Teltek a napok, lassan elértünk az egy hét vége felé, már január tizenkettedike volt, péntek. Mivel a múlt hetet kihagytam az egyetemen, így fel sem merült bennem a gondolat, hogy valamit nagyon elfelejtettem, csak mikor jött az email, hogy huszonkettedikétől megkezdődik a vizsgaidőszak, akkor eszméltem rá, mi maradt ki. Nyögve huppantam vissza a kanapéra, úgy volt, hogy aznap megyek haza, eleve már a ruháim is elfogytak. Mondjuk Logan simán bevágta a cuccokat a mosógépbe, hogy már elég sűrűn emlegettem neki, legyen oly kedves és vegyen feleségül, amire minduntalan röhögés volt a válasz. Legalább ő értékelte a hülye humoromat, rajta kívül egyedül Sylvi nevetett a vicceimen.

– Na, mi az? Olyan arcot vágsz, mint akitől elvették a kiskutyáját – állt meg felettem Logan, én meg csak pislogtam rá esetlenül.

– Elfelejtettem – nyöszörögtem fancsali képpel, Logan meg értetlenül nézett rám.

– Mit?

– A vizsgaidőszakot.

– És?

– Meg fognak baszni! – sírtam fel teátrálisan és elborultam a kanapén, a válasz sem maradt el.

– Rajtam kívül, mégis ki?

– A jog és külker tanárom! – nyögtem bele a kanapé párnájába.

– Fene a gusztusod, olyan öreg faszokkal? – Csapott a seggemre Logan, de hallottam a hangján, hogy istentelenül jól szórakozik a szenvedésemen.

– Ne szopass már, ez nem vicces!

– Jó is, hogy mondod, még mindig lógsz nekem egy szopással! – Erre már csak mérgesen tudtam ránézni, mire felnevetett. – Mi van? Tényleg lógsz vele, igazán iparkodhatnál.

– Hülye! – rúgtam felé egyet a kanapén fekve, de ügyesen felpattant, mielőtt eltalálhattam volna a lábammal.

– Mielőtt világvégét vizionálsz, mit kéne megtanulni?

– Beadandót kell készíteni, mindkettő ötven oldalas kell, hogy legyen.

– Ezt könnyű megugrani, nem értem a problémát – pillantott rám Logan, miközben lehuppant elém a kanapéra és elvette a fejem alól a párnát.

– Hé! A külkert még megoldom, de a jog nem fog menni.

– Miért?

– Mert hülye vagyok hozzá, az a tanár meg egy zsarnok! – feleltem rögtön, morcosan fészkelődtem a kanapén, közben Logan magához ragadta a mobilomat, hogy végig görgesse a kapott emailt.

– Egyezkedjünk. Mi kell a két beadandóhoz?

– Pár könyv, ami otthon van, meg kellene a laptopom is, az a lakásban maradt, mikor eljöttünk – néztem rá most már értetlenül. Mégis mire készült megint ez a fickó?

– Vedd fel a cipőt meg a kabátot, aztán menjünk el a cuccaidért és segítek megírni a beadandót. – Majdnem kiesett a szemem a helyéről, olyan meglepetten néztem Loganre.

– Segítesz megírni a beadandót?

– Tán süket is vagy már, vagy spanyolul beszélek, hogy mindent megkérdezel?

– Na, de...

– Most azt ne mondd, hogy nem nézed ki belőlem, hogy megírok egy jogi beadandót.

– Őszintén? – néztem rá még mindig döbbenten. – Nem, nem néztem volna ki belőled, nem olyan hapsinak tűnsz.

– Inkább meg se kérdezem, mit gondolsz rólam – tette hozzá fancsali arccal. – Igyekezz! Öltözz, aztán indulunk, mielőtt megindul a forgalom és egy óra alatt járjuk meg az utat.

Logan felkelt mellőlem és faképnél hagyott, majd rám dobta a kabátomat. Értettem a célzást, gyorsan felhúztam a cipőt és a kabátot is, végül beültünk a Yukonba, hogy megjárjuk az utat a lakásomig meg vissza. Szerencsénkre még elkerültük a dugót, meg ha már a lakásban jártam, gyorsan összeszedtem még pár dolgot, amit magammal akartam vinni, mert nagyon úgy tűnt, hogy tovább fogok Logannél héderezni, mint azt előre megbeszéltük. Az egyik pulcsival a kezemben jutott eszembe, hogy Sylvit is fel kellett volna már hívnom, de az elmúlt napok túlságosan összefolytak, ezért eldöntöttem, hogy másnap beszélek barátnőmmel. Mikor visszaértünk Logan házába, lerúgtam magamról a cipőmet, természetesen széthagyva az előtérben, a férfi meg csak a szemét forgatta, ahogy belépett utánam az ajtón.

