Bizonytalanul

Ujjammal végig követem
A csigaház vonalát
Körbe - körbe, újra
Ott van odaát
A végtelen. Oda jut
Némán suttogott üzenetem,
Hallom színes visszhangját
Agyam kezemet visszahúzza
Pedig látom lüktető falát
A csigaháznak; meleg. Dobog, dobban
Valaki van ott belül. Velem
Érez, önmagam - magát
Titokban összeköti, de szúrja
Oldalam a kíváncsiság,
Miért zárkózik el egy fallal.
Elválaszt, így leszek idegen
Együtt vagyunk külön, hamvát
Fogom majd csak látni, ha szórja.
A csigaházban kapott ő szobát
S nem virraszthatunk közösen,
Én csak kívülről fényesíthetem
Lénye dobogó, kemény csigaházát
Miközben testem a kétely zúzza
És kihunyni látom szívem parazsát.
Talán nincs vége. Ismét felé
Nyúlok, üresen, hirtelen
De ismerve már a háznak útvonalát,
És testem akaratlanul hozzá bújna,
De túl véges a világ.
Ő a csiga - és én a csigaház.