Repülök...
Akár a kósza vágyak,
Vagy a gondok, mik messze szállnak
S az emlékek, amik nem fájnak
Csak alkotói a keserű magánynak.

Repülök...
Mint a lágyan elsuttogott szavak,
Vagy ájult beteg szemében a falak
S a hangok, amik nem hamisak
Csak nyelvünk hegyén félre siklanak.