Csak meredtem a kapucnis srác hátára, nem túl sokat láttam tőle, de azt igen, ahogy a kötekedő pasas eldőlt, mint egy zsák krumpli, mialatt senki nem mozdult. Ha nem üvöltött volna a zene a hangfalakból, néma csend ölelt volna körbe mindenkit. Döbbent, néma csend... még én sem tértem igazán magamhoz, képtelen voltam felfogni, hogy igazából mi is történt valójában.

A feszült pillanatot a szórakozóhely biztonsági emberei törték meg, ketten azonnal a földön fekvőhöz siettek és elkezdték felhúzni onnan az ájult férfit, míg a másikat, akivel bunyózott a földön kiterült alak, szintén két biztonsági ember fogta le és elkezdték őt is kihúzni a tömegből. A biztonságiak gyorsan tették a dolgukat, de nem kerülte el a figyelmem, ahogy az előttem álló kapucnis felsős srácra néztek, biccentettek felé, aztán mentek dolgukra, ahogy azt egy nívós helytől elvárta az ember, én pedig csak álltam ott a srác mögött letaglózva. Lassan minden rendeződött körülöttünk, a tömeg újra összezárt, mikor az előttem álló férfi megfordult. Szájához nyúlt megint, ahol felszakadt a bőr, arcáról a bosszúság jeleit tudtam csak leolvasni, megmozgatta az állát párszor, végül rám nézett.

– Jól vagy, nem ütötted meg magad? – kiabálta túl a zenét a férfi, közben közelebb hajolt hozzám, hogy jobban értsem, mit mond. Csak bólogatni tudtam neki, egyszerűen nem találtam a szavakat, csak mikor vöröshajú barátnőm váratlanul felbukkant az emberek között és a nyakamba vetette magát, akkor tértem újra észhez.

– Neela, ugye jól vagy? Nem bántottak? – Jött a szóáradat, én pedig csak bólogattam, mint valami rossz játékbaba. Meredten néztem barátnőm aggódó arcát, ahogy elkezdett húzni, el a bárpult közeléből, közben a kapucnis srác is jött utánunk. A VIP boxhoz mentünk, amit a lányok foglaltak le nekünk még a buli elején, oda ültetett le Sylvi, aztán mellém csúszott a box bőr ülésén. A kapucnis srác csak állt tőlünk nem messze, zsebre tett kézzel. – Biztos minden rendben van?

– Persze... igen, bocsánat – feleltem gyorsan úgy, mint akit mély álomból ébresztettek, aztán felnéztem a boxunk előtt álló férfira. Még mindig bosszúsnak tűnt, de volt benne valami, talán aggodalom, ahogy a tekintetünk találkozott.

– Biztos jól vagy? – olvastam le a férfi szájáról a szavakat, végül csak bólintani tudtam ismét, miközben arcomra félénk mosoly kúszott. Láttam az arcán, ahogy rám nézett, hogy pimasz mosolyra görbültek az ajkai.

– Neela, ő kicsoda? – szakította meg a pillanatot mellettem Sylvi, mikor tudatosult bennem, hogy igazából még csak nem is ismerjük egymást a férfival és be sem mutatkoztunk. Tanácstalanul pillantottam fel a srácra, aki úgy tűnt, vette a lapot. Kezét nyújtotta kézfogásra barátnőmnek, túlkiabálva a zenét mutatkozott be.

– Logan Hawk.

– Sylvia O'Connor – rázott kezet barátnőm a férfival, akinek most már végre én is tudtam a nevét. Tetszett a csengése, ahogy magamban ízlelgettem a nevét, kemény hangzása volt, karakán. Közben most már Logan rám pillantott és kezét nyújtotta nekem pimasz mosollyal az arcán.

