Mások árnyékában
Olyanok vagyunk, mint egy csillag: aprók, és jelentéktelenek.
A többi égitest fénye bevonja a miénket,
S lényeink teljesen védtelenek, Csak nézzük folyton a sötétet.
A többiek szépen ragyognak, Minket azonban a Hold sem melegít.
Társaink nélkülünk locsognak, Csak a Nap ontja ránk melegèt.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top