-Na jó, esküszöm, hogy nem szökök el többé!-Mobius sóhajtva masszírozta fejét. Szálláshelyükre térve -ami otthonukként szolgál a TVA-ban- az ügynök első dolga volt, hogy a hűtőben a salátáját kereste. Persze, nem volt. Mobius számára már nem is lehetett ez a nap már rosszabb.

-Mobius, ne hagyj figyelmen kívül.-morogta az isten.-Nem lesz több szökési kísérlet. 

-Ugyanezt mondtad előtte is.-sóhajtott ismét, helyet foglalva a nappaliban lévő kanapén. Beletúrt a hajába és hátra dőlt. 

-De ezt most komolyan mondom. Úgy is csak azt teszteltem, hogy mennyit fejlődött a csapat.-vigyorgott Loki, mire az ügynök is elejtett egy kuncogást. Hiába, bármit tesz Loki, huzamosabb ideig nem tud haragudni rá, vagy figyelmen kívül hagyni őt.-És különben is, néha igazán szabadon engedhetnél, a csontjaim mindig elgörbülnek a sok asztalnál való ücsörgéstől, és még az a kettyegő óra is ott van.

-Elég lesz, Loki. Egy kicsit, maradj csendben.-Mobius bér szereti Lokit, viszont nagyon fájt a feje. Hamarosan ismét bekell  mennie Ravonnához, aki majd kérdőre fogja vonni. Már előre fogta szegény fejét. Eközben Loki kacéran vigyorogva állt Mobius elé, kissé lehajolt, hogy szemük egy szemmagasságban lehessen.

-Akkor hallgattass el.-az ügynök egy pillanatra meghökken, de hamar észbe kap, megragadja az istent a nyakkendőjénél és lerántja az ölébe, s megcsókolja. Loki elégedetten helyezkedik az ölében, megnem szakítva a csókot, aminek Mobius túl hamar vet véget.

-Remélem elégedett vagy.-megigazítja az összegyűrt nyakkendőt.-Most pedig szállj le rólam, még el kell mennünk Ravonnához.-Loki morgott, sosem kedvelte, ráadásul mindig ellopja az ő Mobiusát. Nem baj, mert Mobius utána mindig őt fogja választani.