– Neela Thompson – mutatkoztam be végül én is. Kezet fogtunk, de volt ebben a kézfogásban valami, ami megmosolyogtatott. Csillogó szemekkel néztem fel a srácra, mikor a lányok is visszaértek és felbukkant az a férfi is, aki Sylvivel volt együtt, amikor kimentem a teraszra. Ő is olyan magas volt, mint Logan, rövid, sötét haja felzselézve állt, arca fiatalos, szeme a gyér fényben sötétnek tűnt. A két férfi összeütötte az öklét, értetlenül meredtem rájuk, akárcsak Sylvi mellettem, mire a srácok elnevették magát.

– Haver, mi volt ez az előbb? Úgy reagáltál, mint egy lajhár – kiabált az ismeretlen Logannek, az érintett pedig bosszúsan összerántotta a szemöldökét.

– Hagyj már, ittam – felelt Logan, végül cinkos pillantást váltottunk Sylvivel, az ismeretlen srác pedig bemutatkozott Dylan Crowford néven. – Nem húzunk el innen, kezd leülni a buli?

– Én benne vagyok, lányok, ti? – pillantott felénk Dylan őszinte kíváncsisággal. Sylvi és én is jelentőségteljesen néztük egymásra, olvasva egymás gondolataiban, aztán mindketten rábólintottunk a felkérésre. Dora, Sarah és Emily viszont nemet intett, így összeszedtük a cuccainkat és elköszöntünk egymástól. Hálásan öleltem meg a lányokat, nagy szükségem volt a mai estére és úgy tűnt, még tartogatott meglepetéseket, mikor a Loyd parkolója felé vettük az irányt a férfiakkal.

Sylvivel egymásba karolva sétáltunk a srácok után több méterre lemaradva, így volt lehetőségünk kicsit sutyorogni anélkül, hogy a fiúk ezt hallották volna.

– Mesélj, milyen a srác? – tértem a lényegre, közel hajolva Sylvi füléhez. Ugyan már tompábban szűrődött ki a zene a Loydból, a fülem még most is csengett, meg egyébként sem akartam kiabálni. Sylvi arca azonnal vörös színt öltött, belepirult a kérdésbe, én meg azonnal fültől-fülig érő mosolyt villantottam barátnőmre. – A kis huncut, már beakasztotta mi? – hecceltem barátnőmet, mire Sylvi rácsapott a kezemre, hogy hangosan és jóízűen felkacagtam.

Ekkor hallottam meg a kiabálást a hátunk mögött, értetlenül fordultam hátra elengedve Sylvit, amikor megpillantottam, hogy Andy rohant felém vörös fejjel, nem sokkal lemaradva Georgina tipegett utána, valamit kiabálva az exemnek. Megriadtam Andy arcától, ösztönösen hőköltem hátra, nem értettem az egész jelenetet, mégis miért történik ez és miért most. Andy alig pár lépéssel átszelte a kettőnk közti távolságot, rámarkolt a felkaromra és úgy rántott vissza.

– Gyere csak ide, te hálátlan szuka?! – üvöltött az arcomba, én tágra nyílt szemekkel bámultam vissza rá, nem értettem őt. Teljesen lefagytam a viselkedésétől, az alkohol a szervezetemben tetézte a problémákat, próbáltam elrántani magam tőle, fájt, ahogy a karomat szorította, mikor láttam, hogy ütésre emeli másik kezét. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy miért csinálja ezt, miért borult ki ennyire, semmi közünk nem volt már egymáshoz. Lassítva láttam a pillanatot, ahogy keze emelkedik, én pedig képtelen voltam mozdulni, csak figyeltem őt, mikor egy másik kéz ragadta meg Andy karját.

– Mégis mit képzelsz faszkalap, mit csinálsz?! – Vészjósló volt a hang, a gazdája pedig fenyegetőn tornyosult Andy fölé. Logan tekintete semmi jót nem ígért, egy pillanatra felmerült bennem a gondolat, hogy ez a férfi képes lenne megölni az exemet most azonnal.