– Figyelmeztess, hogy legközelebb verjem el a segged, kezdesz szanaszét hagyni mindent! – mordult rám, csókot dobva neki huppantam le a kanapéra a laptoppal a kezemben. Már nyitottam is fel az öreg gépet és indítottam a programokat, hogy előbányásszam azt, amire szükségem volt. Nagyjából hat ablak volt egyszerre megnyitva a böngészőben, magam mellé dobáltam a külker könyveimet is, viszont itt megálltam és tekintetemmel Logant kerestem. Alig telt bele pár pillanatba, a srác hozta a saját laptopját, amit a szigetre tett, majd leült az egyik bárszékre a sziget előtt. – Mi kell jogból?

– Hát... valami olyasmit magyarázott a tanár, hogy ismertessük Kalifornia megye jogi felépítését, meg hogy ebből mi következik, mi-miért úgy alakult ki a történelem során, ahogy, és hozzunk ezekre értelmezhető példákat is.

– Alap vagy büntető?

– Még csak az kéne, hogy büntetőjog legyen! Inkább leugranék egy szakadékról! – rázkódtam meg látványosan.

– Akkor ez nem lesz nehéz. Még valami kell? – nézett rám Logan átható kék szemével. Nemet intettem, bár megfordult a fejemben, hogy ennek tuti nem lesz jó vége, de úgy voltam vele, ha már így felajánlotta a segítségét, akkor éltem a lehetőséggel. Majd maximum átírom, ha valami nem tetszik. Csendben foglalkoztunk a saját dolgunkkal, bár néha felpillantottam Loganre, mégis mit csinált, azonban csak annyit láttam, hogy ujjai sebesen szelték a gépet. Elég gyorsan írt valamit, végül visszafordítottam a tekintetemet a saját feladatomra.

Nagyjából egy óra múlva már a telefonomat kezdtem el basztatni, megnyitottam a Facebook-ot, hogy valamit írtak-e a többiek, aztán valahogy elakadtam a videóknál, hogy halkan felkuncogtam az egyik kutyás videónál.

– A beadandó megvan már?

– Még nem!

– Akkor csináld, ne mással foglalkozz! – parancsolt rám Logan, eltettem a telefont magam mellé, de az ablak nyitva maradt. Újra gépelni kezdtem, már igazából a végén voltam a beadandónak, mikor ismét elterelte a figyelmemet egy újabb videó, amit feldobott a Facebook. Oldalra nyúltam a mobilért és megint elkezdtem görgeti a hírfolyamomat, mikor pár perc múlva Logan bosszúsan kikapta a kezemből a telefont.

– Na, add vissza! – Kaptam a keze után, de sokkal magasabb volt nálam, így a gépet oldalra löktem és már álltam is fel a kanapén, hogy hátra tartott keze után nyúljak és visszaszerezzem a telefonomat.

– Még mit nem, már másodszor cseszteted a telefont! – felelt rögtön, arca bosszús volt, játszott velem, miközben hol ide, hol oda kapkodtam a telefonom után. Léptem egyet előre, lendültem volna a készülékért, mikor éreztem, hogy túlságosan nagy lesz a lendületem és előre fogok esni. Nyikkanva borultam a padló felé fejjel előre, két kezemet előre nyújtva, hogy tompítsam az esést, mikor Logan elkapta a derekamat. Fejjel lefelé lógtam a keze között, a pólóm a fejemre csúszott, nem láttam semmit a hajamtól, míg a lábam beakadt a kanapé háttámlájába. – Jól vagy?

– Semmi gond, meg vagyok – feleltem rögtön, bár Logan még mindig nem engedett el. Hallottam, hogy a mobilom koppant a konyhaszigeten, aztán Logan keze erősen lecsapott a fenekemre. – Au, ez fájt, most miért?!

– Megérdemled! Ne kelljen többet szólnom! – szólt fenyegetőn, közben segített előrébb mászni és talpra állni. Fenekemet tapogattam ott, ahol Logan megütötte, miközben morcosan néztem rá, aztán visszaültem a kanapéra, hogy tényleg befejezzem a dolgozatot. Sajgott a hátsóm, fészkelődnöm kellett, hogy kényelmes legyen. Újra csendbe burkolóztunk, csak a két gép búgása és ujjaink kopogása hallatszott a nappaliban. Így, hogy Logan elvette a telefonomat, már tényleg a dolgozat befejezésére tudtam koncentrálni. Mondjuk nem mintha ne tudtam volna gépről megnyitni a közösségi oldalt, de nem volt kedvem újra szemtelenkedni vele. Amúgy is mielőbb be akartam fejezni, baromira kíváncsi voltam, Logan mit alkotott a saját gépén.

