Louis

„A zene hatalmas dolog, egy dal megváltoztatja a kedved, emléket teremt, megváltoztathatja az életed."

New York hűvös utcájára lépve rögtön érzem, hogy a vékony kötött pulóver talán kevés lesz erre a hideg napra, de mivel így is késésben vagyok már esélytelen, hogy visszaforduljak és előkotorjak a nagy kupiból valamit.

Minden nap ugyanaz a rutin, felkelek, váltok, néhány szót az újság árussal majd reggel 8-tól délután 6-ig a helyi étteremben dolgozok, mint pincér.

Nem keresek túl sokat, de jelen helyzetemben ez is megfelel.

Munka után néha bedobunk pár sört a legjobb barátommal Niallel, este fáradtan hazaérve dalokat írok. Azt hiszem ez az, amihez értek, amióta írni tudok, dalokat szerzek, a zenéimmel tudom igazán kifejezni magam.

Az ötödik sugárútra bekanyarodva rögtön meglátom Greget.

Évek óta itt dolgozik, újságot árul, kéregethetne is hogy összeszedje a napi élelemre valóját, de ő megdolgozik érte. Az egyetlen hibája, ami nem is igazán az ő hibája, inkább az embereké, a megjelenése.

Egy sötétzöld kopott ballonkabátot visel, hosszú ősz haját egy rongyosra használt baseball sapka fedi. Ezt az emberek ijesztőnek találják, ezért inkább boltokban vagy újságos bódékban veszik meg a napilapokat. Kivéve engem.

-A szél nagyon rakoncátlan ma.-mondja Greg miközben a földről szedegeti fel a leesett újságokat.

Rögtön segítek neki és mosolyogva adom át a szétfújt darabokat.

-Louis kérsz egy újságot?-. nyújtja kedvesen felém.

-Persze.-kifizetem, mint ahogyan minden nap teszem.

- Tudod, haladni kell a korral.-feleli mosolyogva.

-Köszönöm, szép napot. Vigyázzon magára.

-Mint mindig.

Pár perc múlva már az étteremben vagyok. Niall nyitott ma, bár sehol sem látom.

Rögtön a zongorához ülök. Mivel nincs túl sok pénzem, így hangszereket se tudok venni, de itt Tonny-nál van néhány öreg darab,amit előszeretettel használok. Rövid ujjaimmal a hideg billentyűkhöz érek, már játsszák is a szokásos dallamokat.

Zongorázásomat Niall szakította félbe.

-Oh,Louis, nem akarlak elkeseríteni de trutyi van a biliben. Mindjárt nyitunk és a WC eldugult.-arcán vigyor jelenik meg,miközben az ajtó félfának támaszkodik.

-És ki volt az?-kérdezem,bár előre tudom a választ.

-Hát most én. De ki kell vinnem a szemetet és letörölni az asztalokat..szóval nem gond?

Elmosolyodok.

-Nem,nem elintézem.

-Kösz cimbi.-mondja majd finoman beleöklözz a vállamba.

Lecsukom a már igazi antiknak számító zongora tetejét, és a WC felé veszem az irányt.

Mikor Niall mondta hogy trutyi van a budiban .. nem hazudott. Pár perc alatt végeztem,már gyakorlott vagyok benne,2 naponta közli velem boci szemekkel hogy eldugította a WC-t, én meg mint jó barát mindig megcsinálom.

Ahogy Niall megfordította a zárva táblát úgy telt meg az eddig csendes étterem zajos emberekkel.

Rögtön a munkámhoz láttam,könnyű olyan helyen dolgozni ahol barátok vesznek körül.

Niallt 5 éve ismerem egy Pubban találkoztunk. Egy dalt énekeltünk együtt,miközben én gitároztam. A zene hozott össze minket. Az évek során nagyon szoros lett a barátságunk ő juttatott be ide az étterembe is.

Amitől először féltem,mert a tulajdonos egy idősebb férfi volt,aki nem úgy tűnt mintha elfogadná a melegeket. De rövid beszélgetés után rájöttem, vaj szíve van.

Ők ketten mindig mellettem állnak,és elfogadják azt aki vagyok.

Mosolyogva folytattam a munkát, és oda léptem egy asztalhoz.

-Választottak?.-kérdem,majd megakad a szemem egy csillogóan zöld szempáron.

Gyönyörű arcát,göndör fürtök keretezik.

Muszáj végig néznem rajta minél többször,egyszerűen iszom a látványát.

Mikor észre veszi hogy bámulom, elmosolyodik arcán megjelennek a gödröcskék.

-Felírta?.-szakít félbe a bambulásomból a fiú anyja.

