Kik egy jobb élet reményét szívükben hordozták
Ès láncokat törtek a szabadság mellett,
Azok tudják, csak igazán,
Hogy mit is jelent a hazaszeretet.

Bátrak voltak,a vesztőhelyre menve
Sáros volt az út és néma az ég
Most 13 emberért hull az emberek könnye
Ès sok - sok év múlva is sírni fogunk még.

De a könnyfüggönyön, s a sok bús sóhajon át
Egy kicsi, halvány mosoly bújkál az arcokon
S vér írja az égre a vértanúk szavát
Végigfut az ecset a múltbéli harcokon.

Golyók és kötelek,zászlóba csavarva
A véres kezű király kezét hiába mossa már
Ès mit elástak,mit fehér lepel takar
Azt szemrebbenés nélkül felhánytorgatják.

Hervadó rózsák hajlonganak
Ès egyszerre dobban millió szív
A jelen összefonódva a múlttal
Megfogja kezünk és emlékezni hív.

Valahonnan a távolból
Hallani részletét a vértanúk dalának
És szívünkben csobbanò visszangjait
A közeli tegnapnak, s a még közelibb mànak.