Nagyjából fél óra múlva nagyot nyújtóztam, ropogott a hátam a sok görnyedéstől, de büszke voltam magamra, mert befejeztem a külker dolgozatomat, szóval már csak az érdekelt, Logan hol tart a sajátjával. Magam mellé tettem a laptopot, átmásztam a kanapé háttámláján és megálltam Logan mellett. Még pötyögött valamit hosszú ujjaival a gépen, aztán felnézett rám.

– Kész? – néztem rá meglepve, végül felém fordította a laptopot. Előre dőltem a szigetre, megtámaszkodtam a könyökömön, így görgettem a touchpadon, mikor éreztem, hogy Logan keze végigsimított a combom hátsó felén. Megrázkódtam az érintésétől, csupasz lábam érzékeny bőrén simított a kezével fel és le, szerintem észre se vette, mit csinált, amíg én olvastam, hogy a szavam is elállt. – Azt a rohadt!

– Mi az, elírtam valamit?

– Baszki, én ezt értem! – Néztem most már rá tényleg döbbenten. Úgy tűnt, sikerült meglepnem Logant, mert érdeklődve pillantott rám. – Hallod, ha netán megszorulnál, szerintem korrepetáld az egyetem hallgatóit jogból. Esküszöm, ötven oldalban érthetőbben leírtad a lényeget, mint a tanár az órák alatt bármikor is.

– Egy-null ide – felelt vigyorogva, közben felkeltem a pultról és visszafordítottam felé a gépet. A fenekem újra sajogni kezdett, bosszúsan simítottam az érzékeny bőrre.

– Basszus, ez egy hétig sajogni fog! Igazán gondoskodhatnál róla, hogy ne fájjon – tettem most már szóvá fájdalmamat, Logan tekintete ezzel egyidőben lejjebb siklott a hátsómra. Volt abban a pillantásban valami, amitől kirázott a hideg.

– Biztos vagy te ebben?

– Miért van olyan érzésem, hogy teljesen másra gondolsz, mint amire én?

– Kész vagy? – nézett rám, csak bólogattam a kérdésére. – Akkor menjünk fel és kezelésbe veszlek.

Elég volt ennyi, hogy azonnal kimelegedjek. Volt a férfi elsötétülő tekintetében valami, ami rohadtul izgatta a fantáziámat. Nem tudtam elképzelni, mégis mire készülhetett, de annál izgatottabb lettem, mikor lecsukta a laptopot és a lépcső irányába terelte.

– Menj és vetkőzz le – tette még hozzá, majd finoman meglökött, hogy induljak már. Szívem majd kiugrott a helyéről, túl izgatott voltam ahhoz, hogy halljam, ahogy bezárta a ház ajtaját és felszaladt utánam a hálóba. Sietve kapkodtam le mindent magamról, de nem kerülte el a figyelmemet, mikor a hálószobába lépett és pimasz mosollyal nézett végig rajtam. Lassan csukta be maga mögött az ajtót, lazán neki döntötte a hátát és intett nekem, hogy lépjek elé. Kipirulva és izgatottan mozdultam felé, szívem a torkomban dobogott. Komótosan simította végig kezét a karomon, borsódzott a bőröm, ahol hozzám ért. Alig mertem még levegőt is venni, tényleg nem tudtam, mire készülhet. Ujja finoman érintette érzékeny bőrömet, tovább haladt a vállamról a kulcscsontomra, aztán lefelé indult mellem irányába. Bimbóm már peckesen meredt előre, alhasam megfeszült, ölem forrón lüktetett. El se hittem, mit képes kiváltani belőlem pusztán az érintésével. Áthaladt a hasamra, le egészen forró ölemig, szaggatottan vettem a levegőt, pillám elnehezült, ahogy ujja végigsimított szeméremdombomon. Már most nedves voltam tőle, mire sötéten felnevetett.

– Milyen mocskos a fantáziád, kislány! – hajolt le hozzám, ajka lágyan súrolta a nyakamat, végigfutott a borzongás a testemen. Megéreztem magamon másik kezét is, ahogy fenekembe markolt és magához rántott. Ágyéka az enyémnek ütközött, ő is fel volt tüzelve, akárcsak én, mégse rohant sehova. Irigyeltem ezért a nyugodtságért, el se tudtam hinni, hogy képes türtőztetni magát, mikor én már most rá akartam vetni magam. Két kezével fenekembe markolt, masszírozta a két félgömböt, közben ajka megtalálta magának az enyémet és csókra invitált. Már én se álltam ott tétlenül, felsimítottam a karján, rövid hajába túrtam, úgy húztam magamhoz még közelebb, dörgölőztem hozzá, hogy levegőt kapkodva szakította meg a csókot. – Ha ezt így folytatod, nem foglak kímélni!