Andy még mindig az én karomat szorította, Logan pedig Andy ütésre emelt karját, mikor Georgina végre odaért és próbálta lefejteni rólam Andy kezét. Értetlenül meredtem a platinaszőke hajú lányra, annak tekintete félelemtől csillogott. Ezelőtt soha nem láttam még, hogy Georgina bármitől is félt volna, az egyetemen folyamatosan cukkolt, kipécézett magának, ahogy több más lányt is. Még a srácok szekálásától sem riadt vissza, most viszont, ahogy felnézett Logan haragtól izzó arcára, láttam, hogy Georgina retteg.

– Andy, hagyd már, hallod?! – remegett a lány hangja, közben Andy és Logan meredten nézték egymást, mikor végre az exem elengedte fájós karomat, Logan pedig az övét lökte el magától. Én azonnal megmentőm mögé bújtam, Logan hátának simulva, nem akartam semmit és senkit látni, elegem volt ebből az estéből. Annyira jól indult minden, annyira boldog voltam, most mégis úgy éreztem, a föld alá akarok süllyedni szégyenemben. Nem tudtam, Logan miért állt ki értem, az este folyamán kétszer is a testével védett. Hálásan simultam hozzá, nem is akartam elszakadni tőle. Éreztem, hogy reszketve szedem a levegőt, szemembe könny szökött.

– Menjünk haza, kérlek... – suttogtam a szavakat Logan hátának, aki még mindig köztem és az exem között állt.

– Még nem fejeztük be, ribanc!

– Most fejeztétek be! Ha megtudom, hogy a közelében jársz – Logan hangja tele volt fenyegetéssel, ahogy szinte köpte a szavakat. Nem emelte meg a hangját, egyszerűen éreztem, hogy ugrásra készen megfeszült előttem –, vagy hozzá mersz szólni, velem akadsz össze és te azt nem akarod!

– Andy, könyörgöm, menjünk már!

– Mégis kinek képzeled magad, te kis pöcs?! Há, mivan, szerinted te vagy itt a nagyfőnök?! Leszarom a faszságaidat... – Itt szakadt meg váratlanul Andy szóáradata. Nem értettem, mi történt, óvatosan kémleltem ki Logan háta mögül, hogy a szavam is elállt a látványtól. Andy fejének pisztolyt szegezett a szórakozóhely biztonsági őre, az egyik a négy közül, akik bent is segítettek rendet tenni.

– Nagyon lassan fordulj meg és indulj el a másik irányba – szólt csendesen a tagbaszakadt őr, rettegve figyeltem a pisztolyt a kezében, ahogy stabilan az exem fejének tartotta. Egy pillanatra láttam csak Andy ittas arcán a félelmet megcsillanni, feltartott kezekkel, nagyon lassan kezdett el megfordulni és elindulni a másik irányba, míg az őr a helyén maradt. Georgina azonnal Andy után lépkedett, mikor megéreztem Sylvi apró kezét a vállamra simulni. Azonnal a lányhoz fordultam és átöleltem őt, nem akartam már semmit és senkit látni, csak haza akartam menni.

– Haza akarok menni – nyöszörögtem barátnőmnek, Sylvi pedig az ölelésébe zárt. Nem igazán tudtam, mi történt ezután, csak arra eszméltem, hogy Dylan lágyan terelget kettőnket a VIP részlegben álló fekete GMC terepjáróhoz, kinyitotta az autó ajtaját majd besegítette mindkettőnket, végül beült az anyósülésre. Még mindig barátnőmnek dőltem és próbáltam nem hangosan felszipogni, túl sok volt ez az este, csak haza akartam menni a lakásomba, hogy lefeküdjek és megpróbáljam kiverni a fejemből ezt az éjszakát és az elmúlt húsz perc eseményeit.

