnád.-ezzel le is zárta a beszélgetést. Loki dühöngött magában, és legszívesebben partnere orrára hányta volna, hogy nem az ő hibája amiért elvonja a figyelmét. Nem tehet arról, hogy mikor csak megpillantja Mobiust nem tudja levenni szemeit a helye skis bajuszáról, a szemeiről -amik áhítattal figyelik őt, amióta találkozott vele-, az ajkairól, vagy a kezeiről. Loki mély sóhajt hallattott, és egy pillanatra szorosan behunyta szemeit, hogy kiűzze fejéből ezeket a gondolatokat. De akármennyire is próbálkozik, a kép a fejében Mobiusról csak erősődik. 

Az utcán, ahol haladtak szerelmes páeok voltak. 1920 London. Loki igyekezett nem nézni az embereket, miközben Mobius a munkát végezte, amiben neki is segítenie kellene. De hogy is tudna ilyen körülmények között? Ha éppen nem az ügynököt nézi, akkor a párokat, ezzel emlékeztetve őt, hogy Mobius nem lesz az övé... Bár miért ne lehetne...? 

-Mit csinálsz?-suttogta a fülébe. Loki vigyorgott. 

-Gondoltam jobban elvegyülhetünk így.-ezzel Loki megpördült újdonsült fekete szoknyájában.-Ne aggódj, te magad is pazarul nézel ki.-vigyorgott, mire az ügynök gyorsan magára pillantott. Egy fekete öltönyt és fehér ing volt rajta, fekete nadrággal és cipővel. 

-Loki, fejezd be. Meg kell találnunk a problémát nehogy túl késő legyen.

-Akkor siessünk.-ezzel átkarolta Mobius karját és útnak indultak. Lokinak az ajkába kellett harapnia, nehogy elnevesse magát. Mobius egyfolytában őt nézte miközben mentek, csoda, hogy a szemei nem estek ki a helyükről, ahogy a mellkasát nézi. A ruha felső részénél zöld volt, és betekintést nyer dekoltázsába. Loki kedvenc női változata és örült, hogy Mobiusnak is elnyerte tetszését. Bár jobban örült volna, ha férfi alakjában történt volna meg... 

Utazásuk során Loki korántsem végzett Mobiussal. Folyamatosan ugratta és olyan közel áll hozzá mindig, hogy azzal zavarba hozta egyfojtában. Az arca pipacs vörössé vált, Lokinak már az volt a gondolata, hogy ha így folytatódik felrobban a feje. De anyira élvezte! 

A Csínytevés istene, ezennel tovább akart menni. Egy óvatlan pillanatban, megfogta a vállát, és oda hajolva, megcsókolta ajkait. Olyan puha volt, a bajusza pedig csiklandozta az arcát amitől egy paró kuncogást hallatott. Imádta ezt az érzést. 

-M-miért csináltad? Egy újjabb csínytevés?-kérdezte Mobius, lehajtott fejjel.-Ez nem vicces, Loki....

-Te félreérted, én nem-

-Elég! Csak, hagyd abba, és fejezzük be amiért ide jöttünk.

***

Amikor végeztek a munkával és vissza értek a TVA-ba, Mobius elsietett tőle, mielőtt még beszélni tudott volna vele. Loki ideges volt, kezei ökölbe szorult. Mégis hogy merte csak úgy itt hagyni?? 

Az isten gyorsan Mobius után rohan, nem fogadja el, hogy csak úgy faképnél hagyta. 

-Mobius! Várj meg!

-Most nem érek rá, Loki.

-Hallgass meg!-a férfi ideges volt, és legszívesebben most megütné, de igyekszik megtartani hidegvérét. 

-Figyelj, jót szórakoztál haha én is... De ne szórakozz így másokkal...-hanjga halk volt, és Loki egyre rosszabbul érezte magát. 

-Kedvellek! Azt akarom, hogy jól legyél... És még egyszer megakarlak csókolni.-Mobius pislogott. 

-Istenem... Könnyebbé tehetted volna a dolgokat ha csak ennyit mondasz.-mosolyodott el végre a férfi és közelebb sétált Lokihoz.

-Megkaphatom amit akarok?

-isten vagy, nem? Vedd el amit akarsz.-Lokina több se kellett ennél, hogy ismét a férfi ajkait élvezhesse.