– Azt sem bánnám... – Szavaim nyomán erősen megszívta az ajkát, láttam a tekintetén, hogy komolyan beszélt, de ez sem érdekelt. Hevesen nyúltam az öve után, hogy megszabadítsam a felesleges ruháktól, de csak félresöpörte a kezemet. 

– Térdelj fel az ágyra, nekem háttal! – Szextől rekedt hangon mordult rám. Nekem sem kellett kétszer mondani, elléptem tőle és az ágyra másztam, pontosan úgy, ahogy kérte. Szívem a torkomban dobogott, rohadtul izgatott, hogy így térdeltem előtte, miközben levetkőzött mögöttem. Valamit matatott még az ágy melletti szekrénynél, aztán feltérdelt mögém. Nem láttam, mi volt a kezében, de azonnal kisöpört minden felesleges gondolatot a fejemből, ahogy megéreztem magamon puhatolózó kezét. Combomon simított végig, fel a fenekemre, majd tenyere durván csattant az egyik félgömbön, hogy feljajdultam és el akartam húzódni, de ujjai csípőmbe martak és visszarántott.

– Megmondtam, nem foglak kímélni! – Ujjai masszírozták tovább a fenekem, míg én toltam magamat a tenyerébe, már túlságosan fel voltam tüzelve. – Így is akarod?

– Kérlek... – nyöszörögtem elhaló hangon, mikor megéreztem hüvelyemnél férfiasságát. Erős mozdulattal lökte fel belém magát, egy pillanatra a levegő is megakadt bennem, arcomra édes mosoly költözött. Élvezettel adóztam mozgásának, ahogy ujjai csípőmbe martak és húzott magára keményen. Tényleg nem hittem el, mire volt képes, pillanatok alatt hajítottam messzire a józan eszemet, hangot adtam az élvezetnek. Azonban pár mozdulat után teljesen kihúzódott, sikeresen kiváltva belőlem azt a nyafogó hangot. Hallottam, ahogy halkan felnevetett, elmozdult mögülem és egy párnát tett a csípőm alá, majd tenyere hátamra simult és lenyomott az ágyra. Meglepve nyikkantam egyet, kezdtem kapizsgálni, mégis mit akar csinálni, a vérem dübörgött a fülemben, ujjam a takaró puha anyagába markolt. Egyszer megpróbálkoztunk ezzel Andrew-val, nem túl sok sikerrel. Én élveztem ugyan a dolgot, de nem sokáig csináltuk az exem miatt. Neki nem tetszett, kész csoda volt, hogy belement egyáltalán és legalább megpróbáltuk, viszont ez most más volt. Logan összezárta a lábam, úgy mászott fölém, a csípőm alá tett párna megemelt, pucsítottam felé, mikor megéreztem a hűs folyadékot a fenekemen. Nyöszörögve élveztem, ahogy keze masszírozta a két félgömböt, meg-meg találva ujjával érzékeny pontomat, aztán férfiassága is beszállt a játékba.

– Mély levegő – duruzsolt mögöttem. Nem csodáltam, hogy rám szólt, még levegőt is elfelejtettem venni az izgalomtól, ám amennyire azt ígérte, hogy kemény lesz velem, olyan óvatosan mozdult mögöttem. Feszített, talán jobban, mint akkor Andrew, viszont túlságosan be voltam indulva, egyáltalán nem érdekelt semmi más, csak azt akartam, hogy elmerüljön bennem és diktálja az iramot. Viszont Logan addig nem mozdult, amíg nem nyugodtam meg, mindig csak apránként, nem rohant sehova, nem is siethetett, azonban, ahogy teljesen elmerült bennem, úgy sóhajtottam fel elégedetten. A türelme kifizetődő volt, egyáltalán nem fájt, ahogy kitöltött, éreztem ujjait a fenekemen, mikor mozdultam felé, hogy most már mozoghat nyugodtan. Vette a lapot és innentől tényleg nem volt megállás. Nem hittem el, mit művelt velem, ez teljesen más érzés volt, mint általában. Szaporán kapkodtam a levegőt, kezemmel a takaróba markoltam, élveztem a mozgását, toltam magam felé, alhasam kezdett megfeszülni, el se hittem az egészet, mikor elöntött a forróság és elélveztem alatta. Szerintem még Logan is meglepődött, mert megállt és türelmesen várt, amíg csillapodott a remegésem.

