Sziasztok! Megkèrtek, hogy írjam én az idei nyolcadikosok ballagási beszédét. Természetesen nem bírtam magamat türtőztetni, és a vègère ìrtam még egy verset is. Fogadjátok szeretettel!

Izzik a színektől az ég,
Rajta színes madár száll.
Mögötte raj, sötétkék,
Repül át a határnál.

Költözni mennek, új tájra
De reményekkel telve
Nem gondolnak a világra,
Csak szállnak valamerre.

Követik egymást, de céljuk önálló,
Így a dombvidèknèl elválnak.
Nem veheti el kedvüket senki útonálló,
Mert mennek egyenest a nagyvilágnak.

(Ha tetszett nektek, szívesen fogadok minden visszajelzést. Ha pedig nem, nyugodtan - és kulturáltan - megìrhatjàtok, mire figyeljek máskor.)