Nem sokkal lemaradva Logan is csatlakozott hozzánk, beült a sofőrülésbe és meglódult alattunk a hatalmas terepjáró. Ezelőtt még nem ültem ilyen autóban, de biztonságban éreztem magam, miközben az autó lágyan elringatott. Laposakat pislogtam Sylvinek dőlve, éreztem, hogy a kezemet szorongatja, tompán hallottam csak a beszélgetésük foszlányait. Azt hiszem, talán el is aludtam, ahogy haladtunk az éjszakában. Legbelül csak arra vágytam, hogy hazaérjek a lakásom magányába és befeküdjek a puha párnák és takarók halmába, hogy ott nyomjon el az álom és elfelejthessem a ma este történteket.

Fel sem fogtam igazán, mikor az autó bekanyarodott valahova, csak arra eszméltem, hogy valaki kinyitotta mellettem az ajtót, megcsapott a hideg szél ami az autóba áramlott, mikor benyúltak értem és valaki a karjába vett, úgy vitt be a házba. Felvitt a lépcsőn, de az illatok és a hangok nem tűntek ismerősnek, az én lakásom nem ilyen volt, azonban túl kába voltam ahhoz, hogy ezt szóvá tegyem. Mikor testem a puha ágyra került, elnyúltam rajta kényelmesen. Már csak félálomban érzékeltem, hogy valaki lehámozta rólam a magassarkú cipőmet és a kabátomból kibújtatott, aztán puha takarót húzott rám, én pedig elégedetten bújtam alá.

-o-o-o-o-o-

Valamikor napközben ébredtem fel, tompán sajgott a fejem, de már nem éreztem, hogy a ruhám szorított volna. Az éjszaka folyamán úgy rémlett, hogy lerángattam magamról és fehérneműben dőltem vissza az ágyba, erős karok öleltek át hátulról, én pedig a forró mellkasnak nyomtam a hátamat, befészkelve magam az ölelésbe. Túl jólesett az érzés ahhoz, hogy feltűnjön, hogy valami nincs rendben. Most azonban nyögve keltem fel az ágyból, ami sokkal magasabb volt, mint az enyém, nem ért le a lábam, ahogy kiültem a szélére. Laposakat pislogva néztem körül a homályos szobában, egyáltalán nem volt ismerős sem a berendezés, sem az illatok.

– Hol vagyok? – nyöszörögtem magam elé, mikor éreztem, hogy ki kell mennem a mosdóba. Igen ám, de hol volt a mosdó egyáltalán? Próbáltam bemérni, hogy mégis merre van a fel vagy a le, óvatosan lecsúsztam az ágyról, talpam puha szőnyegbe süppedt, úgy néztem el balra, ahol résnyire nyitva volt egy ajtó. Nem is érdekelt, hogy mi lehet mögötte, inkább arra vettem az irányt. Tapogatózva nyitottam ki az ajtót, majd a falon matatva találtam meg a kapcsolót. Felkapcsoltam a világítást, mire kishíján elvakított a fényesség. – A rohadt életbe! – nyafogtam a szemem elé kapva a karomat, próbáltam a világosságot eltakarni, miközben biztos voltam benne, hogy nem otthon vagyok. Az én fürdőszobámban a mennyezeti lámpa nem égett, már rég ki kellett volna cserélnem az izzót, de az elmúlt hónapokban nem volt se időm, se kedvem hozzá, így helyette a tükör feletti lámpa adott némi tompa fényt.

Ehhez képest ez a fürdő, amiben találtam magam, úszott a fényárban. Mikor szemem jobban hozzászokott a fényviszonyokhoz, alaposabban körülnéztem. Üvegezett, esőztetős zuhanyzó állt az egyik sarokban, mellette hatalmas fürdőkád, külön elválasztva a toalettel. Tőlem jobbra volt a mosdókagyló tükörrel és oldalt két szekrénnyel. Minden csupa fehér és króm volt, hogy csak úgy ragyogott az egész helyiség, ami akkora volt legalább, mint az albérletem nappalija, vagy legalábbis megközelítőleg akkora.