– Mi a... ilyen hamar? – Fél füllel hallottam csupán, hogy mit mondott, kapkodtam a levegőt, még mindig reszkettem. Váratlanul kihúzódott, ismét kiváltva belőlem azt a nyűgös nyafogást, mint akinek elvették a kedvenc játékát. Mellém feküdt az ágyra, oldalra fordított, neki háttal. Egyik karját a nyakam alá tette, így mellemre tudott fogni tenyerével, míg a másik kezével megemelte egyik lábam, térdére fektettem a talpam, amikor újra elmerült bennem, már tényleg nem tudtam magamról. Kapaszkodtam ölelő karjába, lehunyt szemmel élveztem minden mozdulatát, szabad kezével előre nyúlt, ujja csiklómra feszült, hogy már egyre hangosabb voltam. Megrándultam ismét, igazából elég volt pár simítás, hogy megint elborított a forróság. Képtelen voltam felfogni, hogy már másodjára élveztem el a kezei között. Testem összerándult, Logan mozgása is csillapult, de nem hagyta abba teljesen. Lassan csinált mindent, hagyta, hogy pihegjek a keze között, mikor ismét erőteljesebb lett minden mozdulata.

Ezek után már összefolyt a világ, még legalább kétszer élveztem el, már sajgott minden porcikám, azt hittem, ott fogok elájulni az ágyban. Hihetetlen élmény volt, és még az sem tűnt fel, hogy Logan valójában nem volt durva velem.

-o-o-o-o-o-

Az éjszaka történtek után reggel alig bírtam kimászni a puha takaró alól. Logan már nem volt mellettem, nyűglődve másztam le az ágyról és első utam a fürdőszobába vezetett. Zuhanyozni akartam, de combom minduntalan összesimult, forró volt a testem, nem is értettem saját magamat. Nyöszörögve sikerült valahogy megejteni a zuhanyt és minden mást is, de úgy éreztem magam, mintha valami nem lenne rendben. Melegem volt, csak egy pólót húztam fel, semmi egyebet, reszketve sétáltam le a lépcsőn. Kapaszkodtam a korlátba, mintha az életem függne tőle. Valójában nem rosszul éreztem magam, hanem úgy, mint egy megfeszített íj, amiben mindjárt elpattanhat az a bizonyos húr. Ha a túlfűtött éjszakára gondoltam és a szexre, még engem is meglepett az a sóhajtás, amit kiváltott belőlem az emlék. Még most is éreztem mindent, mintha elállítottak volna bennem valamit. Nyűgösen sétáltam a szigethez, Logan épp valamit mosogatott, mikor meglátott.

– Jól vagy? – Hangja aggodalmas volt, megtörölte a kezét és odalépett hozzám, amíg én a szigeten támaszkodtam. Combom minduntalan összedörzsöltem, túl jó érzés volt.

– Nem... csinálj valamit. – Még számomra is furcsa volt az a hangsúly, ahogy beszéltem hozzá. Láttam az arcán, hogy egyáltalán nem érti, mégis mi üthetett belém. Igazából én se értettem, de már nem bírtam tovább. Túlságosan vadító volt az érzés, hogy ott állt közvetlen mellettem, orromba kúszott parfümjének fűszeres illata. Nekem se kellett több, kezét megfogtam és simán a lábam közé vezettem, amikor hideg ujja szemérmemre simított, jólesőn felsóhajtottam.

– Uh! Azt a kurva élet! – Őszintén meglepődött, aztán rögtön ott terpeszkedett az az elégedett vigyor a képén. – Azt ne mondd, hogy még mindig be vagy indulva?

– Nem volt elég meggyőző az ujjaidnak a nedvesség a lábam között? – kérdeztem vissza rekedten. Neki sem kellett több, felkapott és a konyhaszigetre ültetett, úgy esett nekem. Most tényleg nem kímélt, pár pillanat alatt elmerült bennem, én pedig hálásan adóztam az élvezetnek és a mozdulatainak. Az első menetet ott zavartuk le a konyhaszigeten. Sejtettem, hogy elcseszett mód imponált az egójának, hogy még mindig be voltam indulva rá és azt akartam, hogy megdugjon. Végül is teljesítette a ki nem mondott kérésemet, cserébe teljesen megborult az egész napunk.

Mikor másodjára másztam rá egy óra múlva, csak hitetlenül pislogott rám. Szerintem sikerült teljesen összezavarnom, de addig nem hagytam békén, amíg ki nem elégített és velem együtt ő is kielégült. A végén ugyan kapkodta a levegőt, de állta a sarat. Ugyanez a harmadik menetről másfél óra múlva már nehezen volt elmondható. Istentelenül bazdmegelt nem is egyszer, leginkább rám figyelt és sokkal nehezebben élvezettel el, de tisztelettel adóztam a kitartásának. A negyedik menetnél már nyűgös volt, cserébe én mozogtam rajta és valamikor a síkosító is előkerült a fiókból, viszont nem rohantunk sehova. Bennem is csillapult a vágy, ellenben még mindig nem voltam teljesen kielégítve. Nem ismertem magamra, sem arra, hogy mégis mi üthetett belém alig egy nap leforgása alatt.

