Színes erdőben sétálok.
Furcsa hely ez; díszes, hangos, gyönyörű,
Ízes, illatos, tündöklő
De idegen.

Zúg a játszi szél,
Ezer színe kavarogva tovaszàll
S én követem, mint pajkos kismadár
Mégis eltèvedek.

Ràhajlik az útra
A fák fahèjporos törzse
S én próbálok hajolni meggyötörve,
De a hátam merev.

Olvadt csillagok záporoznak
Vállamra, s nézek bennük mélyre,
Oda, hol nincs szükség sötétre, fényre
Mégis minden ölel.

Hirtelen ág reccsen.
Eleven szikràk szállnak,
S én próbálom tüzèt oltani ennek a világnak,
De a víz messze van.

Harsog a színes erdő.
Ezer torok ezer dallamot énekel
S a sok hang pajkosan egybekel
De az enyèm kiválik.

Színes erdőben sétálok.
Fényes vagyok, akár a tudat szilánkja
S próbálok beleolvadni az erdei világba,
De itt mindig idegen leszek.