– Mi a... – motyogtam, magam mellé ejtve a kezemet. Igazából elámultam a látványtól, annyira szép volt a fürdőszoba, mi több, elegáns és modern. Lenyűgözött a látvány, rég jártam már ilyen szép helyen, azonban nem álldogáltam sokáig az ajtóban. Gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót, ráfordítottam a zárat és nekiláttam a napi rutinomnak.

Nem tudom, mennyi idő telt el, mire végre felfrissülve léptem ki a fürdőszobából. Vettem a bátorságot, hogy lezuhanyozzak, túlságosan vonzó volt a lehetőség, hogy ezt a szép fürdőszobát használhatom, legyen is ez bárhol. Mikor végeztem, a szekrényből kiszedett törölközőt magam köré csavartam és kiléptem a hálószobába, odakint viszont valaki már elhúzta a függönyöket a hatalmas padlótól plafonig érő ablakok előtt. Elámulva néztem ki az ablakon, alattunk terült el a város, egyszerűen lenyűgöző volt a panoráma.

– Jó reggelt, szépségem – szólt mögöttem a bársonyosan mély hang, önkéntelenül is mosoly szökött az arcomra, úgy fordultam meg. Logan ott állt az ajtóban melegítő nadrágban, felsőtestét nem takarta semmi, így láthattam kidolgozott izmait, a tetoválásokat jobb karján, ami a csuklójától kúszott fel a vállára és mellkasának egy részéig.

– Jó reggelt. Ugye nem baj? – hagytam a levegőben lógni a kérdést, miközben a fürdőszoba ajtajára mutattam pironkodva. Logan csak mosolyogva nemet intett a fejével, aztán átszelte a kettőnk közti távolságot pár lépéssel, hogy a lélegzetem is elakadt attól, ahogy közel lépett hozzám és átkarolta a derekam. Most, nappali fényviszonyok között sokkal jobban kivehetők voltak sármos vonásai, az eddig feketének tűnő szeme kéken ragyogott rám, akár az óceán. Lenyűgözött az a kékség, amiben most huncut fény csillant.

– Jól aludtál?

– Isten tudja, hány éve nem aludtam ilyen jól – sóhajtottam elégedetten válaszul, mire jóízűen felnevetett. Egyszerűen lehengerlő volt az egész lénye, nem tudtam volna megmondani, mi fogott meg benne, de túl jó érzés volt az, ahogy magához ölelt, majd lehajolt hozzám, hogy ajkát az én ajkamra tapassza. Elvesztem a csókjában, vad volt és kívánatos, alig telt bele pár pillanatba, a törölköző lecsúszott a padlóra, Logan pedig az ágy felé terelte kettőnket csók közben. Addig szakította csak meg a csókot, amíg az ágyra lökött, én pedig kuncogva terültem el rajta, mire a férfi fölébem mászott és testével préselt a puha ágyba.

– Mit szólnál hozzá, ha játszanánk kicsit? – fújta a szavakat az ajkaim közé. Önkéntelenül is belekuncogtam a helyzetbe, túlságosan jó érzés volt, ahogy csókolt, ahogy testével borult az enyémre, miközben ujjaim felfedezték a testét, végigsimítottam a hátán, fel a tarkóján át, úgy markoltam rövid hajába és húztam őt magamra még jobban. Megvadított az érzés, hogy mit tehet meg velem, bár már józan voltam, mégis úgy éreztem, mintha még mindig részeg volnék.

Csak addig szakadt el tőlem, amíg feltérdelt és letolta magán a melegítőt, merev férfiassága hasának ütődött, ahogy kiszabadult a nadrág fogságából. Egyszerűen megőrjített a látvány, amikor felnéztem rá, ajkamba harapva néztem őt, amint megszabadult a felesleges ruhadarabtól.