Mikor elélveztem rajta, reszketve dőltem a mellkasára. Logan is velem együtt kapkodta a levegőt, mellé borultam az ágyra és csak lihegve feküdtünk egymás mellett. Láttam, hogy egész testében remeg, kicsit azért féltem attól, nehogy nekem itt szívrohamot kapjon.

– Mondd, hogy vége! – Hallottam a hangján, hogy újabb menetet már nem bírna ki, szerencsétlenből kifacsartam, amit csak lehetett.

– Vége.

– El se hiszem... sajog mindenem – motyogott mellettem, már nem akartunk megmozdulni. Minden idegszálam lángolt, fájt a lábam között, cserébe tényleg ki voltam elégítve. Konkrétan két nap leforgása alatt annyit szexeltünk, mint annak idején Andrew-val két hónap alatt.

– Nekem is.

– Ha ezt tudom... – nyöszörgött Logan, remegve ült fel az ágyon. – Ah, fáj a farkam! – kapott az ágyékához, én azonban nem álltam meg vigyorgás nélkül. Csak pihegve feküdtem az ágyon és néztem, ahogy megpróbált felkelni, de az lett az egész vége, hogy a padlóra csúszott és négykézláb, remegve mászott a fürdő irányába. Tudtam, hogy nem kellett volna, de hangosan felnevettem a látványra. – Ne röhögj!

– Ne haragudj... de ez... – Tényleg nem volt szándékomban kiröhögni, mégsem bírtam ki. Duzzogva és káromkodva elmászott a fürdőbe, amíg én még mindig az ágyon fetrengtem. El se hittem ezt az egészet, sem azt, hogy mit csináltunk, vagy hogy úgy viselkedtünk, mint az éretlen kamaszok.

-o-o-o-o-o-

Az elmúlt két nap után mindketten fáradtak voltunk, szóval szexmentesen telt el ismét pár nap. Örültem ennek a nyugalomnak és szerintem Logan is egyetértett volna velem. A nappaliban ücsörögtem, amíg valamivel bíbelődött a garázsban, mikor eszembe jutott, hogy Sylvit nem hívtam fel. Nagyot sóhajtva ragadtam magamhoz a telefont és tárcsáztam a barátnőmet, épp ideje volt annak a bizonyos beszélgetésnek. Amikor meghallottam a hangját a vonal túlsó végén, boldog mosoly költözött az arcomra.

– Szia, ugye jókor?

– Ha nem lenne jó, fel se vettem volna. Merre vagy? Voltam a lakásodnál, de nem voltál otthon – tette hozzá, mire pirulva szorítottam meg a készüléket, ujjammal meg a pléd rojtját birizgáltam.

– Logannél vagyok.

– Nem értettem jól, hol vagy? – kérdezett vissza, de ebből már tudtam, hogy most jön az istentelen lebaszás, olyan hangsúllyal beszélt hozzám. – Neked teljesen elment az eszed?! – kiabált a telefon túlvégén, én meg arrébb kaptam a mobilt a fülemtől.

– Ne aggódj már, nincs semmi baj!

– Még hogy nincs? És megkérdezhetem, mióta vagy ott?

– Kicsivel több, mint egy hete... – Itt már éreztem, hogy ebből nagy baj lesz.

– Több... több, mint egy hete? Neela, te teljesen megőrültél?! – Tudtam, hogy ki fog akadni, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Nem tetszett ez az egész beszélgetés, amilyen irányba fordult.

– Sylvi, nem vagyok már gyerek! Ne csinálj úgy, mintha tragédia történt volna. A kórházból egyből idejöttünk...

– Kórházból? Mi a nyavalya történt, hogy kórházba kerültél? – Hoppá, erről teljesen megfeledkeztem. Visszavettem a haragomból, igazából Sylvi csak aggódott értem és ezért nem hibáztathattam. Volt már nem egy hülye döntésem, ami miatt okkal feltételezte, hogy talán valami baj van.

– Oké... akkor most ülj le valahova, ha lehet. Leültél? – kérdeztem, mire hümmögött egyet a telefonba.

– Szóval... miután hazautaztál, Andrew felkeresett a lakásomon – hallottam, hogy Sylvi lélegzetvisszafojtva hallgatja minden szavamat. – És... mit kerteljek, megrángatott a kapualjban.

– Mi?! – hallottam, hogy Sylvi nem hisz a fülének, és ez még a könnyebbik rész volt az egész sztoriban.