-Ööö.. bocsánat, neki lesz egy ...öö.. bocsánat megismételné?

Szúrós tekintettel végig mér.

-Igen,a fiamnak cézár salátát kérnék pirítós nélkül, mi ketten .- mutatott a mellette ülő kopasz idős férfire.- pedig egy parmezános csirkét. Megvan?.- kérdi a létező legnagyobb lenézéssel a hangjában.

-Leves vagy saláta?

-Mi?.- vonja fel a szemöldökét.

- A parmezános csirke levessel vagy salátával?

Ismétlem meg a kérdést, miközben az ismeretlen fiút nézem.

-Milyen levesekkel van?

- Húsleves..-.folytatnám,de félbe szakít.

- Az jó lesz, és egy kancsó vizet is kérnék.

Látom az arcán hogy zavarja a jelenlétem. Folyton rám és a fiára néz, lehet hogy túl feltűnően vizslatom a fiát. Gyorsan félre nézek nehogy nagyobb baj legyen.

-Rendben,máris hozom Asszonyom!

Mielőtt elléptem az asztaltól rámosolyogtam a fiúra,aki félve pillantott rám hosszú szempillái alól.

Szinte kábultam léptem be a konyhába,neki támaszkodtam a mosogatónak majd beletúrtam a hajamba.

-Hé, mit csinálsz haver? Ha Tony meglátja kinyír.- szólok rá Niall-re aki épp egy marék sült krumplit töm a szájába.

-Nyugi,csak párat eszem mellesleg Tony egy nap nekem fog dolgozni.

Röhögnöm kell az elképzelésén.

-Ó tényleg?

-Igen, enyém lesz a hely és Rangers lesz a neve.

Niall nevetve kivitte a megrendelt ételeket,én pedig a konyha ablakából néztem hogy a fiú asztala mikor fejezi be az étkezést.

Kis idő múlva már a kabátjukat vették fel. Gyorsan felírtam a telefon számomat egy lapra, és oda léptem hozzá.

-Elnézést! Ezt itt felejtetted!.-láttam hogy meglepődik,és kissé elpirult.

Muszáj volt elmosolyodnom olyan édes volt.

-Harry,- az anyukája szólt neki, ő pedig már ment is. Beszálltak a fekete limuzinjukba és még az ablakból visszafordulva rám mosolygott.

-Harry,- ismételtem el újra és újra a nevét.

Niall nevetve mellém lép.

-Itt felejtetted, nagyon ütős Lou fiú...elfelejtettél hozzám szólni és köszönni is.

Én csak bután mosolyogva lépek oda Tonyhoz aki épp a havi fizetést osztja.

-Tessék, bocs hogy csak ennyi,de majd jobbra fordul.- átadja a csekket.

Látszik rajta hogy sajnálja. Mostanában nem igazán megy az üzlet,ezért bánatát italba folytja, ez meg is látszik rajta. Az eddig testesebb, vidám ,kiegyensúlyozott Tonyból mára egy vékony, karikás szemű,kopaszodó férfi lett.

-Ne aggódj.

-Louis, tudom hogy hétvégén nem dolgozol, nem is szívesen kérem, de kevesen vagyunk.

-Hányra jöjjek?.-kérdem kedvesen,miközben zsebre dugom a csekket.

-Gyere kicsit később úgy 11-re.

-Oké

Hálásan rám mosolyog majd átölel.

Tony hamar hazament,mert fáradt volt, így Niallel mi zártuk az éttermet.

Ő kasszát számolt,én takarítottam. 1 óra múlva már az esőben sétáltunk.

-Még pár hónap.- sóhajtottam ahogy meg álltunk egy zenebolt előtt. Hónapok óta spórolok egy hangrögzítőre,hogy feltudjam venni a dalaimat így az emberek meg ismerhetik a zenémet.

-Hogy szórhatod el a nehezen megkeresett pénzedet egy rakás szarra..?-kérdi Niall hitetlenkedve.

-Te mire költenéd?

-NIX jegyekre,arra spórolok a pálya mellé cimbi.

Böki meg a vállam a karjával.

-Ja sokkal jobb.

-Igen,jobb.

-És mi lesz ha vége a meccsnek?.-kérdem felhúzott szemöldökkel.

-Mire gondolsz? Haza megyek.

-Az a rakás szar oda bent, olyat vehet fel ami örökké tart. Amit akkor is hallgatnak ha már rég nem leszel.,-mondom magabiztosan.

Niall értetlen arccal mered rám.

-Ki akar örökké tartó szart?

- Hagyjuk.,- visszafordulok a kirakathoz és tovább nézem a hangrögzítőt. Pár hónap és az enyém lesz,ahogy Harry is.