– Fordulj a hasadra! – mordult rám mély hangon, én pedig kuncogva tettem eleget a kérésének. Túlságosan izgató volt a helyzet, hogy ellenkezzek vele. Éreztem, ahogy betérdelt szétnyitott lábam közé, izgató volt, hogy fenekem toltam felé, közben megéreztem magamon a kezét, ahogy fenekembe mart, önkéntelen is belenyögtem a takaróba. Keze tovább haladt rajtam, fel a hátamon, érintése nyomán libabőrös lettem, éreztem, ahogy teste rám borul, férfiassága a fenekemnek feszült. Apró csókokat lehelt a hátamra, minden érintésére jólesőn felnyögtem, megvadított, kívántam őt minden porcikámmal, hogy bennem legyen úgy, mint éjszaka ott a klubban. – Ez tetszik? – hangja fojtott volt, ahogy a fülemhez hajolt, egész testével rám hajolt, csókokat lehelt a vállamra és a nyakamra.

Oldalra fordítottam a fejem, hogy elérjem puha ajkait, miközben mögöttem mozdult, férfiassága már puncimhoz nyomult, beindultam már ennyitől is.

– Kérlek – leheltem még tudatom homályos szegletéből összeszedve minden erőmet, aztán csak egy lökés volt. Még a szusz is megakadt bennem, olyan váratlan volt a mozdulat, kitöltött teljesen, azonban nem sietett úgy, mint éjszaka. Komótosan mozdult, csókjaival halmozott el közben, míg én pucsítottam felé, s toltam feljebb a csípőmet, hogy még jobban elmerüljön bennem.

Annyira jó érzés volt ez a lassú mozgás, kihúzódott belőlem teljesen, hogy kínozzon ezzel, vágytam arra, hogy farka kitöltsön ismét, aztán Logan előre mozdult, én pedig hangot adtam tetszésemnek.

– Ez az! Még... még! – Magam sem tudtam, honnan volt merszem bármit is mondani, tompán hallottam a hangom, hogy vágytól eltelve könyörög Logannek. Egyszerűen megőrjített, ahogy kihúzódott teljesen, aztán újra kitöltött, teste hátamra borult, csókjai érzékeny bőrömet ingerelték. Fogalmam sem volt, meddig tartott a szex köztünk, csak éreztem, hogy alhasam újra és újra megfeszült minden mozdulatától, egyre hangosabban nyögtem és a nevén szólítottam, hogy legyen keményebb, mikor a lassú ritmus erősebbre váltott, hallottam az ütemes csattogást, ahogy ágyéka a fenekemnek csapódott, még jobban ingerelve kettőnket. Fojtott nyögései fülembe kúsztak, ahogy megtámaszkodott vállam két oldalán, s úgy merült el bennem újra és újra, mikor az alhasamban érzett forróság teljesen elárasztott, megfeszültem alatta az élvezettől, hüvelyem pulzált farka körül, éreztem, hogy velem egyidőben élvezett el ő is, kitöltött forró nedvével.

Nem tudnám megmondani meddig maradtunk így, hátamon éreztem, ahogy fejével megtámaszkodott rajtam, közben karjai a testem mellett támaszkodtak, végül én mozdultam kicsit, hogy ösztökéljem, hogy szálljon le rólam. Pihegve másztam ki alóla, Logan hason fekve elterült az ágyon, így láthattam a tarkójától lefutó "Jäger" tetoválást, ami a gerince mentén haladt végig. Ujjaimmal lágyan cirógattam meg a feszes bőrt, mire annak gazdája jólesőn felmordult mellettem, újabb kuncogást kiváltva belőlem.

– Ha ezt így folytatod, nem szabadulsz tőlem – morgott Logan a takarónak, arcát felém fordította az ágyon, miközben forró teste mellé gördültem. Az sem zavart, hogy nedve ismét végigfolyt a combomon, csupán cirógattam a hátát kezemmel, láttam rajta, hogy imádja, bőre libabőrös lett tőle.