– Logan húzott ki a csávából, mikor felbukkant – folytattam tovább. Féltem, hogy mit fog barátnőm szólni az egészhez, de szerettem volna, ha tud mindenről. – Eltörte Andrew orrát, aztán felkísért a lakásomba, én meg nekiestem, hogy minek kellett így viselkednie Andrew-val. Szóval jogosan, de faképnél hagyott.

– Miért nem hívtál fel?

– Mert tudtam, hogy pihenésre van szükséged, túlhajszoltad magad a vizsgák miatt – tettem hozzá fújva egyet. Örültem, hogy ezt a beszélgetést Logannek nem kellett végighallgatni. – Úgyhogy inkább hagytam a fenébe az egészet, január első hetében hazafelé mentem, mikor... – Na, itt lett nehezebb erről beszélni. Egy dolog volt átélni és hagyni, hogy Logan minden rossz érzést kisöpörjön a fejemből az elmúlt időszakban, és teljesen más volt erről a barátnőmnek mesélni.

– Nagyon rossz érzésem van.

– Este valaki megtámadott és helyben hagyott az utcán. A járókelők hívták hozzám a mentőt – folytattam csendesebben, egy szuszra elhadarva a lényeget. Még hangosan sem mertem újra kimondani az akkor történteket, viszont hallottam, hogy Sylvi megrökönyödött.

– Most azonnal megyek hozzád!

– Nem kell! Már jól vagyok – mondtam gyorsan. Nagyon szerettem Sylvit, de nem akartam, hogy így lásson. Persze, már nem festettem olyan pocsékul, de mégsem akartam, hogy találkozzunk, elég volt nekem Logan. – Tényleg rendben leszek, ne aggódj.

– De aggódom! Mégis mi van veled? Megvernek az utcán és fel se hívsz! Remélem, édesanyádnak legalább szóltál! – Itt szívtam be erőteljesen a levegőt. – Mondd, hogy felhívtad?!

– Nem.

– Neela, az isten áldjon meg! Se neki, se nekem nem szóltál, miközben egy vadidegen srác házában laksz már több, mint egy hete? Mégis, hogy gondoltad ezt?! – Oké, ebben tényleg igaza volt és nekem is megfordult a fejemben anno, hogy milyen őrültséget csináltam, cserébe viszont Logan tényleg elfeledtetett velem minden rossz érzést.

– Ne csináld már, tényleg vigyázott rám, ott volt végig velem a kórházban! Ő ajánlotta fel, hogy lakjak nála egy hétig, amíg rendben leszek, nem akart egyedül hagyni.

– Mertem remélni, hogy kettőtök közül legalább neki helyén van az esze! – felelt rögtön Sylvi dühösen, végül hallottam, hogy nagyot sóhajtott a vonal túlsó végén. – Esküszöm, nem ismerek rád! Értem, hogy bejön Logan rosszfiús sármja, nem mondom, szemre való srác, de gondold végig. Mi van, ha kiderül róla, hogy pszichopata gyilkos vagy tudom is én, bandatag?!

– Gyanítom, ezek közül egyik sem, legalábbis nem olyannak tűnik...

– Hogyne, minden áldozat ezt gondolta, mielőtt bekerült a darálóba! Végül is, hát nem úgy nézett ki, olyan kedves volt! – gúnyolódott velem Sylvi. – Istenem... Remélem, tisztában vagy vele, hogy ez nagyon rosszul is végződhetett volna.

– Jól van már... – motyogtam neki szipogva. Oké, így a szájából hallva tényleg megijesztett a saját hülyeségem, mert igaza volt. Nem ismertem Logant, nem tudtam, miből él, mivel keresi a kenyerét, igazából nem tudtam róla semmit azon kívül, amit eddig megmutatott magából. Leszámítva az étteremben történteket. Ezt viszont tudtam, hogy nem hozom fel Sylvinek, különben a hajamnál fogva rángat haza.

– Nehogy nekem sírni kezdj!

– Nem sírok – szipogtam fel már hangosabban, kisöpörtem a könnyeket a szememből.

– Neela... kérlek! Legalább lassítsatok a tempón, ha már ennyire oda vagytok egymásért. Egy szerencséd van, hogy megbízom Dylan szavában. – Ez viszont meglepett, értetlenül pislogtam magam elé.

– Dylan?

– Logan barátja. Tudod, ő is ott volt a Loydban.

– A kedves srác? – kérdeztem vissza, valami halványan rémlett is, hogy kiről lehet szó. – Mégis mit mondott Dylan?

– Eleget ahhoz, hogy tudjam, nem vagy valami sorozatgyilkos markában.

– És ha ő hazudik?

– Meglepne. Ügyvédbojtár, nem kockáztatná az állását – tette hozzá barátnőm nagyot sóhajtva a telefonba. Meg sem fordult a fejemben, hogy a másik srác akár ügyvéd is lehetne, és ekkor ütött szöget a fejemben valami.

– Oh, akkor ezért tud ennyi jogi dolgot!

– Kicsoda, Dylan?

– Nem, Loganre gondoltam. Segített megírni a jogi beadandómat – feleltem rögtön. Megtöröltem az arcomat a plédbe, ami az ölemben volt.

– Segített megírni vagy megírta helyetted? – hallottam Sylvi hangján, hogy mosolyog.

– A második.

– Sejtettem... Visszatérve kettőtökre. Lassítsatok le, rendben? Randizzatok, legyetek olyanok, mint minden hétköznapi pár, ismerkedjetek. És nem, ez alatt nem csak a szexre gondolok, világos? – tette még hozzá, mielőtt közbe szólhattam volna. – El se hiszem, hogy így le tudott venni a lábadról. Tényleg tudhat valamit az a srác – morgott Sylvi már sokkal nyugodtabban a vonalban.

– Huh, de még mennyire! – Gondoltam vissza az elmúlt napok eseményeire kipirulva.

– Akarom én ezt tudni? – Sylvi szavaira felkuncogtam. – Ugye védekeztek?

– Szedem a fogamzásgátlót, ha ez érdekel. Nem akarok gyereket!

– Még csak az kellene ide, mindjárt feleségül is vehetne!

– Ezt mondjuk már sűrűn emlegettem neki, de sajnos csak kinevetett – feleltem nagyot sóhajtva teátrálisan, mint aki tényleg bánja a dolgot.

– Jesszusom, most már házasság is?!

– Nyugi! Csak tetszik, hogy tud főzni – feleltem nevetve, Sylvi velem együtt nevetett.

– Ezt mondjuk tudom, kifaggattam Dylant múltkor.

– Ti rólunk csevegtek? – kérdeztem vissza, meglepett, hogy egyáltalán szóba kerültünk.

– Csak azért, mert pár nappal ezelőtt telefonon beszéltek, mikor randink volt. Nem tudom, mi volt a téma, de elég hevesre sikeredett, Dylan nagyon mérgesnek tűnt. Akkor kezdett el faggatni rólad, aztán valahogy szóba került, hogy nem tudsz főzni. Dylan ekkor mondta, hogy ezzel talán nem lesz gond, mert Logan tud. Tudtad, hogy már három éve egyedül él abban a házban? – kérdezett vissza a barátnőm, én meg az ölembe ejtettem a kezemet.

– Nem mondta, bár azt említette, hogy egyedül él már egy ideje.

– Na, látod, erről beszélek! Hogy van az, hogy én előbb kapok infót a barátjától, de te nem tudsz róla semmit? – Joggal tette fel nekem a kérdést Sylvi, hümmögve mormogtam valamit válaszként. – Érthető, emberi nyelven, Neela! Ne morogj nekem!

– Csak annyit mondtam, hogy én meg tudom, hogy MMA-zik! Legalább az önvédelemmel nem lesz gond. Nem hiszem, hogy nagyon belekötnek, ha megyünk valahova.

– Így már értem, miért ütötte ki olyan könnyen azt a srácot a klubban – felelt elgondolkodva Sylvi, mikor hallottam, hogy csukódik a bejárati ajtó és Logan lépett a házba vacogva. Két kezét fújkodta, hogy felmelegítse, miközben lehúzta a lábáról a bakancsot és felakasztotta a fogasra a kabátját.

– Áh, megfagyok! Kurva hideg van odakint! – morgott a férfi, közben elindult felém, hogy tovább menjen a konyhába, de még előtte a hideg kezét a nyakamra tette, hogy felsikoltottam az érzéstől.

– Jól vagy?!

– Persze, csak ez a hülye fogdos a hideg mancsával!

– Kikérem magamnak, nem vagyok hülye! – felelt rögtön Logan, de minduntalan a pólóm alá akarta dugni a kezét, én meg nem hagytam neki.

– Most leteszlek, Sylvi – mondtam barátnőmnek, de ahogy rácsaptam Logan kezére, úgy nyúlt utánam a másikkal, hogy már kisebb dulakodás lett ott a kanapén, így meg aztán pláne nem tudtam telefonálni. – Épp el kell tennem valakit láb alól! Szeretlek, majd még beszélünk!

– Vigyázz magadra! – Ennyit hallottam csak, nyomtam is ki rögtön a telefont és mérgesen pattantam fel a kanapéról, hogy a nevető Loganre vessem magam. Nem voltunk normálisak.

Kelt: Budapest, 2023.12.08.