– Pedig lassan indulnom kellene – motyogtam felé fordulva. Legbelül nem akaródzott megmozdulni, újra zuhanyozni és elindulni haza a lakásom magányába, viszont az idilli pillanatot ismeretlen telefoncsörgés zavarta meg. Logan értetlenül rántotta össze szemöldökét, felkönyökölt az ágyon, előrébb mászott és az ágy melletti éjjeli szekrényről magához ragadta a telefonját. Futólag csak annyit láttam a kijelzőn, hogy Adam, semmi többet, de úgy tűnt, nagyon fontos lehetett ez a hívás. Logan azonnal felvette és a fülére szorította a készüléket, miközben felkelt mellőlem és visszarángatta magára a melegítő nadrágját, aztán magamra hagyott a szobában.

Nagyot sóhajtva keltem fel az ágyról és öt perccel később felöltözve haladtam le az ismeretlen ház lépcsőjén. Az egész ház kialakítása, grandiózussága megdöbbentett. Az emelet falai világosszürke színekben pompázott, meztelen talpam sötét keményfa padlót ért. A fő hálószobából kilépve, balra a folyosón több ajtó is nyílt, gyanítottam, hogy ezek vendégszobák lehetnek, de nem néztem meg őket. A lépcső oldali falon több ablak engedte be a napfényt, így világos volt ez a rész. Utamat a lefelé vezető lépcső irányába vettem, a fémkorlát hűvösen érintette a bőrömet, ahogy megfogtam és halkan lesétáltam az emeletről.

Lentről hallottam Logan hangját, azonban nem akartam őt zavarni, így ahogy leléptem a lépcsőről, várakozón megálltam a nappaliba vezető átjárónál. Idelent már fekete, fehér és szürke színek voltak ötvözve a krómmal.. A lakás férfias volt, nagyon jól tükrözte lakója ízlését. Minden modern volt és új, megdöbbentett, hogy a legtöbb holmi, amit felismertem márkás volt. Ez a ház gyanúm szerint többe került, mint édesanyám lakása Bakersfieldben. Ami valahol legbelül megijesztett, mégis ki volt ez a férfi valójában?

Logan még a nappaliban beszélt telefonon, amíg én körbenéztem. A nappalival egybekötött konyhában is a sötét színek domináltak, hidegnek és lehangolónak kellett volna lennie, számomra mégis az otthonosság érzetét kölcsönözte a szanaszét hagyott holmik sokasága. A hatalmas bőrkanapén nyitott könyv feküdt az egyik oldalon, mellé dobva szürke melegítő pulóver. A kanapé előtte álló dohányzó asztalon poharak és fémdobozos üdítők szanaszét, míg a nappali másik részében, ami már a konyha volt, mindenféle konyhai eszköz. Látszott, hogy élnek ebben a házban, nem csak bemutatóra készült.

Míg én kicsodáltam magam, Logan befejezte a hívást, s most újra elém sétált. Nagy levegőt vettem, mikor közel ért hozzám, újra megéreztem ismerős arcszeszének illatát. Annyira jó volt ez az illat, elbódított és beindított.

– Ideje indulnom – szóltam hozzá csendesen, arcomon apró mosoly pihent, mikor felnéztem rá. Újra átkarolt és megölelt, meglepett a figyelmes gesztus, ahogy ajkai súrolták az arcomat és apró csókot lehelt rá.

– Mit szólnál hozzá, ha valamikor a napokban folytatnák, amit elkezdtünk? – Szavai nyomán a hasamban érzett pillangók izgatottan verdesni kezdtek, igazából el se hittem, hogy ezt mondja.

– Én benne vagyok – feleltem halkan, mire csókkal pecsételte meg a kimondott szavakat, aztán elengedett.

– Hívok neked taxit – tette hozzá rám kacsintva kacér mosollyal, én pedig vidáman pillantottam fel rá. Ha akkor tudom, hogy mégis mire vállalkoztam, talán kétszer is meggondoltam volna az előbbi döntésemet.

Kelt: Budapest, 2023.11.04.